Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/ 		meseíró-2.

Kis Zsanett:
Szerintem az az igazi barátság, amikor van valakinek egy olyan barátja, aki mindig kiáll mellete, nem hagyja cserben, SOHA, DE SOHA. Egy delfines mesélvel mondom el, milyen a jó, és a rossz barátság:
Flippernek egy nagyon összetartó osztálya, nincs olyan vízi állat, aki magányos lenne. De...
Egy hétfői napon egy kardhal érkezet. Mindenki félt tőle a hegyes orra miatt, nem is selytették, milyen nagy szíve van.
Senki, de senki nem vett rá jó szemet, kivéve Flipper, ugyanis arra tanították: "Bármilyen más lénnyel is találkozik, legyen vele kedves, ne higgye azt, hogy ő is olyan vagy, mint a többiek."
Flipper odament az új gyerekhez, és elkezdett vele beszélgetni:
- Szia! Az én nevem Flipper, és a tied?
- Szia! Én Kardhal Kornélia vagyok. Bocsáss meg, ha megijesztettelek.
- Semmi baj. Gyere át hozzám ma suli után.
- Jó, meg lesz! Szia!
- Szia! - köszönt el Flipper, majd ránézett csodálkozó osztálytársaira.
- Megszúrt?
- Bántott?
- Zaklatott? - kérdezték izgatotan Flippert, aki azt se tudta, milyen nap van ma.
-Haggyatok békén!!!!!
Egyszerűen lerázta a "legjobb barátait", és indult haza, hogy mindent előkészítsen a különleges vendég megvendégelésére.
Minden egészen jól sült el, csuda jó barátság kerekedett közöttük.
Nap, mint nap összejártam, hétvégenként moziba mentek, együtt csinálták a házit, mindent megosztottak egymással.
Így alakult ki egy kardhal és egy delfin között barátság.

Miss Salamon Barbi:
Két kislány,Anna és Barbi évek óta elválaszthatatlan barátnők. Ha van is olyan dolog amin összevesznek egy picit,kb.10 perc múlva ki is békülnek.Arra senki sem gondolt,hogy az irigység kárt tehet a barátságukon...
Úgy történt,hogy az egyik nap Barbi kapott egy imádnivaló Beagle kölyökkutyust,viszont Anna ha felhozza anyukájának a kutyatémát,az mindig így válaszol: Ide kutyát,a 2 kistestvéred mellé? Szó se lehet róla!
Anna vágya mindig egy kutya volt,de tudta,hogy majd felnő és vehet magának. Viszont a lánynak eszébe sem jutott,hogy Barbi kutyát kapna. Aztán egyszercsak így rohant oda Barbara Annához:
- Anna képzeld,kaptam egy kutyát!
- Jó lehet neked...-mondta irigykedve.
Barbi látta,hogy Anna irigy lehet rá,mert azokhoz a lányokhoz ment,akiknek nincs kutyájuk,és különösképpen a szünetekben sem nagyon foglalkozott Barbival. Barbi viszont szomorúan sétált,mikor egy pompás ötlete tápadt: Meglephetné Annát a közelgő szülinapja alkalmából egy kutyussal!
A lány örömmel szaladt haza,mikor hazaért ennyit mondott:
- Anya,apa! Tudom mit adjunk Annának szülinapjára!
- Mit,kicsikém? - mondták a szülei.
- Tudod,amióta megkaptam Sütit,nagyon szomorú,mert neki nem engedik,hogy legyen kutyája. Viszont annak nagyon örülne,ha adnánk neki egy kutyát...
- Pompás ötlet! Még van a tenyésztőnél egy ugyanolyan kutyus,mint Süti!
Anna szülinapján Barbi érkezett legelsőnek,és tüstén odaadta az ajándékot:
- Tessék szeretett barátnőm,itt van amire mindig vágytál!-nyújtotta oda az ajándékot.
Barbi...ezt el sem hiszem! Köszönöm,köszönöm! Te vagy a legjobb barátnőm! -ölelte meg Anna a barátnőjét.
Anna a kutyusát Ropinak keresztelte el,és mindig átvitték egymáshoz a kutyákat. Süti és Ropi mindig jót játszottak,néhány évvel késöbb tüneményes kiskutyákkal ajándékozták meg a lányokat.
- Barbi! Szerinted mi a legnagyobb kincs? -kérdezte Anna
- Hát persze,hogy a barátság! -mondták közösen.

Azóta egy vitájuk sem volt,és tényleg elválaszthatatlanok lettek,egy gimibe is iratkoztak.

