Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/ 		A szívdoki levelesládájából

„Szia Hópihus!

Csak azért írok, mert tanácsot szeretnék tőled kérni.

Szóval van egy fiú, nevezzük őt T-nek, ő a legjobb barátnőm tesója, már óvodában jártunk, és mindig az mondta, hogy én leszek a felesége - csak ő 1 évvel idősebb nálam, és elballagott. Ahogy teltek-múltak az évek, már nem szerettük egymást. De most hogy már nagyobbak vagyunk, beleszerettem megint,(nagyon okos és illedelmes lett). Volt a sulinkban egy suli-buli; pont aznap, volt a barátnőm utoljára a suliban mert máshova jár suliba. És szomorúak voltunk, mert 12-en maradtunk csak. És T odajött és megkérdezte tőlem, hogy mi a baj, és én elmondtam és ő megkérdezte: „de ugye azért jössz a buliba?” Én válaszoltam, hogy igen. Aznap az utolsó óránk tesi volt, és akkor is megkérdezte hogy megyek-e. Én ugyanazt válaszoltam, hogy igen. A buliban felkért táncolni, és utána megköszönte a táncot, és a táncolás közben énekelt (szerintem csak azért csinálta az éneklést, hogy felvidítson). Majd amikor vége lett a bulinak, megkérdezte, hogy nem megyek-e el hozzájuk, mert még az anyukám nem jött értem. Mondtam, hogy már jönnek értem.

Szerinted megkérdezzem tőle, hogy járna-e velem? Vagy mit tegyek? Az osztálytársaim szerint szerelmes belém, csak nem meri bevallani, ahogy én se. És ha megkérdezem tőle, hogy járna-e velem, az neki nem ciki? És mi van akkor, ha visszautasít? És az ciki lenne, ha igent mond és a szülei meg az én szüleim erről dumálnának, hogy mi járunk? Várom válaszod, mihamarabb!

…

Azóta még annyi történt, hogy ez a fiú írt freemail-en egy üzenetet, hogy „Szia, ez a gmail címem:...”, és nem tudom, mért írta. Szerinted azért írta, hogy írjak neki, vagy miért?”
(13 éves lány)



Kedves tanácstalan lány!

Nem hiszem el, hogy megírtad ezt a levelet – te is, sok-sok más kislány után, mikor minden egyes alkalommal ugyanaz a válaszom: Modern világ ide, modern világ oda, nem a lányok dolga, hogy udvaroljanak, szerelmet valljanak a fiúknak!!! Ezt, lányok , tekintsétek íratlan szabálynak!

Hogy ciki lenne-e a fiúnak, ha odaállnál elé azzal a kérdéssel, járna-e veled? Igen, az lenne! Hogy kellemetlen lenne-e neked, ha netán visszautasítana? Igen, az lenne! Azt javaslom, ne tedd ki se őt, se magadat ennek… Sokadszor írom le: a fiúkban benne van a vadászösztön, az a lány értékes a szemükben, akiért meg kell küzdeni, aki magától „odadobja” magát, azt lehet, hogy elfogadják ugyan, ideig-óráig járnak is tán vele – de megbecsülni nem fogják, és amint jön egy „nemesebb vad”, akiért küzdeni kell, azonnal azt fogják választani!!!

A lány dolga szerepe annyi, hogy apró jelekkel a fiú tudtára adja, hogy közeledhet felé, szívesen venné. Ha megfelelő jeleket kapott (és valóban akar valamit a lánytól!), meg fogja tenni a szükséges lépéseket – de hagyni kell, hogy ő tegye és ne a lány!

Meg ne haragudj, de úgy érzem soraidból, ez az együtt járás semmiben nem különbözne attól, mikor óvodás korotokban „jártatok”. (Zárójelben jegyzem meg: életemben nem hallottam még olyat, hogy két ovis csöppség „jár” egymással… Ráadásul „felnővén” komoly kapcsolatként, szerelmeként emlékszik vissza a lány erre, az ovis korban ígért házasságra…)

