Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/ 		A szívdoki levelesádájából

A SZÍVDOKI LEVELESLÁDÁJÁBÓL

Válogatás a szívdokihoz érkezett levelekből és a rájuk adott válaszaiból




Szia Hópihus!

Szeretnék tőled tanácsot kérni, mint szívdokitól. Szóval, a történet eléggé hosszú, elmesélem:
Van egy barátnőm (nevezzük X-nek), aki két és fél éve szerelmes az egyik osztálytársamba (nevezzük Y-nak). Folyton arról áradozik, hogy milyen édes, meg minden, és mikor jövünk haza év közben a suliból, akkor is mindig elmeséli, hogy például Y matekon rámosolygott, meg minden apró dolgot.

Ez a srác engem év vége felé csak úgy felvett MSN-re, fogalmam sincs, hogy honnan tudta a címemet. Rögtön rám írt mindig, mikor bejelentkeztem, és kérdezgetett, mikor nem írtam vissza, rezgetett, meg ilyenek. Ott volt nála az unokatestvére, és írta nekem, hogy te bejössz Y-nak, meg kérdezte, hogy nekem ki tetszik az osztályból. Nekem persze nem tetszik a srác, viszont jó fejnek tartom. Egyik nap két osztálytársammal, köztük X-szel elmentünk Y házához, és becsöngettünk, aztán mondta, hogy nem ér rá, mert mennek el. Elmentünk X-hez, és bekapcsoltuk a számítógépet, Y pedig fenn volt MSN-en. Rá írtunk X nevéről, és rögtön kijelentkezett. Még két percenként bejelentkezett, aztán megint ki. Kis idő múlva én hazamentem, bekapcsoltam a számítógépet, és Y még mindig nem volt elérhető, viszont rögtön rám írt. Kiderült, hogy rejtve van. Megkérdeztem tőle azt, amire X már rég kíváncsi volt:

„Neked tetszik X? Csak mert K. (ezt a nevet se szeretném kiírni) azt mondta, hogy látott közöttetek valamit.”

„Nem! K. hülye!”

„Miért? X tök kedves lány!”

„Nem az esetem.”

Be is másoltam X-nek. Tiszta depressziós… Tökre sajnálom. Kicsit olyan érzésem van, hogy én tehetek róla… Mert én kérdeztem meg, és összedöntöttem az álmait… Meg még van egy olyan érzésem, hogy ha csak nekem ír Y, mikor rejtve van, meg minden - egyszer dolgozatnál is hátrafordult, és súgott, viszont ha kiderül, hogy mit csinált, akkor egyest kap ő is -, szóval hogy én tetszek neki… És olyan rossz! Szóval most tiszta bűntudatom van, meg szegény X is olyan rosszul van… Tegnap voltunk moziban, és aztán mondta, hogy belázasodott, meg szarul érzi magát, és kicsit úgy érzi, hogy a srác miatt…

Szerinted hogy tudnék segíteni? Csak mert el tudom képzelni, hogy milyen rossz neki, mert már én is átéltem hasonlót… Most pedig vele együtt még egyszer átélem… Rossz nézni, hogy olyan rosszul érzi magát. Kérlek, válaszolj minél hamarabb!”

(14 éves lány)



Kedves Levélíró!

Ha te is éltél már át hasonlót, akkor tudod, hogy erről nem tehet senki; egyszerűen az úgy van, hogy az embernek nem mindig az tetszik, akinek ő – és fordítva: az ember nem mindig annak tetszik, akinek szeretne. Az a szerencsés (és az a ritka), mikor a kettő találkozik: kinézel egy fiút, aki nagyon tetszik, és kiderül, hogy ő is hasonlóan érez irántad. Lesz majd ilyen, persze, de addig még sok-sok keresgélésben, próbálkozásban, „mellényúlásban” lesz részed – neked is, és barátnődnek is.