Bűbájka:
Egyszer egy távoli faluban volt egy hercegnő. A szülei megtiltották, hogy kimenjen barátkozni, és a barátaival játszani. Szegény egész nap az ablakból figyelte a barátait. Egy nap a király és a királynő felvett egy szegény családot dolgozni a kastélyba. A munka fizetsége élelem és szállás volt a palotában. Ennek a család nagyon megörült, mivel házra nem futotta nekik. A család 3 tagú volt. Az apa, anya és egy lány. A lány olyan idős volt, mint a hercegnő. Mivel a lány nem dolgozott, ezért naphosszat barangolt a kastélyban. A hercegnő ezt észrevette, és kihasználva az alkalmat, titokban együtt játszottak minden nap. A hercegnő nagyon élvezte. Csak egyszer észrevette ezt a király. A két lányt eltiltották egymástól, és a szegény családot is elküldték. Ám a hercegnő és barátnője erre felkészülve tervet eszeltek ki. És minden nap találkoztak. A király és a királynő erre is rájött, de látták, hogy mennyire fontos ez a lányuknak, és ezzel megengedték, hogy a család visszamenjen dolgozni a kastélyba. A két lány pedig örökre barátok lettek. És ezt mindenki megértette...

Moorhuhn:
A kis sündisznó és a rókacsalád


Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy sündisznócsalád. Az apa sündisznó és az anya elmentek élelmet keresni. Nagy vihar volt akkor. A kicsi sündisznó várt, várt de nem jöttek a szülei. Ugyan őneki mondták, hogy ne menjen ki, mégis kiment. Abban a viharban barangolt,
és egyszer csak eltévedt. Nem tudta hogy mit csináljon most. Egyszer nagy hangzavar tört ki az erdőben. 2 róka futott el mellette. Megálltak a szomszéd bokornál. A kis sündisznó vélve, de szólt nekik hogy nem látták e a mamáját. A 2 róka azt válaszolta, hogy nem. A rókák nem voltak éhesek kedvesek voltak vele. Bevitték az odújukba s játszottak a kicsi rókával. Nagyon jól összebarátkoztak. Kisütött a nap, és valaki zörgetett az ajtón. A sündisznó szülök voltak, hogy nem látták-e a sündisznójukat. Megmutatták nekik, hogy ott vannak, és hogy nagyon jól szórakoztak. A kis sündisznó nem akart haza menni, de egyszer csak megenyhült és haza mentek. A 2 jó barát mindig játszanak együtt. Ki tudja, lehet, hogy együtt mennek iskolába.

Minibaba:
Cim:Barátság mindhalálig

Volt egyszer egy maganyos kiskacsa. Egy hatalmas kertben lakott. Olyan nagy volt,hogy a kiskacsának egy hét kellet,míg körbejárta.
Egy nap,amint a kiskacsa a kertben sétált,szembement vele egy kiscica.
-Jaj,úgy-e nem eszel meg?-ijedt meg a kiskacsa.
-Jaj,úgy-e nem harapsz meg?-kérdezte a kiscica.
Ezen jót nevettek,és örök barátságot kötöttek. Egy nap a kiskacsa cserben hagyta barátját,mert szőrnyen megijedt. De a kiscica megbocsájtott,mert jülelkű volt.
Egyszer Palkó,a kutya vicsorogva közeledett a kiskacsa felé. "Most amiért én is otthagytam a kiscicát,ő is itt fog hagyni,és akkor én meghalok" gondolta a kiskacsa és nagyon félt. De tévedett. A kiscica igenis mellette állt,és elterelte a kutya figyelmét,amíg a kiskacsa sietve eltotyogott. Aztán a kiscica hamar elfutott.
-Mért mentettél meg,hiszen én otthagytalak.
-Ha így lenne ez,mi lenne a világból? Szemet nem kell szemért és fogat nem kell fogért.
Így történt,hogy a kiskacsa rájöt,hogy ilyen ay igazbarát,és este hálát adott,hogy ilyen jó barátja van neki.

Joghurt baba:
Egyszer egy városban élt két aranyos kislány az eggyik:Andrea a másik Bea.Mindig eggyüt voltak szinte mindenki azt hitte rájuk hogy testvérek de nem hanem a legjobb barátnők voltak.
Nagyon szerettek eggyüt játszani mozibaelmenni és amit a legjobban fogócskázni.Minden nap eggyüt voltak még nyaralni is eggyüt mentek hogy ne legyenek távol egymástól.Telt múlt az idő míg nem egy nap eljött Andrea születésnapja.Bea nagyon izzgatott volt hogy mit is vegyen Andreának.Egy olyan ajándékot szeretett volna ami igazán különleges.El is ment vásárolni am nem talált semmi érdekeset csak kacatokat így nagyon elszomorodott.De egyszer csak.........Bea észrevett egy csodaszép amulettet.Nagyon megtetszett neki méghozzá azért mert két ugyan olyan amulett is volt.Gondolta hogy nagyon meg fog tetszeni ez Adreának.A buli kezdetét vette.Az ajándékosztással kezdődött.Mindenki szép sorjába odaadta Andreának az ajándékot de mind ezek közül Beáé tetszett neki a legjobban.Odamentek egymáshoz és szorosan átkarolták egymást.Bea arcán még egy könnycsepp is lecsordult amit természetesen Andi észre is vett.De Bea nem azért sírt mert örült hanem azért mert szomorú volt.Andrea megkérdezte és kimentek az udvarra ott Bea elmondta neki hogy elköltöznek és soha többé nem jönnek vissza.....Andrea ekkor sírva rohant be a házba...Reggel mindenki elbúcsúzott Beától és szüleitől.De Bea nem látta Andit..Míg nem egyszer csak előbukkant....Bea a nyakába ugrott és jó erősen megszorította mint ha soha többé nem lehetne őt onnan leszakítani.De fájó búcsút véve elindultak a másik országba.Andi a kocsi után rohanva integetett Beának.
Ezek után Andrea szinte minden héten meglátogatta Beát és naponta küldtek egymásnak levelet....De minden éjjel amikor Bea és Andi elaludt a két amulett megtalálta egymást így még álmukban is eggyütt lehettek...
"A barátság örök mégha egy hosszú út is választ el egymástól"

Lazulós:
A költözés!