Jaj, te lány, te lány! Kicsi vagy te még – ami nem baj -, de amíg kicsi vagy még (lehet, hogy testileg már nem, de a buksidban még igen), ne erőltesd ezt az együtt járást! Ha kicsit idősebb leszel, érettebb gondolkodással, tudni fogod azt is, miért küldte el a fiú az e-mail címét… És azt is természetesnek veszed majd, hogy ha az ember lánya jár valakivel, az óhatatlanul szóba kerül családban, a fiú családjában is – de ebben semmi rossz vagy ciki nincsen, ez természetes dolog. Amíg ezzel sem tudsz mit kezdeni, még egyszer mondom: ne erőltesd azt az együtt járást. Nőj, okosodj még addig és várd meg, amíg eljön az ideje!



http://image.hotdog.hu/_data/members3/351/1024351/images/Maci_a_rajzolt_sz_vvel.jpg„Kedves Hópi!

Az idén középiskolás lettem és osztálytársam miatt szeretném a tanácsodat kérni, aki sajnos olyan típus, mint Réka Abádszalókon. Nem tudom, mit csináljak, hogy kezeljem! Már az évnyitón kezdődött az egész, azzal, hogy mindenkit érdekelt, kit hogy hívnak, ki honnan jött, meg ilyenek - ő meg beviharzott a terembe és csak vergődött.

Amikor kiránduláson voltunk, jött ő is, és egyszer cssak odajött, hogy mennyire aranyos vagyok, meg szeretne mellettem ülni a buszon, én meg belementem, mert egyedül voltam végig. Délután még bobozni is jött velem, a végén meg mondta hogy menejek ki vele az erdős részre, mert cigizni akar. Észrevette a tanár és mondta, hogy ha nem akar balhét, akkor menjen vissza a többiekhez - Ő meg elkezdett kiabálni a tanárral,
hogy ha nem hagyják cigizni, akkor megöli magát, meg hasonlók… Még sok-sok ilyen dolga van, most nem írom le mindet! Nagyon várom a tanácsodat!”

(15 éves lány)



Kedves levélíró!

Érdekes, tanulságos levélke… Akiről benne írsz, valóban olyan, mint Réka, jó a hasonlatod – és olyan, mint még sok-sok tizenéves széles e hazában. Azok a tizenévesek, akik úgy érzik (okkal vagy ok nélkül – de többnyire sajnos inkább okkal), hogy nem kapnak elég szeretetet környezetüktől, családjuktól, rájuk nem figyel senki. Hát igyekeznek elérni, hogy figyeljenek!

Harsányságukkal, amolyan „én aztán senkitől se félek” stílusukkal vonják magukra a figyelmet, a szabályokat nem tisztelik, a viselkedési normákat nem tartják be, társaikkal – különösen a kisebbekkel, elesettebbekkel, vagy akiről azt érzik, könnyen sebezhető - lenézőek, a felnőttekkel tiszteletlenek. Mindezzel azt a látszatot keltik, hogy ők igen bátrak, vagányok – pedig az igazság épp az ellenkezője: valójában gyengék, kiszolgáltatottak, amit ezzel a viselkedéssel próbálnak leplezni. Célpontjaik a magányos, lelkileg kevésbé stabil kortársak – akik nem egyedül vannak, azokkal látszólag jól megvannak. Hisz figyeld csak meg, mit mondott Kriszti Abádszalókon: „mentem utána, mert attól féltem, ha nem, egyedül maradok”; és mit mondtál te is: vele voltál, még örültél is neki, mert különben egyedül lettél volna egész nap. Azonban valójában a harsány, látszólag vagány gyerekek sokkal jobban félnek attól, hogy egyedül maradnak, ezért igyekeznek környezetükben egy valakit maguk mellé állítani. Egyrészt ezzel mentséget találnak viselt dolgaikra, felmentik magukat, ha esetleg érzenék: ezt talán már nem kéne (hisz lám, a másik ugyanazt csinálja), másrészt nincsenek egyedül. Ám figyelj csak meg még valamit: mindketten előnyös külsejű lányok vagytok, ami kamasz korban nagyon fontosak, a kamasz-barátságok és kamasz-szerelmek meghatározója: akivel szóba állok, ne legyen se kövér, se sovány, se túl alacsony, se túl magas, se szemüveges, se bármi egyéb szempontból ne legyen más, mint a többiek – hisz az ciki, mit szólnak akkor a kortársak. Hogy jött Réka is Abádszalókra? Azzal a szent elhatározással, hogy a „kicsiket (gyengébbeket) szívatni fogja”… És mi lett belőle? A kamasz-normáknak nem megfelelő küllemű, kistermetű, szemüveges Andrissal még közértbe sem volt hajlandó menni, hatalmas patáliát csapott ezért! A „gyengék”, a sebezhetőek: a csendes, halk szavú Zsuzsi, Fanni és Misi, és a kisfiús Andris el is vonultak még a közeléből is, csigaházba húzódtak, így védték magukat az elkerülhetetlen bántástól – hisz érezték: ha Réka útjába kerülnek, nem ússzák meg.

