Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/ 		tehetségkutató - meseírás 1.

Sivatagi jármű:
A Kovács-fiúk érkezését vártam. Kiszaladtam ezért a vonatállomásra, már nagyon vártam őket. Elgondolkozóba estem. Vajon nagyon megváltoztak-e? Hiszen négy teljes éve nem láttam őket. És ez azért elég hoszú idő...
- Szervusztok, olyan régen nem láttalak titeket! – mosolyogtam rájuk, mikor leszálltak a vonatról.
- Csak két órát maradunk... – mondta Péter, az egyik Kovács-fiú. – És, mi csak a varázsló kertjét szeretnénk megnézni?
- Varázsló kertje?
- Tulajdonképpen ez egy kis ház, van körülötte egy hatalmas kert, egy gyönyörű, hatalmas kert. – súgta titokzatosan Péter.
- Jössz velünk? – kérdezte a másik Kovács-fiú, Lajos, de általában csak Lalának szólították. Kisfiú korában ragdt rá ez a név.
- Hát persze!- válaszoltam. – Mégis merrefelé lehet ez?
- Csak kövess minket! – mondta Péter.
Már el is indultak. Kacskaringós utcákon, szűk sikátorokon mentünk keresztül, míg ki nem értünk egy kerthez, egy hatalmas kerthez. Viszont olyan gyönyörű, már nem volt, ahogy Péter mondta. A kert latyakos volt, a virágok elhervadtak, a káposzta ültetvényekben csak fonnyadt káposztára leltünk.
- Honnan gondoljátok, hogy ez egy varázslónak a kertje?
- Nézd! – vonta össze a szemöldökét Péter és előhúzott egy varázspálcának tűnő tárgyat. – Ezt itt találtuk!
- Bizony! Vissza akarjuk juttatni a varázslónak, aki itt lakik. De előbb ki kell derítenünk, hogy jó-e vagy rossz-e a varázsló.
- De mi van, ha ez csak átverés?
- Figyelj! – ordított türelmetlenül Péter. – Te nem láttad azt, amit mi!
Csak azért kérdeztem, mert kezdtem kicsit kellemetlenül érezni, magam. Azt hittem csak tréfálnak. Beéptünk a házba. Három emeletes volt és kissé dőlt. A lábam megremegett a kísérteties csendtől. Egyenesen az előszobába léptünk. Ott csak egy fogas volt egy régi köpenybe. Majd egy konyha következett. Lala váltig állította, hogy konyhában talált gömb alakú edényekben méreg van. Lala kissé ábrándos volt.
A második emeleten nem volt semmi, csak egy régi, öreg kerevet, amelyre ráült Péter, és az menten összedőlt alatta.
A harmadik emeleten találtunk egy terráriumott, egy hálószobát és egy fürdőszobát.
Egy hang megszólalt a hátunk mögött:
- Hát itt vagytok!
Péternek görcsölt a gyomra, Lala valami átokról mekegett. Én meg bátran hátrafordultam, mert nem hittem a varázslókban, egészen eddig a napig.
Egy összegörnyedt, sápadt, vén varásló tűnt fel.
- Azért jöttem, hogy hatalmam alá vegyem a várost!
Kikapta a remegő Péter kezéből a pálcát és anakondákat uszított ránk vele. Egy anakonda már megszorította a lábamat, sikoltottam félelmemben, mikor hirtelen eltűnt a kígyó.
- Már nem a régi a varázserőm...
Péternek ekkor sikerült kitépnie a varázsló kezéből a palcát. Szép lassan elkezdte törni a pálcát.
- Csak ezt ne, ha eltöröd meghalok!
Péter viszont törte tovább a pálcát, míg eltűnt a varázsló.
A Kovács-fiúk hazamentek, én meg azóta is szívesen emlékszem vissza a történtekre.