Én egy nagyon boldog családban ÉLTEM , amíg el nem váltak a szüleim!
Anyához kellet költöznöm, és csak 2 hetente láthattam apát (a napi 2000 helyett!) . És persze új iskolába kellet mennem!!!! Szörnyű volt : mindenki csúfolt, cikizett, és bántott, csak a tanárok voltak aranyosak.
Egy lányt előre megutáltam mert : ő volt a főcsufoló!

Teltek múltak a hetek, hónapok . És képzeljétek mi történt! :)
engem hívott meg mindenki a bulikra , összebarátkoztam azza a főcsufoló lánnyal . A neve : Szandi - volt.

most mindenki a barátom! De a Legjobb Szandi!!

Tevékeny Tevécske:
Mese a barátságról

Az életben az egyik legnagyobb élmény, hogy barátok lehetünk. Most a barátságról fogok mesélni nektek.
Volt régen egy falu, ahol soha nem laktak olyan emberek, akiknek barátjuk lett volna. Még nem is ismerték a barátságot. Ez szomorú dolog. Bizony az! Történt már olyan is, hogy egy parasztlány nehéz kosarat cipelt, más meg kilökte a kezéből! A jótündér nagyon haragudott magára, hogy eddig nem tett a rosszalkodók közt rendet. Most aztán kapta magát, s elrepült a faluba, hogy elmondja nekik, mi az a barátság, és azt is, hogy legyenek immár barátok is.
Nehéz helyzet volt ez! Összehívta a társaságot, és elmondta a lényeget:
-A barátság a legdrágább kincs az életben. Nincs olyan ember, aki ne együtt mosolyogna legjobb társával, játszana vele és megosztaná vele érzelmeit. -mondta a tündér. -De ti mégis olyanok vagytok!- jelentette ki. Erre a falusiak elszomorodtak. Hogy erre ők miért nem gondoltak?
Ettől kezdve mindenki barátságot kötött. A tündér befejezte:
- Látjátok? Ugye, hogy barátnak lenni jó, ugye, hogy csak kell egy társ, és minden jobbra fordul!- közölte velük.
A faluban immár csak a barátság uralkodott, igencsak jól érezték magukat egy társ segítségével.
Mert tudjátok, a barátság a legdrágább kincs! :) ;)

Púpos Tetike teve:
A három jóbarát
Egyszer volt holnem volt élt egyszer egy kis mókus és a barátai. A mókust Miminek hínvták, a barátait pedig: Momó és Lili.
Egyszer Mimi előtt egy nagy fény jelent meg ami ezt mondta:
-Kicsi Mimi! Tiszteletbeli Mókus lehetsz! 3 próbát kell kiálnod és az leszel.
Tiszteletbeli mókus -ismételte Mimi. Tiszteletbeli Mókus az lehet csak akit az istenek elég érettnek tartanak hozzá.
Mimiék előtt elsötétült a világ. Mimi egy sziklán találta magát. Momó és Lili is egy sziklán volt Mimitől 4-5 méterre. Alattuk semmi. Több százméter semmi hogy pontosabb legyek. Mimi és Liliék között egy vékony kötél volt.
Mimi ráállt a kötélre, behunyta a szemét és átsétált a barátaihoz. Mimi a hátára vette Lilit és visszasétált a sziklához. Momót is áthozta a szakadékon és ekkor újra világos lett. A régi világ!
Mimiék már nagyon álmosak voltak és lefeküdtek aludni.
Most Mimi és Momó előtt sötétült el a világ és Momót egy tűzgyűrű vette körül. Mimi nagyon megilyedt de elindult a Momó felé. Momó hiába kiabált neki hogy ne mert csak megégeti őt a tűz, de Mimi nem állt meg.
Lassan már érte a tűz, átment a tűzön. Mimi a kötényével letakarta Momót, és ki vitte a tűzből. Mimi égett, és földre esett. Momó nem tudta elhinni hogy megtette...Mimi megtette... de miért?
Mert... mert a barátom vagy...-mondta Mimi sírva. És ebben a pillanatban kivilágosodott az ég és minden olyan volt mint régen. Mimi jól volt és Momó is.Mimi úgy érezte hogy ez a 2. próbatétel kicsit már vészes volt. Este,jött a 3. próbatétel. Lili egy nagy fal előtt állt. Előtte egy óriás csörgőkígyó volt. A kígyó szédületes sebességet vett Lili felé.
Mimi a kígyó elé ugrott. A kígyó megmarta őt. Lili sírva mondta neki:
Mimi! Miért tetted ezt? Téged Tiszteletbeli mókusnak teremtettek!
M...Muszáj volt... ez volt a 3. próbatétel de... mostmár nem érdekel ez a "Tiszteletbeli" kinevezés...
Lili! Én a barátod vagyok! -kiáltott fel Mimi
És ekkor egy fura helyen találták magukat. Mimit egy isten Tiszteletbeli Mókussá tette de Mimi visszautasította.
Ekkor visszatértek a világba. A barátságért tettem ezt-mondta Mimi.
A mókusbarátok tovább éltek amig meg nem hltak.