Csak azokat próbálják bűvkörükbe vonni, akik egyedül vannak, határozatlan, kiforratlan egyéniségek, befolyásolhatók. Nézzük csak meg megint Rékát: Ricsi és Anna, akik pedig már régebbről ismerték, oda tudtak elé állni és azt tudták mondani: köszönjük, ezt nem kérjük. Hogy miért? Anna nem volt egyedül, Misivel érkezett, tehát neki nem kellett a renitens Réka – ha bárhogy alakul, neki akkor is megvan a társasága. Ricsiről pedig tudni lehetett, hogy az ő egyéniségével, nyíltságával percek alatt társaságra talál a táborozók közt – tehát ő sem szorult arra, hogy egy olyan lányt kövessen, akinek normáival nem ért egyet. Így lett Réka követője Kriszti, aki messziről érkezett, kiforratlan egyéniség, befolyásolható – külsőségeiben viszont maximálisan megfelel a tini-követelményeknek, jelleméből adódóan pedig hagyja, hogy a kettejük viszonyában Réka „dirigáljon”, ő legyen a domináns.

Ez is fontos az ilyen gyerekeknek: olyan kapcsolatot kialakítani, ahol ők a „főnökök” – így valahol legalább többnek érzi magát az egyébként bizonytalan, önbizalom-hiánnyal küszködő kamasz. Ezért keresik a – látszólag – maguknál gyengébbek társaságát.

Így lehet ezzel a te osztálytársaddal is: feltűnő viselkedése, öngyilkossággal való fenyegetése valójában segélykiáltás; ezzel könyörög egy kis szeretetért, egy kis figyelemért.

Az ilyen gyerekek általában rendezetlen, zűrös családból valók (megint csak példának tudnám mondani Rékát), ahol nem jut számukra szeretet és odafigyelés.

Viselkedésükért nem ők hibáztathatóak, hanem a felnőttek, akik nevelik (vagy éppenséggel pont hogy nem nevelik) őket. Szánni való kis szerencsétlenek ők, akikért jó érzésű ember szíve szakad.

Hogy mit lehet „ellenük” tenni, hogyan lehet védekezni? Ha egy ilyen gyerek közeledik feléd barátkozási szándékkal, kedvesen, de utasítsd el – hisz egyedül lenni százszor jobb, mint a közösség rémévé válni, esetleg akaratod és meggyőződésed ellenére, mint ahogy történt ez Krisztivel is! Lám, ő sem ezt akarta, a vége mégis az lett, hogy a kirívó viselkedés miatt mennie kellett a táborból…

Ha gúnyolódna, piszkálódna veled egy ilyen gyerek, térj ki előle, mint ahogy tették sokan Abádszalókon is – ha nem, vége-hossza nem lesz kínzásodnak, akár egyre durvább módszerekkel is. Ezek a gyerekek nem tudják, nem érzik, hol a határ: példa erre, mikor Réka eleven békát vetett máglyára Abádszalókon.

Tehát nem tehetsz mást, mint kitérsz előle, messze elkerülöd, akár barátkozási szándékkal közeledik feléd, akár azért, mert piszkálni akar – az ilyen gyerekekkel szemben nincs más lehetőség. Ha tudomást veszel róluk, így vagy úgy, de pokollá fogják tenni az életedet!



http://image.hotdog.hu/_data/members3/351/1024351/images/Maci_a_rajzolt_sz_vvel.jpg„Kedves Hópihus!