Miss Kukkancs:
Éjszaka volt. Esett az eső. Elhagyott farkaskutyák vonítottak magányos rejtekhelyeiken. A szél egy hatalmas kartondobozzal játszadozott a zsibbasztó hidegben. Úgy pörgette forgatta, mintha egy tüzes táncot jártak volna valahol a tangó messzi szülőhazájában. Minden buszmegálló és szűk sikátor kietlen volt és elhagyatott. Mindegyik, kivéve azt az egyet, ahol egy magányos plüssteve próbált menedéket keresni. Puha patája víztől csatakos, máskor oly vidáman fityegő füle, sártól maszatos volt. Már vagy két napja rótta az utcákat. Pontosan azóta, mióta a négykerekű berregő dolog ajtaja a széltől hirtelen felcsapódott és kitépte szerető gazdája apró kezéből. Azóta a napok egybefolytak, és az idő egyetlen magányos maszlaggá gyúródva lengte körül, elhagyatott lényét.
Ám most, pont mikor a villám egy oszlopba csapott, az igencsak viseltes lámpa pislákoló fényénél megpillantott valamit, ami reménnyel töltötte meg remegő szívét. Elindult hát felé. Már csak egy fél láb mély pocsolyán kellett volna átgázolnia, mikor hátulról valami hirtelen megragadta és rohanni kezdett vele. Az egész nem tartott tovább egy percnél, de minden bizonnyal ez volt a világ legbizonytalanabb egy perce. Mikor érezte, hogy vizes hátsója valami száraz és meleg dologhoz ér, azonnal feleszmélt. Kinyitotta szemét és egy hatlmas eb állt előtte. Csak később vette észre, hogy ez nem CSAK EGY eb volt, hanem Ricky, az ő legjobb barátja. Ez pedig nem jelenthetett mást csak azt, hogy hazatért. Az idő kitágult, a felhők eltűntek az égről és a kutyák kórusát egy vidáman szerenádozó kanmacska érces hangja váltotta aki biztos hogy csak neki dalolt.

Hegedűs Florina:
Hol volt hol nem volt messze a tanyán élt egy lány, akit Kamillának hívtak. Sokat játszott és szórakozott, pedig magyányos volt, mert nem voltak barátai. Messze élt minden várostól és falutól, de amikor már iskolába kellett járnia szülei így szóltak:
- Kamilla! Vagy elköltözünk vagy kollégiumba kell menned.
Bár neki egyik megoldás sem tetszett, mégis a kollégiumot választotta, mert nagyon szerette a kis tanyát. Az első nap összepakolt bőröndökkel elindult a városi bentlakásos iskolába. Mivel eddig nem volt barátja itt is egymagában készítette a leckét, egyedül evett-ivott, egyedül játszott. Orsi néni látta, hogy Kamilla egyedül van, megpróbálta összebarátkozatni a hasonló baju Pankával. A lányok egymásra találtak, csakhamar minden titkukat elmondták egymásnak. Kibontakozott egy barátság, aminek az őszinteség volt az alapja.

Laky Balee:
Egy nyári napon az állatkertben született egy zsiráf. Nem volt hely neki a többi zsiráf mellett, és más állatkert sem jelentkezett érte. Az egyik zsiráfszerető ember nagyon gazdag volt, és szívesen elvállalta a zsiráf gondozását. Olyan sok pénze volt, hogy a zsiráfnak is épített egy saját lakosztályt, és medencét, az ő díszes háza mellé. A gazdag embernek volt egy kisfija is, akit a hosszúnyakú emlős nagyon szeretett. Szeretete jelképeként mindig a zsiráf nyakyán csúszdázott a kisgyermek.
10-évvel később a pöttyös emlős első gazdája nagyon elfoglalt lett, és már nem tudott foglalkozni a "házi" állatával. A fia úgy döntött, ő fogja tovább nevelni a zsiráfot. Így is ment ez. Fákat hozott, levelekkel etette, vízzel itatta, születésnapján még pizzát is kapot. Így ment ez 5-éven keresztül. Ezt követően sajnos az állatkertbe kellett vinni, mert lett helye, miután a másik zsiráf elköltözött az állatkertből. Ott megtalálta élete szerelmét, és 3-év múlva már kiszsiráf is született. De az után is minden egyes nap meglátogatta a zsiráfkát, és hozzá bújt, mert nagyon szerette, és nem felejtette el azokat a szép napokat, amikor 4-éves volt....