Miss Lolita:
A mese: Lujzi a hűséges és barátságos kutya
Hol volt, hol nem volt, a datolyaerdőn is túl, ahol a motoros teve dúl, élt egyszer egy Hópihus nevű teve. Egyedül élt, szomorú volt, nem volt Neki egy közeli barátja sem, mert az összes a sivatag másik végén "Tevegelő Tevetúrázott". Kellet nagyon már valaki, akivel mindig együtt lehet, sose hagyja el. Egy teve? Áhh, Tevegelő Tevetúra. Egy hörcsög? Elveszítem...-gondolta.
Egy macska? Nem az én stílusom. MEGVAN! Egy kutya kell. De honnan? Még csak a Kisállatok Szakértő Teveboltjának sincs itt a boltosa. Egyszer csak, ki tudja honnan, előjött egy virgonc aranyosan csillogó szemű kiskutya. Valamiért, éppen a melegszívű Hópihus kezébe rohant... Csak lihgett, csóváta a varkát, nézett aranyosan... Hópihus már tudta. Ő kell neki. A neve... öhm... mondjuk, esetleg lehetne Virgonc. Áhh, nem, legyen Lujzi. Igen! Lujzi.
Éltek éltek boldogan, ANNYIRA összebarátkoztak, hogy már mindenki együtt emlegette őket. HóLujzi-nak hívták őket. Egyikük sem bánta persze! Mindent együtt csináltak, szívük szinte összenőtt. Hópihus egész napját Lujzi szórakoztatásával töltötte. Együtt aludtak, vásároltak, BESZÉLGETTEK, mivel már tudták egymás nyelvét, viháncoltak, úsztak, versenyeztek, játszottak. De sajnos Lujzi öregedett. Egyre lassabban futott. Már csak pihent és pihent. Persze Hópihus mindig mellette volt! A kis Lujzit Hópihus karjaiban fogta el a halál. Hópihus hónapokig zokogott;
A... leg-leg-legjo-legjobb-barátom-om-om-volt!!!-sírta.
Végül eszébe jutott, hogy Lujzinak ott a legjobb, hiszen mér a menyország az otthona! Ott mindene megvan... Kivéve Hópihust. De egyszer még az életben találkoznak, és örökre együtt lehetnek!!! A barátság kötele sosem szakad el. Vegyük úgy, hogy az életnek csak egy negyed részére ment el szegény!
Hajtsunk fejet Lujzira, a hűséges és barátságos kutyusra.

Lujzi emlékére!

Blue C@t---Avrilfun:
Egyszer élt két lány,Flóra és Linda.Már óvodás koruk óta ismerték egymást, nagyon jó barátnők voltak.Flóra vállig érő,barna hajú,barna szemű lány volt.A tánc a hobbyjai közé tartozott-meg kell hagyni,jól is csinálta.Linda fekete,hosszú hajú,kék szemű lányka.Elég akaratos,de nagyon aranyos.Kettejük közül ő a vezéregyéniség.
>Telt-múlt az idő,s elérkezett a 4. osztály.Még mindíg jó barátnők voltak.Azóta egy Réka nevű lány is csatlakozott hozzájuk,vele is nagyon jól megvoltak.Sokat beszélgettek,játszottak nevetgéltek együtt.Mind hárman az osztály legjobb tanulói voltak.Ezért néhányan irigyelték őket,de tudták,ezzel nem kell foglalkozni.
>Egyszer az egyik szünetben így beszélgettek:
-Hé,ti is észrevettétek,hogy Gergő és Martin valamiért haragszik ránk?-mondta Linda.
-Igen,én is láttam,hogy valami nincs rendben.Főleg rátok pikkenek,csajok!-így Réka.
-Ja,azt hiszem igazatok van.Remélem nem fognak bolondságot művelni!-szólt Flóra.
-Hát azt én is!-mondta egyszerre Lujza és Réka,majd minannyian nevetésben törtek ki.Hamarosan vége is lett a szünetnek.
>Másnap,amikor Réka és Flóra iskolába jöttek,azt látták,hogy Linda Gergőékkel beszél,majd el kezd pityeregni,ezután a lány WC-be szalad.Flóra azonnal utána rohant,ám Réka először megkérdezte Krisztiánt-egyik osztálytársukat-,hogy mi is történt,aki íg felelt:
-Gergő és Martin tegnap Flóráva ment haza-ugyebár egy útcába laknak-és Flóra állítólag azt mondta Lindára,hogy beképzelt és öntelt!
-Na jó ezt nem hiszem el!Na jó,de mostmár sietek.-fejezte be a lány,majd elcsörtetett.Ezután igencsak tartalmas délelőtt következett.
>Másnapra szerencsére sikerült tisztázni a helyzetet:Martin és Gergő hazudtak!Ezt az is bizonyíttya,hogy mostanában nem kedveltéka lányokat.
Szünetben jókedvűen sétáltak az udvaron:
-Hát,minden jó,ha jó a vége!-mondta Réka.
-Igen, igazad van.Már azt hittem, hogy vége lesz a barátságunknak!-így Linda.
-Ne viccelj,Linda!A mi barátságunk már örökre törhetetlen marad!!!
>A három lány aztán még sok-sok évig jó barátságban volt egymással,s tudták,hogy már senki sem vethet véget különféle hazugságokkal ennek az erős kötődésnek.