Fölösleges magadat ostoroznod amiatt, hogy nem ő tetszik ennek a fiúnak, hanem te! Te nem tettél semmi rosszat – sőt, szerintem mindenki jól járt azzal, hogy tisztáztad a fiúval, hogy neki a barátnőd bizony nem az esete. Barátnőd jól járt, hisz most már tudja, hogy más után kell néznie, nem fut olyan szekér után tovább, amelyik nem veszi fel. A fiú jól járt, hisz most már tudja, hogy érez iránta az a lány – egy olyan lány, akitől ő nem akar semmit. Tehát most már tud vigyázni arra, nehogy akaratán kívül megbántsa, megsértse a lányt, esetleg hiú reményeket keltsen benne. És jól jártál te is, hisz most már egyre biztosabban tudod, amit gyanítottál: te tetszenél a fiúnak. Így most már tudsz dönteni: elfogadod esetleges közeledését vagy sem. Ha netán úgy döntesz, hogy szívesen elfogadnád, de barátnőd miatt úgy érzed, ezt nem teheted, ülj le a lánnyal, és beszéljétek ezt meg! Sőt, akkor is beszélj vele, ha nem akarod a fiút! Tisztázzátok azt, hogy ő nem azért nem tetszik a fiúnak, mert itt vagy te, a fiút nem te vetted el tőle! Ha nem te, akkor akadna más, aki megtetszik ennek a fiúnak, hisz megmondta világosan: a barátnőd nem az esete! Nem azért nem az esete, mert te tetszel neki – azért fordulhatott elő, hogy te tetszettél meg neki, mert a barátnőd nem az esete! (Ne félj, ha az lenne, észre se venne más lányokat!)

Tehát most, jelen helyzetben akkor teszel jól, ha elmondod ezt a barátnődnek, és ha nem akarod a fiút, neki is nyisd fel finoman a szemét: ő pedig neked nem az eseted.



„Szia Hópihus!

Szükségem lenne a tanácsodra.

Nem tudom, emlékszel-e még arra a két srácra, akik nekem tetszettek? (A visegrádi meg a másik.) Az a helyzet, hogy bevallom, a másik srác nagyon cukin néz ki, jobban bejött, mint a visegrádi. Viszont az a baj, hogy írtam neki MSN-en, akkor pont zavartam, írtam neki máskor is, akkor sem beszélt nagyon velem, és harmadszorra is írtam máskor neki, és akkor sem nagyon beszélt velem. Félek, hogy úgy gondolja, hogy nyomulni akarok, pedig csak meg akarom ismerni őt, de mindig köszönök neki meg megkérdezem, hogy van, és ennyi. Szerintem le is tiltott már MSN-ről. :( Azóta, mióta utoljára beszéltünk (2 mondatot), sokszor gondolok a srácra. Nem tudom, mi van most, szeretném megismerni, de nem vagyok neki szimpi, pedig nem is ismer, vagy az is megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy van barátnője - de nem tudom, attól még miért nem beszél velem? :( Mit csináljak szerinted?”

(13 éves lány)



Kedves 13 éves!

Sajnos rossz hírem van: az általad leírtak alapján egyértelmű, hogy ez a fiú nem óhajt téged jobban megismerni! Sőt, szinte egyáltalán nem óhajt veled semmiféle kapcsolatot, még beszélgetőst, ismerkedőst sem. Ennek két oka lehet, meglátásom szerint: vagy van barátnője, amire magad is gondoltál, vagy egyszerűen nem vagy az esete. Én az utóbbit tartom valószínűbbnek, hisz ha netán arról van szó, hogy ott egy barátnő a háttérben, akkor azt közölné veled, de semmiképp nem lenne ilyen mértékben elutasító – hisz nincs az a fiú, férfiember, aki, ha mégoly kedves, csinos barátnője is van, ne beszélgetne szívesen más csinos lányokkal. Elutasításával egyértelművé teszi, hogy nem vagy az esete – ebbe kénytelen leszel beletörődni. Semmiképp ne szaladj olyan szekér után, ami nem vesz fel (érdekes, pont ezt mondtam az előző levélírónak is, barátnője viszonylatában); hidd el, rengeteg olyan „szekér” van, amely örömmel felvenne, rengeteg az olyan fiú, akik örömmel ismerkednének veled – keress inkább egy olyat!