Teve Tekike:
>>>>Volt egyszer egy teve úgy hivták Tiki nagyon szerete a datit mint az életet ő szetretet volna hitvest de sose talált. Egyszer lát egy plakátot egy gyönyörű tevét látot aki épen egy férjet kereset ,Tiki nagyon boldog lett ,de a tevelány nagyon válogatós volt sok-sok teve ment hozá.Három probát eszelt ki.Az egyik okos legyen 2. gyors 3. szép testes.3 tevét választot ki.1derék2.szemüveges okos 3. Tikike volt.Az elsőbe a szemüveges nyert,2.beTikike.3.ba is Tiki nyrert. A teve lány hozzá ment feleségül és boldogok voltak.

Bogaras kis tevem:)))
Mindent tudó János

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu. Ebben a faluban élt egy legény,akit Jánosnak hivtak. Ez a legény a világon mindent tudott. Okosságának hire még a király fülébe is eljutott, aki szine elé kérette.
Igy szólt a király Jánoshoz:
- Hallottam fiam, nagy eszed hirét. Adok neked három kérdést, s ha mind a háromra megfelelsz, fiammá fogadlak, s tiéd lesz fele királyságom, de ha nem fejedet vétetem!
- Tessék csak mondani, felséges királyom! - szólt bátran a legény.
- Mond meg nekem, hány fűszál van a réten?
János nem gondolkozott sokat, rávágta:
-Ahány szörszál van kend szakállában! Ha nem hiszi, számoltassa meg!
- Jól van fiam, tetszett az első feleleted. Itt a második kérdés, hány csepp viz van a Földön?
- Ahány könnyet elhullatott az emberiség.
- Az első két kérdésre jól megfeleltél, itt a harmadik. Milyen hosszú a tejút?
János kicsit gondolkozott,majd felelt:
- Amilyen hosszú az örökké valóság! Ha nem hiszi mérje meg!
Erre aztán úgy megtetszett a királynak János, hogy igy kiáltott fel:
-Koronát, koronát az új királynak!
János pedig trónra ült, és ő lett a világ legokosabb királya. Aki nem hiszi járjon után

Púpos Baby Doll:
Egyszer volt hol nem volt élt egyszer egy teve!Ennek a tevének Púpos Baby Doll volt a neve!Benne volt egy csodállatos karavánban aminek a neve Tevékeny Tevék volt!Nagyon szeretett itt lenni.Szerette a vezetőket és magát a karavánt,hisz itt minden megvolt.Dati,játékok,chat bulik,kedvesség,szívdoki és a két nagyszerű vezető.
Egy nap Baby Doll értesült róla,hogy a karaván 200napos lett és mindenki ünnepel!Mivel a karaván tapicska és Hópihus érdeme volt,ezért az jutott a kis tevének az eszébe,hogy meglepi őket valamivel.Körül nézett háza táján,de nem talált semmi érdemlegeset.Eszébe ötlött,hogy támogatja a karavánt egy kis datolyával.Megkereste a kis erszényét,mit oly jól eldugott a datolyarablók ellen,de az üres volt.Tudta,hogy gazdája nem rendelhet datolyát,így elkezdte más meglepetésen törni a fejét.
-Semmi sem jut eszembe.-szomorodott el.
-Ha ez így megy tovább nem tudom őket meglepni semmivel.Pedig a datolya lett volna a kedves meglepi.De hát...sajnos az is elfogyott:-(
Ahogy így búslakodott,lassan 4-et ütött az óra.A kis tevének a 4-es volt a szerencseszáma.Ahogy így töprengett bánatában és keserűségében a kis arcán lehullott egy parányi könycsebb épp az asztali kis órájára.
Az óra szikrázni kezdett majd pattant egy nagyot és egy tündér esett ki belőle.
Baby Doll csak bémult tágra nyílt szemekkel és kitátott szájjal.
-Szia kedves kis teve!-köszönt barátágosan a tündér.
-Csókolom Tündér Néni-köszönt még mindig tátott szájjal a kislányteve.
-Mivel 4-et ütött az óra teljesítem egy kívánságodat!Mond mi legyen az!
-Tündér néni...-kezdte Doll.Szeretném valamivel meglepni a Tevékeny Tevék vezetőségét.-mondta kissé szipogva.De nem jut semmi az eszembe.Szeretnék egy jó kis ötletet ide a picim kobakomba-mutatott a fejére.
-Kívánságod teljesül mire 4óra 5-öt üt az óra!
Ezzel el is tünt a tündér.
Az óra nagymutatója szépen átkandikált az 5-ösra és az óra elkezdett csörögni.
Doll erősen gondolkodott.
-Ez az!-kiáltott fel.
Egy szép díszes papírt és egy tollat vett elő.
Elkezdett írni rá!:

Boldog Szülinapot!

Immár 200-ik napja a sivatagot
a karaván mely a legjobb
Sok kis tevének ad otthont
Itt mindenki nagyon bolodog!

Minden nap játék,móka kacagás
Szívdoki,euró és dt osztás
De nem ez a legfontosabb immár
Hanem a szeretet és az összetartás!

A két bátor vezető,
kik annyi mindenen mentek keresztül
De mégis kitartottak hűen
Mert a kariért MINDENT

Boldog 200-ik szülinapot-kiáltotta Baby Doll.
Mindenki nagyon boldog volt és szeretetben telt el az ünnep!


BOLDOG SZÜLINAPOT TTK!

Válaszolok Törlöm ezt a levelet Felveszem a tiltólistámra!

Név : Púpos Baby Doll Hozzáadom a haverokhoz!

Honey 1002:
Az első nyaralás

Kovácsék egy fiatal házaspár, de már van egy 1 éves kislányuk, a neve Barbara. Úgy döntöttek, hogy ezen a nyáron a Balatonra mennek nyaralni, a családi nyaralóba. Gyorsan telt az idő, el is jött a forró nyár. Budapestről autóval utaztak a Balatonra, 3 óra alatt le is értek Zamárdiba. Első nap lementek a partra. Irtó nagy tömeg volt! Még egy ismerőst is találtak, Barbika apukájának a munkatársát. A kislány imádta a vizet boldogan pancsolt benne :) Szép, tiszta faház volt a nyaraló, emelettel, fent aludt a család. A kedd sajnos nem telt ilyen jól, mert óriási zápor kerekedett. Kénytelenek lettek volna az egész napot a házikóban tölteni, ha a fondorlatos anyuka ki nem találja, hogy mennyenek fel Káptalanfüredre meglátogatni Barbi unokatestvérét Vanesszát, aki éppen ott táborozott. A 9 éves kislány nagyon megörült keresztszüleinek és kis unokatesójának, hogy el sem akarta őket engedni. De mégis eljött a búcsú ideje :( Szerdán újra fényesen sütöttek a napsugarak, Kovácsék mégsem mentek le a strandra, hanem ellátogattak Siófokra, ahol az éves Balaton-karnevál napja volt. Remekül eltelt az idő! A csütörtököt szintén a tóparton töltötték, de pénteken eljött a búcsú ideje. A szülők megigérték: "Jövőre is idejövünk". Barbi egész hazafele úton aludt, örömmel töltötte el a hazaérkezés és hogy újra láthatja szeretett nagymamáját.