cicusbaba:
Nyafimanó

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy manócska, akit úgy hívtak, hogy Nyafimanó. Na nem véletlenül nevezték el így, hiszen ici pici kiskorában mást sem csinált csak nyafogott és nyafogott. A többiek arra gondoltak, hogy majd megnõ és abbahagyja. De bizony õ nem akarta abbahagyni, sõt egyre jobban szerette a nyafogást, így hát megmaradt a neve Nyafimanónak. Ott, ahol a manók laktak, az erdõben hatalmas eprek nõttek egész évben. Ezeket a finom gyümölcsöket azonban csak akkor lehetett megenni, ha elõször megmosták a sárkányforrás vizében. De jaj volt annak, aki csak egyszer is mosatlanul ette meg, mert a mosatlan gyümölcs szörnyûséges hasfájást okozott. A hasfájást gyógyító haskóró virág azonban messze-messze volt manófalvától, de a legnagyobb baj az volt, hogy egy borzalmas ronda sárkány õrizte ezeket a virágokat. Így hát manófalvában már réges régóta senki sem evett mosatlan erdei epret. Történt egy reggel azonban, hogy Nyafimanó megéhezett, így hát felkerekedett, és kisétált az erdõbe epret szedni. Miután teleszedte kosarát, elindult a Sárkányforráshoz, hogy megmossa a gyümölcsöket. A Sárkányforrás azonban messze volt, és Nyafimanó már félúton elkezdett nyafogni: jaj, olyan messze van ez a forrás, jaj úgy fájnak a lábaim. Másra nem tudott figyelni, csak saját nyafogására, és így történhetett meg, hogy eltévesztette az utat, és eltévedt az erdõben.
Már tûzött a déli nap, amikor Nyafimanó egy forráshoz érkezett. Persze most már tényleg éhes és szomjas volt, és arra gondolt, hogy ugyan mi történhetne, ha nem a Sárkányforrásban mosná meg az epreket, hanem ebben a vízben. Így is tett. Megmosta, majd jóízûen megette a friss, zamatos eperszemeket. De jaj, hirtelen szörnyû hasfájása támadt!
Eközben Manófalván olyan szokatlan csend volt, hogy mindenkinek feltûnt Nyafimanó hiánya, Elérkezett az ebéd ideje, de Nyafimanó bizony még nem volt sehol, a szokott helye üres maradt és már kezdtek aggódni érte, hiszen még sohasem fordult elõ, hogy lemaradjon az ebédrõl. Manófalva lakói ekkor elhatározták, hogy keresõcsapatot indítanak az erdõbe. Ahogy mentek mendegéltek, egyszer csak fájdalmas siránkozást hallottak: jaj a lábam, jaj de fáj. Szaladtak hát a hang irányába, de a hang gazdája egy õzike volt, akinek beszorult a lába két kidõlt fatörzs közé. Persze a manók segítettek, belekapaszkodtak az egyik fába, és húzták, húzták ahogy csak bírták. A nagy erõfeszítésnek meglett az eredménye, végre kiszabadult az õzike lába. Az õzike megköszönte a segítséget, majd azt mondta:
- Szeretném meghálálni a segítségeteket, mondjátok miben segíthetnék.
- Tudod õzike keressük a barátunkat Nyafimanót. Nem láttad véletlenül? Válaszolták a manók.
- Csak nem õ az aki egy tele kosár eperrel üldögélt siránkozva az erdõ közepén lévõ forrás vizénél?
Azt ugyan nem tudták a manók, hogy hogyan kerülhetett oda, de megkérték az õzikét, hogy vigye el õket a hátán arra a helyre, ahol Nyafimanót látta.
Nyafimanó már szinte zölddé vált a fájdalomtól, és egyfolytában jajgatott: jaj a hasam jajajajajaj.
- Segítsetek rajtam kérlek, az epret, amit megettem itt mostam meg és nem a Sárkányforrás vizében! Elõször persze a manók nem akarták elhinni, hogy tényleg baj van, hiszen Nyafimanó mindig nyafogott, de ahogy jobban megnézték õt, és észrevették, hogy a bõre valóban elkezdett zöldülni, szörnyen megijedtek. Most mit tegyünk, hogyan és ki menjen el a sárkányrétre haskórófûért? A nagy tanácstalanságnak Bummbumm a legerõsebb manó vetett véget. Majd én elmegyek a gyógyyító fûért, mondta.
