Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
TTK-Híradó, május/1. oldal

TTK-HÍRADÓ

(1. oldal)

Állandó riporterünk bellá (Tóth Beáta)





Az ezredik Tevékeny Teve



Az eltelt hónap közepén nagy napot hagytunk magunk mögött karavánunk történelmében: elértük az ezres létszámot.

8 hónap alatt sikerült idáig jutnunk - nem volt könnyű. Bár azóta ismét kevesebben vagyunk, mert minden reggelre sok teve hal meg – de nem ez a fontos. Mindegy, hányan vagyunk, a lényeg, hogy igazi, összetartó csapat vagyunk!

Bár az 1000. karavántagot tagot természetesen nem vártuk üres kézzel: a szerencsés egy datolyát kapott, rögtön belépése napján!

Hajrá Tevékeny Tevék - hajrá ismét az 1000 tagért!



Karavánunk legfiatalabb tagja



Új taggal bővült a TTK: legfiatalabb karavántagunk a néhány napos Balázska, akit nővérkéje, 2osztály, azaz Orsi lepett meg születése napján egy tevével – hogy a teve együtt nőjön fel a kis Balázzsal, s amikor már ő is nagyfiú lesz, velünk tevézhessen. Nem volt kérdés, hogy az új kis teve, Púpos Balázska is Tevékeny Teve lesz. Igaz, még el kell telnie egy kis időnek, míg majd Balázska csetelni fog, játékokra nevezni - addig az újdonsült nővér, Orsi gondozza majd őt, kisöccsét pedig idővel ő avatja majd be a tevenevelés minden titkába. Nőj nagyra, kis teve - isten hozott a Tevékeny Tevék közt; és nőj nagyra, kis Balázs - isten hozott a nagyvilágban!



Orsi kisöccséről:

„Bodor Balázsnak (én adtam a nevét!) hívják, aki április 24-én 10:30 kor született meg. Eleinte meg voltam ijedve, hogy Jézusom kis öcsi - majd utána jöttem rá hogy, egy új családtag jön, akivel játszhatok, taníthatom és vicces dolgokat mesélhetek azokról az időkről, amikor ő még nem volt! Ugyebár én 20 éves leszek, amikor ő annyi lesz, mint és most, de akkor is ugyanolyan sokat fogok vele foglalkozni! Most anyu vigyáz rá 3 éves koráig, aztán irány az óvoda, ahol sokat tanul majd. De ez még messze van, bár az idő repül, de akkor is ki kell élvezni, amíg ilyen pici és nem nagy rosszcsont. Bár ha rám fog hasonlítani, akkor inkább tréfás és szeleburdi lesz, és nem lesz vele olyan sok baj - bár én se vagyok mindig egy angyal. Azért csináltam neki tevét hogy majd ő is átérezze, milyen jó Tevékeny Tevének lenni és hogy együtt nőjön fel a tevével - születése után egy nappal született Púpos Balázska, akinek nevével jelezni akartam, hogy ő az öcsi tevéje – na és hogy virtuálisan is tudjon játszani! Szerintem 3-4 éves korában nem is olyan sokat kell már tanítani ezt neki!”



A legtehetségesebb billentyűrajzos



Ismét egy újabb tehetséget köszönthetünk a TTK soraiban: ezúttal Sungirl-t, azaz Fruzsit, aki áprilisi hónap legtehetségesebb billentyű rajzosának bizonyult. Gratulálunk!



Sungirl^^: „Az egész úgy kezdődött, hogy amikor meghirdette Hópi a tehetségkutatót, elhatároztam, hogy én is kipróbálom magam. Először megpróbáltam megtervezni, hogy mit is fogok rajzolni. Lapra, vagy paint-ben lerajzoltam a feladatot, aztán nekifogtam jegyzettömbben. Rendesen elcsodálkoztam minden körlevélen, amiben benne volt a továbbjutók névsora. Minden héten benne volt a pakliban, hogy esetleg továbbjutok, de őszintén szólva egyáltalán nem hittem, hogy én fogok nyerni! A legutolsó feladat volt a legnehezebb... Azzal elég sok ideig bíbelődtem. Azt hittem, nem is fogok tudni majd nevezni, mert azon a hétvégén megbetegedtem. Aztán azon a bizonyos hétfő délutánon benéztem a karavánoldalra nevezni a játékokra, és a főoldalon megláttam az aznapi körlevelet. Nagyon boldog voltam! Sosem fogom elfelejteni azt az érzést, amikor elolvastam azt a néhány sort!”



Új datolya-szabályok



Változás történt a datolya küldéssel kapcsolatosan.

Ezentúl egy datolya 1500 euronak felel meg, tehát a háromért 4500 eurot kell összegyűjteni.

Nem ördöngös a feladat, hiszen egy akár két hét alatt összejön, ha rendszeresen játszol. Vannak játékok, amikor nem eurót, hanem datolyát lehet nyerni – ezt ne euronak számold: egy datolyaként írd a nyereményeidhez. (Vagyis, ha van már egy datolyád, azon kívül már csak 3000 eurot kell összegyűjtened.)