Az a "bajom", hogy ahová járok suliba, van "néhány" plázar*banc, és annyira zavar, hogy szinte leprásnak néznek. Arra gondoltam, hogy a ruháim miatt
(mindig tiszta, sosem szakadt vagy ilyenek). Talán csak annyi, hogy egy cipőm nem kerül anya egyhavi fizetésébe, és nem kapok minden héten másikat. Akkora baj ez? Vagy ha nem a ruhákkal van bajuk akkor mivel? Válaszodat várja: Sz.”

(15 éves lány)



Kedves Sz.!

Szomorúan olvastam leveled – bár meg nem lepődtem rajta. Tudni kell, hogy tipikus kamasz-mentalitás ez, amiről írtál: a „falkaszellem”, és az, ha valaki más, mit a többiek, azt sajnos kinézik maguk közül. Ez a másság lehet bármilyen jellegű: lehet az illető kövér, sovány, lehet szemüveges, lehet valamilyen betegsége, vagy csak tesi órán kicsit ügyetlenebb, mint osztálytársai… Alacsonyabb, magasabb, fehérebb a bőre, esetleg barnább – mindez ok lehet arra, hogy a többiek céltáblája legyen az illető. Igazából én azt mondom neked: kész csoda, ha valaki anélkül megéli a felnőttkort, hogy ne gúnyolták, csúfolták volna kortársai valami miatt tini korban.! Téged sajnos a ruháid miatt… Hisz az olyan lányoknak, mint ők, nem elég, ami neked: hogy tiszta, rendes legyen – nekik az is kell, hogy menő, vagyis drága és márkás is legyen. Nekik ez az értékrendjük. Neked kel eldöntened, azonosítod magad ezzel a nézőponttal, vagy megmaradsz önmagad. Ismerlek, mert sokat beszélgettünk már: egy nagyon értékes lány vagy, nem hiszem, hogy neked a külsőségekkel kellene felhívnod magadra a figyelmet, márkás holmik révén kellene magadat elfogadtatnod bárkivel! Emlékszel? Egyszer itt nálunk, a karavánban is ilyen dolgokkal akartad magad elfogadtatni, ami valójában nem te vagy. Az hazugság lett volna – nem is vált be! Ha csak azért most márkás ruhákat szereznél be, hogy nekik megfelelj, az ugyanolyan hazugság lenne – és ugyanúgy nem vezetne sehová.

Azt írtad, ők „néhányan” vannak – vagyis, gondolom, osztálytársaid többsége ugyanolyan normális, hétköznapi lány, mint te! Ne foglalkozz hát azzal a néhánnyal – nézz körül a többiek között, kikkel barátkozhatnál inkább! Ha nem törődsz velük (legalábbis látszólag, hisz magadban ez eshet rosszul – de semmiképp ne mutasd előttük!), hidd el: abba fogják hagyni. Hisz az ilyeneknek az a céljuk, hogy bántsák a másikat – ha azt láthatóan nem zavarja a bántás, akkor értelmes sincs, tehát abbahagyják. (Kedvenc könyvemből, Szabó Magda Abigéljéből tudnék neked erre példát mondani: a főhőst, Ginát sokáig bántották az osztálytársai. Eleinte ő kimutatta, hogy fáj, de egy idő után nem. Egy ilyen eset után, mikor a bántás, úgy látszik, meg sem érinti, az egyik lány ezt mondta a többinek: „Ennek víziló-lelke van, még csak nem is sír – akkor meg minek, nem kellene abbahagynunk?” Látod, erről beszélek!

És még valami: hidd el, azzal nem érnél el semmit, ha most édesanyádat drága holmikért kezdenéd nyúzni. Lehet, hogy venne neked egyszer-egyszer – de akkor is akadnának, akiknek nem felelsz meg. Akik számára túl alacsony vagy, vagy túl magas, stb. (tudod, amit az elején elmondtam)… Ne törekedj hát arra, hogy más legyél, mint aki vagy! Arra törekedj, hogy fogadd el saját magad olyannak, amilyen vagy, legyen egy szerethető egyéniséged, amit a többiek is elfogadnak. Ugye, abban egyetértünk, hogy nem a márkás cipőjétől lesz valaki szerethető vagy a méregdrága kabátjától? Na látod!







© Napfolt Kft. - Médiaajánlat

 


© Napfolt Kft. - Médiaajánlat