Én pedig segítek neked, szólt az õzike. El is indultak, a többiek pedig eközben hazavitték Nyafimanót, és várták Bummbummot.
Bummbumm az õzike hátán száguldott a sárkányrét felé, igyekezniük kellett, hiszen a sárkány ebéd utáni alvásából már bármikor felébredhetett. Amikor megérkeztek, Bummbumm leszállt az õzike hátáról, és óvatosan lopakodott a virágok felé vigyázva, hogy fel ne ébressze a sárkányt. Bummbumm már leszakította a virágokat, és éppen visszaült az õzike hátára, amikor szörnyû dolog történt. A sárkány megfordult álmában és egyszer csak egy hatalmasat tüsszentett . De egy olyan hatalmasat, hogy messzire, de messzire repítette az õzikét Bummbummal a hátán. Még szerencse, hogy éppen manófalva közepéig repítette õket a tüsszentés. Volt ám nagy öröm, amikor megérkeztek! Gyorsan megfõzték a haskóróteát Nyafimanónak, aki szinte azonnal meggyógyult tõle. Nyafimanó ahogy meggyógyult, elment epret szedni az erdõbe, amit persze alaposan megmosott a Sárkányforrás vizében. Az eperbõl tortát sütött, és meghívta az õzikét és manófalva lakóit egy nagyon finom uzsonnára. Ha a torta el nem fogyott volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Ikarus Penny:
Kellemes meglepetés
>>
>>Szombat volt.Délután.És még az eső is esett.A számítógép előtt egy lány ült.Nem volt túl magas,de alacsony sem, hosszú fekete haja kócosan omlott fekete ruhájára, a szeme pedig vastagon ki volt festve. Miközben a billentyűkön zongorázgatott az ujjával, egy nagyon magas, rendezett, szőke lány lépett a szobába.
>>-Mit akarsz?-kérdezte a számítógép előtt ülő, 13-14 éves lány, akit Dórának hívtak.
>>-A telefont.Nálad van?-beszélt nyugodtan a magas, 17 év körüli tinilány, aki Dóra testvére, Zsófi volt.
>>-Nincs.Tűnj el!-motyogott Dóra.
>>-Hé,csak kérdeztem.-közelebb ment.-Valami baj van?
>>Dóra hallgatott.Zsófi érezte,hogy elhallgat előle valamit,de ismerte húgát:Ha valamit nem akar elmondani,nem is fogja.De mégis,mi ez a titkolózás?...
>>-Gyere ide!-hangzott a számítógép elől egy erőszakos hang.
>>-Ő...mi van?-érdeklődött a nagyobbik,miközben odament.
>>Dóra elhúzta a függönyt,és kimutatott az ablakon,ahol zuhogott az eső.
>>-Nézz ki! Milyen az idő?! Jó?! Dehogyis! Rossz! Rossz! Rosssssssssz!!!
>>Zsófi nem értette a problémát.Mikor volt olyan utoljára, hogy Dóra az idő miatt kesergett? Egyáltalán volt ilyen?
>>-Nézz a terasz elé!-Dóra szemei könnybelábadtak.
>>Zsófi kinézett és meglátott egy ázott valamit.De mikor rájött,mi is az, az ő szemei is könnybe lábadtak.
>>-Az...az egy...egy...piknikkosár...tele...tele ennivalóval!-hebegte és eszébejutott, hogy testvére ma akart elmenni barátnőjével piknikezni,aki délben-ami sajnos már elmúlt-elköltözött szüleivel Amerikába.
>>-Luca...elment.-sírt Dóra.Lucának hívták a barántőjét.
>>-De...majd vissza fog jönni találkozni!-segitett kicsit Zsófi.
>>-Igen.-mondta Dóra.-Jövőre,mert olyan drága a repülőjegy.
>>Eltelt egy,kettő majd három óra is,mikor csöngettek.Dóra nyitott ajtót.Mikor az kinyílt,Dóra azt hitte,halucinál.
>>-Szia!-mondta az ajtóban álló ember.-Anyáék végre rájöttek:nem kell elköltöznünk Amerikába.
>>Dóra zokogott örömében.Luca nyakába ugrott,és szorosan átölelte.