A datolyákat ezentúl is Rozalicska küldi majd, neki kell írni, ha megvan a 3 datolyád. (Ő is Hópiék tevéje, két okból vannak nála a datolyák: az egyik, hogy amikor ő lett, hozzá toborzónak Hópihust írták be, így Rozalicska minden datolya-rendelése után Hópihus, mint toborzó, kap 2-2 datolyát a TC-től – ezekből tudjuk fedezni a karaván hirdetéseit. A másik, hogy számolnunk kell azzal (főleg, ugye, a tavalyi események tükrében), hogy egyszer esetleg Hópihust is feltörik; ha ez netán bekövetkeznék, legalább a karaván datolyái maradjanak meg! Ha írsz Rozalicskának, a leveledben benne kell lennie annak is, mikor, milyen játékokon jöttek össze a datolyáid.

Hópihus azért döntött úgy, hogy felemeli a datolyák árát, mert a rengeteg játék van, mindig igyekeznek újabbakat kitalálni (pl. a húsvéti tojáskeresés, ahol rengeteg karavántagnak lett meg a 3 datolyája – 5 oldalnyi (!) levél érkezett erről); egyre többen vagyunk, egyre többen játszanak – és egyre több mindenkinek jön össze a 3 datolyája. A régi rend mellett csökkenteni kellett volna a játékok számát vagy a nyerteseknek járó euro-nyereményeket, esetleg meg kellett volna határoznunk, egy játékra hányan nevezhetnek, hogy kijöjjön a karaván datolyája ugyanannyi pénzből – netán több napot, akár hetet várniuk kellett volna a nyerteseknek datolyáikra, ahogy történt ez a tojáskereső után is. Ehelyett egy datolya értékét emeltük fel – így lehet továbbra is sok-ok játék és sok-sok nyeremény, és akinek megvan a datolyája, hamar meg tudja kapni. Hisz a TTK egyik legnagyobb értéke a szavahihetőség: ebben a karavánban, ha valamit ígérnek nekünk, a vezetők azt be is tartják – ha játékokat, hát játékokat, ha datolyát, hát datolyát. Vagyis további jó játékot és további jó gyűjtögetést mindenkinek!



Egy kis nosztalgia – május 1. anno

A TTK-ban jól megférnek egymás mellett kicsik, nagyok. Ezúttal a felnőtt karavántagok mesélnek a gyerekeknek arról, hogyan ünnepelték az előző rendszerben, ami a karavántagok többségének már történelem, május 1-t.



Nelissza (Kati): „Régen a május elsejét felvonulással köszöntötték, mivel én budapesti vagyok hát természetesen mi is elmentünk felvonulni. Az ország összes tájáról jöttek emberek csoportosan és magányosan és családdal is és elvonultak a nagy tribün (emelvény) előtt ahol a politikai élet fontos személyiségei integettek vissza népüknek. Transzparenseket tartottak, zászlót lobogtattak és mozgalmi dalokat énekeltek mindnyájan. A gyerekek lufit kaptak a kezükbe és színes szélforgókat. Mindenki (látszólag) boldog volt.

Este pedig megnéztük együtt otthon a TV-ben a kívánságműsor különkiadását, „Felvonulók kérték” címmel. Ami arról szólt hogy napközben a felvonulók kérhettek zenét, vagy verset, komolyzenét, népdalt, opera részleteket, kabarét és a műsorban teljesítették a kérésüket - vidám este volt.”



kuss-kuss (Kati): „Személy szerint én nagyon szerettem a május 1-jét! Imádtam, amikor szüleimmel együtt elmentünk az anyukám munkahelyére, és ott virsliért és zsemléért lehetett sorba állni! Aki ügyes volt az kétszer is sorba állt az „isteni” menüért! Finom volt, oltári finom! A mai napig, ha rá gondolok, összefut a számba a nyál!

Utána kész rituálé volt a felvonulás: egymás mellé, sorban beálltunk, és vonultunk nemzeti színű zászlókkal, egyéb transzparensekkel, plakátokkal, a felvonuló cég jelképeivel a tribün elé. Ott a város akkori vezetői és egyéb kiváltságos emberek foglaltak helyet, illetve állva üdvözölték az előttük elvonuló dolgozókat. A hangosbemondón hangosan köszöntötték a vállalatokat, cégeket! Integettünk a tribün felé, majd’ letört a kezünk!

A gyerekek, köztük én is büszkén mentünk szüleink mellett! Örültünk, ha oxigénnel felfújt lufit tudtak nekünk a szüleink szerezni!

Ilyenkor kipakoltak a járdákra a bazárosok, törökmézesek, puszedlisok. Se szeri, se száma nem volt a sátrasoknak! Egyik sátortól a másikig futottunk, hogy hátha kapunk valamit! Természetesen mindig kaptunk valami apróságot, amit ki nem adtunk volna a kezünkből!