„Szia Hópi!”

Szívdokival kapcsolatos, amit írni akarok - már ha ez azzal. De remélem, azért fogsz tudni válaszolni rá.

Na szóval:

Május 22-én jött meg nekem és még júniusban, és mostanáig sehol semmi. Szokott néha a hasam alja fájni, de tényleg csak kicsit. Ja, és tudomásom szerint nem voltam fiúval! Ez előszokott fordulni? Hallottál már ilyen esetről? Léci írj vissza mihamarabb, tiszta ideges vagyok most már, hogy mi bajom lehet!”

(14 lány)



Kedves aggódó levélíró!

Hogy halottam-e ilyen esetről? Természetesen – szinte csak ilyen esetekről hallottam! Beszélgetésünkből kiderült, hogy te január óta vagy nagylány – most pedig még csak július van. A természetnek ennél sokkal több időre van szüksége, hogy rendezze a lányok ciklusát! A korod-béli lánykáknál szinte mindig így van ez: az első egy-két év még rendszertelen, össze-vissza jön meg, sőt, megesik, hogy egy-egy hónapban ki is marad.

Nézzünk csak egy példát, a kisbabákat, mikor járni kezdenek: egy baba sem úgy van vele, hogy hopp, feláll és már szalad is! Ez egy hosszú folyamat: felkapaszkodik, segítséggel tesz egy-két lépést, majd segítség nélkül is, botladozva, ügyetlenül. Ez előzi meg azt, míg végül magától eljut egyik pontról a másikra - később akár szalad is.

Ugyanígy van ez a lányok nagylánnyá válásával is: először egyszer jelentkezik, majd egy ideig rendszertelenül, hol ekkor, hol akkor. Idő kell ahhoz, hogy beálljon a 28 napos ciklus; amint a lány hormonműködése beáll, megtörténik ez is – de ez természetesen nem lehet egy olyan kislánynál, aki még csak néhány hónapja „nő”. Ugyanis, mint annyi minden mást egy nő szervezetében, ezt is a hormonok szabályozzák – az pedig időbe telik, míg azok a felnőttekéhez hasonlóan kezdenek működni. Egyébként a 25-32 nap közötti ciklus teljesen normális, mire felnősz, kialakul majd, te pontosan hány nappal számolhatsz.

A hasfájás sem csalhatatlan jel: vannak olyanok, akik meg sem érzik, egyáltalán nem fája hasuk. Ők a szerencsések – mert sajnos az ellenkező végletből is akadnak bőven: van, aki ilyenkor képtelen még akár felkelni is, nem eszik, nagyon rossz a közérzete. (Magam is azt hittem, ez csak nyafogás – de nem: láttam ilyet, az a lány tényleg szenvedett, és 2 napig tényleg beszámíthatatlan volt. Szerencsére ma már az ilyesmin gyógyszerekkel lehet segíteni.)

Ja, és még valami: jót mosolyogtam azon a mondatodon, hogy „tudomásod szerint” te nem voltál fiúval! Hát, az ember lányának, ha fiúval van, arról azért tudomása szokott lenni – tehát ha neked nincs, nyilván valóban nem lehettél. Azt is írtad, fiú még a közeledben se járt. A későbbiekre mondom: az, ha netán a közeledben jár egy fiú, még nem indokolja azt, hogy késsen a menstruációd, az sem, ha netán a kezedet fogja meg, vagy elcsattan egy csók. De ha már más is történik ezeken kívül, akkor már bizony óvatosnak kell lenni!