Miss Kukkancs:
Ugyan már későre járt, mamája odahuppant mellé rózsaszín baldachinnal elkerített ágyára és felütötte kedvenc mesekönyvét. Ő maga még apró volt az olvasás igen bonyolult mesterségéhez, de a képek alapján az összes mesét felismerte és szinte kívülről fújta őket. Ám mégis újra és újra hallani akarta kedvenceit, hogy legalább a felolvasás rövid idejére éberen csöppenjen meseszép álmokba. Most a melegszívű strucc és a kishitű emu igen tanulságos története volt soron. Nyakig betakarózott, arcát a párnába fúrta, ezzel jelezve hogy ő készen áll a mesés utazás megkezdésére. Az események beindultak, felbőgött a motor és ő máris a habos bárányfelhők közül figyelte, mi történik a kishitű emuval. Nem tudta pontosan kivenni, de úgy tűnt hogy a madár egy szakadék felé tartott anélkül, hogy észrevette volna.. Próbált neki szólni hogy vigyázzon, de úgy látszott, nem hallja. Az utolsó pillanatban egy egészen hasonló, strucc nevű madár vágott eléje és így szólt hozzá: Én ugyan új vagyok ezen a vidéken, de azt látom hogy ez egy szakadék. Nem tartanám helyesnek ha egy strucc testvérem figyelmetlensége miatt életét vesztené, ezért a legmélyebb tisztelettel kérem váltson irányt.-Ő nem tudta pontosan mit jelentenek a furcsa idegen szavak de mégis megértette őket. Erre az egészen különös felszólításra a struccnak titulált emu irányt is váltott és immár kettesben baktattak megmentőjével a poros sivatagban. Ahogyan az események tovább folytatódtak, Ő egyre többször vette észre, hogy vékony fátyolfelhők kezdenek szeme előtt sokasodni. Ilyenkor rendszerint suhintott párat, mire azok lustán tovaúsztak. Ám egyszer csak nem mozdultak. Bekerítették és puha lepelként lengték körül. Nem! - rázta meg fejét, mire azok riadtan szétszéledtek. Tekintetét ismét a föld felé fordította és tovább követte az eseményeket. A strucc most éppen egy dühös bivalytól mentette meg újdonsült barátját és ily szavakat intézett hozzá: Kedves barátom. El sem tudom mondani mekkora örömömre szolgál hogy egy nemes STRUCC társam segítségére lehetek és élvezhetem társaságát. Az emu - állat létére - egyre vörösödő fejjel erőltetett mosolyt az arcára.
Hirtelen egy sakál jött arra és jó hangosan nevetni kezdett: Ilyet még nem látott a világ!! Egy strucc és egy emu együtt kószál a sivatagban!!! Muhahaha...-azzal hatalmas nevetések közepette tova gördült. Ez igaz?-fordult a strucc az emuhoz. Miért nem mondtad hogy nem vagy strucc?
Az emu lehorgasztotta fejét és annyit motyogott: Mert akkor elküldtél volna. Azzal választ nem is remélve indulni akart. A strucc hirtelen elé vágott és azt mondta: Ahhoz hogy barátok legyünk nem kell struccnak lenned. Nem az számít hogy honnan jöttünk és hogy kik vagyunk. Csak az a fontos hogy hová tartunk és hogy milyenekké leszünk. A barátság egy életre szól és engem már a szakadéknál hatalmába kerített ez az érzés.. Ha nem lenne kölcsönös, emu létedre nem volnál ilyen vörös én pedig... nem mentettelek volna meg. Ez volt az utolsó dolog amit hallott, mert a felhők ismét ránehezedtek apró gyermektestére, és kizárták a külvilág hangjait. A puha csöndben csak annyit érzett, hogy valaki megsimogatja a fejét.
- Jó éjt Te kishitű emu- motyogta maga elé, azzal megkezdte utazását az éjszakai álmok rejtélyes világába.

Ikarus Penny:
Örökön-örökké barátok maradunk!