Haza felé mindig gyalog mentünk a felüljárón keresztül. Ilyenkor nem mentek a buszok. Ilyenkor mindig kaptunk fagylaltot, és boldogon nyaltuk!

Később, amikor már én is dolgoztam, nagyon büszkén vonultam fel akkori munkahelyemmel. De az a régi rituálé megszűnt, sajnos addigra több gyermek kedvence, a virsli mustárral már nem volt… Megszűntek az útszéli árusok, helyettünk a borkimérés, sörsátrak kerültek előtérbe Itt már csak a felvonulás öröme maradt. Utána szinte kötelező volt megjelenni a sétálóutcában működő kerthelyiségben, a Rózsakertben! Kötelező menü volt a jó magyar Szalonsör, korsóból. Az emberek nem részegedtek le, nem mondom, hogy nem volt spicces emberke, de nem ez volt a jellemző.

Alapjában véve szépek voltak még ezek a felvonulások is, de nekem sosem adták vissza azt a régi emléket, amit kisgyermek koromban átéltem ezzel kapcsolatban! A mai napig jóleső érzéssel gondolok vissza ezekre az időkre. Nagyon bánom, hogy a mostani rendszerben nem ünnepeljük meg kellő képen a Munka Ünnepét! Szerintem lenne rá igény, és sok embernek hozná vissza a gyermekkorát, örömükre. Biztos vagyok benne, hogy büszkén mesélnék gyermekeiknek, unokáiknak azokat az élményeket, érzéseket!”



Misutka (Brigi): „Egy kis történelmi háttér: Az első munkásfelvonulás egy tüntetés volt Chicago városában, ahol az Amerikai Munkásszövetség tagjai és a munkások 1886-ban ezen a napon a nyolcórás munkanapot követelték, amikor is a rendőrség a felvonuló tömegbe lőtt. Egy évvel később munkásvezetőket is kivégeztek. 1889-ben a párizsi szocialista konferencián elfogadta az Amerikai Munkásszövetség azon javaslatát, hogy az eseményekre válaszul több ország munkáspártjai és szakszervezetei 1890. május elsején világméretű tüntető felvonulásokat szervezzenek. Ezen a konferencián a Magyarországi Általános Munkáspárt delegációja is részt vett, amely a hazai szervezés eredményeképp közel hatvanezer fős felvonulást tudott felmutatni. Magyarországon 1945-re sikerült munkaszüneti nappá nyilváníttatni május elsejét a Munka Ünnepe néven.

Gyermekkorom felvonulásai:

A Városligetben most egy emlékmű áll ott, ahol egy tribünön az ország vezetői előtt vonult végig az ünneplő tömeg. Pontos koreográfiája volt ezeknek a felvonulásoknak: katonai parádéval kezdődött, azután a nagy ipari vállalatok, termelőszövetkezetek munkásai vonultak fel óriási feliratokkal, zászlókkal és lufikkal, majd a polgárok, hétköznapi városlakók, családok következtek. Reggel kilenckor kezdődött az Ajtósi Dürer sor felől és a Hősök teréig vonultak az emberek. Ez „szinte” kötelező program volt. Gyerekként élveztem a perecet és lufikat, középiskolásként már untam és utáltam ezeket a kötelező programokat.

Ma mit jelent nekem? Ezen a napon senki nem dolgozik. Tényleg ünnep van, minden üzlet zárva. Ilyenkor általában ragyogóan süt a nap (bár volt olyan május elseje is, ami nem látszott az esernyőktől, de muszáj volt ott lenni), nekem itt kezdődik nyár. Ezen a napon majálist tartanak a kisebb-nagyobb közösségek. Összefonódik a májusfa-állítással, a szerelem hónapjának ünnepével. Kikapcsolódást, békességet, pihenést jelent. Mégis van valami fényesség a lelkemben ezen a napon, amit nem tudok megmagyarázni. Pedig nem megyek a tömegbe ünnepelni, mégis.”



Bubu10 (Csilla): „A mi családunk ezen a napon rendszeresen kirándulni ment. Mikor kisebbek voltunk, mentünk mind a négyen. Később csak édesapámmal, édesanyám otthon maradt az ebédet készítette, mindig valami ünnepit. Mire nagyobbacskára nőttünk, vettek a szüleink egy hétvégi telket, és mi ott töltöttük a szünnapot. Emlékszem, középiskolás koromban többször voltunk a Felvonulási téren tornagyakorlatot bemutatni, egyszer szalaggal, máskor meg buzogánnyal. Az esti Híradóban azt figyeltük, kit sikerül felfedezni a felvételeken! Utána a felvonuláson készült Önök kérték című műsort néztük, és kerestük az ismerős arcokat.”



Folytatás a következő oldalon…








© Napfolt Kft. - Médiaajánlat

 


© Napfolt Kft. - Médiaajánlat