Célszerű kicsit később, amikor már beáll a rendszeres ciklusod, vezetni egy menstruációs naptárt, amiben bejelölöd a napokat, amikor megvan – és bizony, ha fiú van a láthatáron, akivel nem voltatok esetleg kellően elővigyázatosak, egy hetes késedelem után már el lehet kezdeni aggódni!

Bár a késésnek nem csak ez lehet az oka, azt nagyon sok minden okozhatja: a stressz, egy váratlan élethelyzet, akár egy költözés is.

De most, egyelőre ne aggódj; írtam már neked levélben is: most még csak arról van szó, hogy kicsi vagy – majd megnősz! (Már meg ne haragudj, de jót nevettem, mikor erről beszélgettünk és te büszkén jelentetted ki, hogy azért ne gondoljalak nagyon kicsinek, holmi 8-9 évesnek! Ha 8-9 éves lennél, még nem lennének ilyen gondjaid! :)) Nagylány vagy már, nagylány gondokkal; ráléptél már a nővé válás útjára, mostantól kb. 40 évig lesznek hasonló gondjaid – vagyis visszavonom: nem is vagy már olyan kicsi! :)



„Kedves Hópihus!

Hetediket végeztem, ősszel kezdem a nyolcadikat. Van az osztályban két fiú, aki tetszik, és mind a kettővel már 7 éve járok egy osztályba, nevezzük őket J-nek és B-nek. Mindketten nagyon helyesek és szimpik, és tudom, hogy J-nek tetszettem harmadik körül, de akkor nem árulta el. Viszont B nyíltan megmondta nekem, (igaz szintén alsóban) hogy tetszem neki, de ő akkor nem tetszett nekem, mert J tetszett. bizonyos időközöket kihagyva J végig tetszett, de most más az állás, mint régen. Az osztály felnőtt, mindenki megváltozott, és ő rossz irányba. Eddig tök helyes volt, Myvip-en is nagyon jó focis képe volt fenn, de most festi a haját, "márkabuzi" lett, és az osztály k*rváira bukik… (hogy így fejezzem ki magam). A másik (B) maradt normális, szeretettel beszél a pár éves húgáról, volt mikor órán plüss kulcstartókat pelenkázgatott papírzsepivel.
De… szóval mind a ketten helyesek, és máshogy "törődnek" velem. Angolon mögöttünk ülnek, és csoportmunkában sokszor kerülünk egy csoportba, olyankor dőlünk a röhögéstől munka helyett. A lényeg, hogy mind a ketten tetszenek, és közeleg a suli vége, (tudom furcsa így nyáron) és nem hiszem hogy egy gimibe megyünk, és nem tudom, hogy meg mondjam-e neki, és ha igen melyiküknek? Félek, hogy ha megmondom, kerülni fognak. Emlékszem, régen J nővére rajzolt is nekem egy Micimacit névnapomra, (pedig nem nagyon ismerem, szerintem J kérte meg), és nagyon örültem, mikor karácsonyi húzáskor ő vett ajándékot - de ő talán reménytelenebb, mert népszerűbb, és sokan hajtanak rá. És B is nagyon kedves, meg minden, szóval tök tanácstalan vagyok. SOS! Talán külső szemmel találsz megoldást! Köszi!”

(14 éves lány)



Kedves tanácstalan 14 éves!

Azt ne várd tőlem, hogy megoldást találjak, de a véleményemet szívesen elmondom.