-Ez sem lesz egy agysebész!
-Takarítónak készül!
-Az anyjával van egy közös szobája!
-Hetente 2-szer fürdik!
-Csak két pólója, egy nadrágja és egy szoknyája van!
Ezek hallatszottak ki az 5.c osztályból.Négy lány ült bent, tökéletes tisztaságú fehér ingben és koromfekete rakottszoknyában.Már rég vége volt a tanításnak, de ők még mindig a tanteremben csevegtek.A folyosón egy piszkos kislány ácsorgott, felmosóronggyal a kezében, könnyes szemmel.Miért volt felmosórongy a kezében? Mert a bent traccsoló 4 lány kiborított egy virágcserepet, mondjuk "direkt-véletlen", és rákente a kislányra az egész rendetlenséget, aki, mivel már megszokta, egy szó nélkül feltakaritotta.Miért volt könnyes a szeme? Mert a négy lány beszélgetésének temája ő volt. A "tökéletes kislányok" nem tűrték, hogy velük egy levegőt szivjon az a szegény gyermek. Az ő szemükben a lány maximum egy felmosórongy volt.A kis, 5. osztályos Márta egy nagyon szegény családból szátmazott. Mindenki csúfolta, dolgoztatta, még a tanárok is pikkeltek rá. De nem ez volt Márti legnagyobb problémája, hanem az, hogy més sohasem volt barátnője.Mindenki méteres távolságot tartott tőle, így az ismerkedés lehetetlen volt számára.Nameg, valljuk be, az iskola tanulóinak sem tetszett a vele való ismerkedés, emiatt volt meg Márta és a diákok között a 2 méter.
Mint minden nap, Márta ma is szomorúan, megalázva bandukolt hazafelé, a hideg téli napon.Otthon elvágezte házimunkát, megcsinálta a házifeladatokat, segitett apjának a favágásban, és lefeküdt a kis egyszemélyes ágyba, ahol anyjával aludt.Furcsa gondolatok jártak a fejében, arról a témáról, ami mindig foglalkoztatta :"Lesz-e még barátom? Fognak holnap csúfolódni? Megint megver a földrajz tanár úr a pálcájával?"-ilyenekről.Aztán valahogy mély álomba merült...
Másnap miközben az iskolába ment, eszébe jutott, hogy ma érkezik az osztályukba egy új diák.Lány és Csilla a neve.Márta szomorú volt, mert Csilla is biztos csatlakozik majd a "tökéletes kislányokhoz".
****
-Váradi Csilla vagyok, 11 éves! Szeretem a matekot, a fizikát, a latint és az irodalmat.Kedvencem az Abba.Hát...ennyit tudok mondani magamról!-mesélt az új lány, aki nagyon szimpatikus volt Márta szemében."Amilyen szimpatikus, annyira esélytelen lenne a barátságunk"-morfondirozott.
-Na és hova szeretnél ülni?
Csilla körülnézett.Két hely volt a teremben:egy a "tökéletes kislányok" mellett, egy pedig Márti mellet, az utolsó sorban.
-Oda szeretnék!-döntötte el Csilla, és a Márta mellet lévő helyre mutatott.-Hogy hivják a kislányt?
Az osztályfőnök ránézett Mártára, mondván, hogy "legyen szives bejelenteni a becses nevét".
-Márta vagyok.
-Szia Márta! Ülsz mellém az ebédlőben is?
Mártának a lélegzete is elakadt.
-Igen!
-Nagyszerű!
Csilla leült,és az óra folytatódott.
Az 5. óra után kiözönlött a teremből mindenki.
Márta a szemével Csillát kereste.Nagyon megijedt, mikor a lány hirtelen karonfogta, rámosolygott, és elkezdte az ebédlő felé húzni.Márta követte és közben magát szidta, mert a ruhája tiszta piszok volt.
Az ebédlőben a kislányok helyetfoglaltak.Csilla mosolyogva Mártára nézett, és megkérdezte:
-Leszünk barátnők?
***
Már a hetedik osztályt járta a két lány, de még mindig szoros barátságaban éltek.Márta nap mint nap Csillájéknál lehetett, akik egy komplett kastélyban éltek.Mivel Csilla magasabb és termetesebb volt Mártinál, az összes kinőtt ruháját, amik szebbnél szebb ruhadarabok voltak, nekiadta.A "tökéletes kislányok" meg csak sárgultak az irigységtől...

Ten-Ten:
Mesém:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kutya aki felfedezésre indult úgy hívták hogy Lujzi. Nagyon szeretett játszani ezért sok bajba is belekeveredett. De leszídni őt nem lehetett mert szemével mindig úgy nézett a tevékre hogy nem lehetett rá haragudni.Egyszer találkozoztt egy cicával akit úgy hívták hogy Hógolyó, a cica az elején még utálta a kutyát de a kutya mindig követte őt. A macska lepróbálta rázni de sose sikerült neki. Egyszer a kutya nagyot tet a cicáért. Megmentette. A cicát a gonosz tevék elvitték. Megkínozták szegénykét és még sok szívtelen tetteket csináltak. De Lujzinak mivel ilyen jó szaglása volt megtalálta Hógolyót. A kutya veszetten ugatott hogy megvédje magát és Hógolyót. De sajnos nem járt síkerrel. A ketrecben már ketten vóltak, Hógólyo és Lujzi a kutya. Ott szoros barátságot kötöttek és a macska megköszönte segítségét. Késöbb elvitték az állatmenhelyte. Ott 1 hónapig maradtak. De senkinek se kellettek igy el akartál altatni. Mikor már az utólsó remény lángja is elaludt. A láng újra fellángolt. Egy teve aki úgy hívták hogy Hópihus örökbe fogadta a macskát és a kutyát. Haza vitte etette öket. Néhány héttel azután amikor hazavitte őket, megszülte első gyermekét, Tapicskát. Hógolyó és Lujzi kiváncsian várta következő játszó pajtásukat, a kis Tapicskát. Mikor hazajöttek a kórházból a két állat úgy ugrándoztak örömükben mint a bolhák.Az idő telt és Tapicska fenőt. Már karaván vezető lett. Sok baráttal megismerkedett és ellenségekkel . Hópihus és a két kis állat mindig támogatta Tapicskát bárhol is járt ök utána mentek. Így boldogságga, barátséggal és örömökkel éltek amíg meg nem haltak.
ۣ۞ۣ۞ۣ۞ۣ۞ 63;۞ۣ۞ۣ۞ۣ۞ۣ& #1758;ۣ۞ۣ۞ۣ۞ۣ¯ 8;ۣ۞ۣ۞VÉGEۣ۞ۣ¯ 8;ۣ۞ۣ۞ۣ۞ۣ۞&# 1763;۞ۣ۞ۣ۞ۣ۞ۣ ;۞ۣ۞ۣ۞ۣ۞ۣ 758;ۣ۞ۣ۞ۣ







© Napfolt Kft. - Médiaajánlat

 


© Napfolt Kft. - Médiaajánlat