Nézzük csak ezt a két fiút, először mondjuk J-t: alsó tagozatban tetszettél neki, de te magad mondtad, hogy azóta megnőttetek. Először is honnan tudod, hogy most is tetszel neki? (Hisz köztudott, hogy az alsós „szerelmek” nem tartanak örökké. Másodszor is, még ha esetleg tetszel is, adódik a kérdés: kell neked egy ilyen fiú? Festi a haját, „márkabuzi” (hogy kölcsönvegyem az általad használt szót) és a szabadabb erkölcsű (és nyilván ennek megfelelő öltözetű) lányok jönnek be – mindennek eredményeként igen népszerű. De kik között is? A sekélyes, „menősködő”, csak a külsőségekre adó osztálytársak között, kik számára a belső értékek mit sem számítanak. (Megjegyzem, te sem említetted ennek a fiúnak a belső értékeit – mintha nem is lennének neki.) Mert ugye egy márkás cipő vagy egy festet haj nem érték… Sőt, az sem, ha egy miniszoknyás, feszülő pólós lány virít az ember oldalán (esetleg minden nap másik miniszoknyás és feszülő pólós), akiről ráadásul látszik, hogy vele „mindent lehet”. Döntsd el, be akarsz-e állni ebbe a sorba (úgy, hogy ráadásul még nem is tudod, akarna-e téged ez a fiú, még ha csak egy bizonyos célra is – mert ugye az, hogy a kisiskolás, kertésznadrágos kis fiúcska azt mondta, tetszel neki, az ma már nem jelent semmit: hol van már a kertésznadrágos legényke? Itt van helyette a feltett hajú, „csupa márka”, menő srác, nyomában könnyen kapható lányok hadával.) Én minden esetre nem örülnék, ha az én veled egykorú korú lányom egy hasonló figurával állítana haza…

Nézzük csak meg a másik „fiatalembert”, B-t, aki állításod szerint „maradt normális”! Akkor hol itt a kérdés? Ha az ember választhat, hogy egy teljesen normális fiút válasszon vagy egy másikat (na, milyen finoman fogalmaztam!), szerintem egyértelmű a válasz, nem?

Most, hogy ezt így megbeszéltük, egy valami maradt még: hogy mondd meg B-nek, hogy tetszik neked? Hát sehogy! Te vagy a lány, ő a fiú, neked nem dolgod, hogy szerelemet vallj egy fiúnak!!! Lányok, lányok, nem hisztek nekem! Pedig nem véletlenül van úgy már ősidők óta, hogy a fiú vall szerelmet a lánynak, a férfi a nőnek! Sőt, ha megnézzük, ez még az állatvilágban is így működik – az álltokba is az van belekódolva, hogy a hím udvarol a nősténynek. Lányok, értsétek meg végre: a fiúkban, férfiakban él a vadászösztön, és annál értékesebb számukra a „zsákmány”, minél nehezebben adta magát! (Most nyilván sokan felszisszentek majd, lányok, hogy „de hát én is odaálltam a pasim elé és megmondtam neki, hogy tetszik, és most itt van, járunk… Azért megnézném én azt, hogy meddig – megmondom: amíg nem kerül a pasidnak egy olyan lány, akiért meg kell küzdenie; ha ő megjelenik, zokszó nélkül lecserél majd téged egy „értékesebb zsákmányra”; és ennek a kapcsolatnak a minőségét is megnézném azért: tisztel-e kellően, része vagy-e az éltének, ismernek-e a barátai, családja, vagy te vagy a kiscsaj, akivel ellötyög addig, amíg nem lesz más? Persze, aki erre a szerepre vágyik, az „udvaroljon” bátran a fiúknak!) A lányoknak normális esetben annyi a dolguk, hogy finom jelekkel, egy-egy mosollyal, egy-egy kedves gesztussal jelzik a kiválasztott fiú felé, hogy közeledhet nyugodtan, nem fogják elutasítani. Tedd ezt te is bátran, ha eldöntötted magadban, melyik fiút akarod – de csak az egyiket bátorítsd, először dönts! Ha ez megvan, ne félj, ha a fiú valóban akar tőled valamit, meg fogja tenni a megfelelő lépéseket!








© Napfolt Kft. - Médiaajánlat

 


© Napfolt Kft. - Médiaajánlat