Moorhuhn:
Vajon tuléli a kisróka egy rókával a találkozást?
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Annak volt egy lova, akivel az erdőn szántott. Találkozott a ló egy róka családdal. Meg kérdezte a ló:
-Szeret-e játszani a kis róka?
-Igen!- válaszolták
Mert a lónak volt egy csikója, akivel játszana a róka. A róka és a csikó az erdőn játszott. Jött a farkas. Meg akarta enni a kis rókát. Jött a ló. Látta, hogy a farkas elkapta a kis rókát. A hátsó lábával megrúgta a farkast, úgy hogy elterült a földön. A róka és a csikó vígan játszottak tovább. Elbújtak a bokorban, hogy majd nézik, ki jár az erdőben. Látták hogy jön a medve.
A kis róka megijedt, mert még nem látott ilyen állatot. A medve mellet jött a kisbocsa. Igy már hárman játszottak. Fogocskát jádszodtak. Míg nem beesteledett. Az állatok hazamentek. Jót aluttak. Másnap a csikó korán felkelt. Eszébe jutott a tegnapi játék. Gondolta,”Ma is jót fogunk játszani”! De történt olyan, amit nehezen hitt el. A kis rókát állatkertbe vitték…
A csikó megfeledkezett a medvebocsról. De sajnos nem tudta hol lakik. Hazament…
Talán a kis Róka még most is él, ha megnem halt.

Miss Púposka:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyerek-sárkány. Ennek a sárkánynak a neve Füsti volt. Nagyon szomorú volt mindig, mivel mindenki félt tőle, nem játszott vele senki. A szüleinek azt mondta, hogy van nagyon sok barátja, és ezt azért tette hogy a szülei ne legyenek szomorúak. Eljött a szülinapja. A szülei kitalálták hogy rendeznek neki egy születésnapi bulit -ami teljesen meglepetés- és meghívják rá az összes barátját. A szülők megkeresték az “összes barátját” akik nem is voltak a barátai, és csodálkoztak a feltételezésen. A szülők azt hitték hogy a barátok csak viccelődnek, és megmondták nekik hogy 2008.március 1-jén lesz a születésnapi buli. A “barátok” nagyon csodálkoztak, de nem szeretnék már így beszélni róluk, lássuk mi a nevük! A nevük: Csigusz, a csiga, Elli, az elefánt, Nyau , cica, Buff, a kutya és végül Tekk, a teknős. Sokat gondolkoztak. Végül úgy döntöttek hogy elmennek, hogy örömöt okozzanak. Elmentek. Füsti csodálkozott hogy eljöttek, sőt örömében még el is sírta magát. De mindenkinek volt egy kérdése hozzá, még pedig :
-Füsti, miért mondtad azt hogy a barátaid vagyunk???
- Azért mondtam hogy örüljenek a szüleim!
Mindenki meghatódott. Füsti szülei elsírták magukat a meghatódottságtól. Füstinek már nagyon sok barátja volt. Talán neki volt a leges-legtöbb. Ám, akadt egy kis gond. A faluban -ahol laknak- régen lakott egy majom, és ő akart irányítani mindent (meg is tette). Mindenkinek a barátjának kellett lennie, máskülönben kiűzte volna a faluból, hogy hogyan azt senki sem tudta, mert nem próbálták ki. Nos, ez a majom most visszaköltözött. Mindenki szomorú lett, és elmesélték Füstinek a történetet. Füsti elkezdett gondolkodni hogy mit csináljanak. De mielőtt rájött volna, jött a majom, és Füsti nem tetszett neki. Füsti szomorú lett. De eszébe jutott hogy mit tegyen. Mivel senki se szerette a majmot, ezért inkább Ő űzte ki a faluból. Mindenki mégjobban imádta Füstit ezért a hőstettéért. Ő lett a falu HŐSE…és a legboldogabb sárkány a VILÁGON!!!!!!
Boldogan élt a barátaival, élete végéig.

Cecily:
Tevetesók:

A tevefarm óriási vidékén egy nagyon takaros kis otthonban él Reni és Gusztáv, de nem ám egyedül! Van 3 kisgyerekük: Hanna, Olga és Fecó. Hanna 10 éves, nagyon szeret patátfesteni, arcot festeni és balettozni. A 7 éves Olga hobbija a számháborúzás, de tojglizni is szeret. Általában mindent kipróbál. Az 5 éves Fecó apja hajlamait örökölte, csakis a forma 1 az élete.
-Gyertek már!-sürgette testvéreit Hanna.-Olgi elkésünk a suliból! Fecó te meg az óvodából!
-Megyünk már! Juppí!!!!!-kiáltották a kicsik, miközben a lépcső korlátján csúsztak lefele.
-Leestek!!-kiáltott fel nővérük, aki mindig mindenkire örömmel vigyázott.-Anyuék megtiltották a rosszalkodást. Tudjátok, most egy hétig én vigyázok rátok, örülnék, ha semmi probléma nem lenne.
-Hol vannak anyuék?-szipogta Fecó.
-Lécci mondd el!-görbült sírásra Olgika szája is.
-Anyuciék üzleti útra mentek Franciaországba.-mondta fontoskodva Hanna.
-Frankország hol van?-kérdezte a kíváncsi kisöccs.
-F-R-A-N-C-I-A-O-R-SZ-Á-G!!-betűzte nevetve Olga.
-Nyugat-Európában, jó nagy ország.-mesélte az okos Hanna, úgy, mintha a kistestvérei egy szót is értettek volna belőle :)
A 3 testvér elindult, iskolába, óvodába, először az ovihoz értek oda.
-Szijasztok!-puszilkodott Fecóka.
A 2 nővér most a Teve-suli fele vette útját. Hanna, a gondos nagytestvér először bekisérte Olgikát az 1. c-be, utána bement a saját osztályába a 4. a-ba.


Tanulság: A nagytesónak mindig vigyázni kell a kistesókra :)

Ten-Ten:
Egyszer volt hol nem volt , volt egy ló annak volt 1 gazdája aki nagyon szívtelen volt . Mindennap csak ütögette a lóvat, aztán egyszer egy napon a gazdája kidobta a lóvat mert már nem kellet neki.A ló elkezdett kóborolni.Egy napon egy ember akit ugy hivták hogy Ádám, befogadta. Elnevezte Amornak, onnan kapta a nevét hogy a homlokán volt 1 szívecske. A szegény állat kínok közt élt így nem bízott meg az emberekben , ezért Ádámban sem bízott meg. A hogy teltek , múltak a napók Amor egyre jobban bízott meg Ádámban érezte is a szeretetett ö iránta. Ádám mindenhova elvitte a lóvat . Amor megismerkedet sok-sok emberrel és lóval. Ádám még akkor nem is sejtette hogy a ló lány . Egyszer egy napon a ló terhes lett . A fiú egyre jobban vigyázott Amorra , hogy ne essen semmi baja a hasában lévő lónak. Amor ezt értékelte , úgy döntött hogy ha Ádám is bajba kerül ő megvédi nem törödve a veszéllyel hogy a gyermeke meg is halhat. Ez a nap is sorra került. Ádám bajba került - egy teherautó majdnem elütötte de a ló eléje ugrott igy megmentette Ádám életét. De Amor és gyermeke élet veszélybe került . Amort bevitték a korházba , egy hajszálon mulott hogy meghaljon a hasában lévő lóval együtt . Lassú volt Amor felépülése de sikeresen felépült , nem maradt rajta semmi kár. Nem sokkal azután amikor a ló felépült , megszülte gyermekét . Ádám úgy nevezte el , hogy Cupido onnan kapta a nevét hogy a hátán egy nyilacska volt. A két ló és Ádám boldogan éltek sok kalanddal és kihívással.

Walter:
Nagy megtiszteltetés ért szerdán . Farkas Bertalan megkért kisérjem el az űrbe . Azt is megmutatta melyik űrhajóval megyünk fel . Már alig vártam a másnap reggelt . Végre elindultunk . Bertalan megengette , hogy én is vezessem az űrhajót . Elindultunk . A Mars , a Plútó , és a Szaturnusz mellett is el kellett menni mire elértük a Holdat . Leszáltunk . Én és Bertalan űrruhát vettünk és kimentünk . Ott nem nem hittünk a szemünknek . Apró kis lények mászkáltak össze vissza . Ezek ufók voltak . Az egyik odajött és elmondta az a neve Albert . Megkértük mutassa meg a várostm .
Volt ott minden . Kávézó , játszótér , focipálya , bank , posta , állatkert .
Épp focizni mentünk volna amikor ............ FELÉBREDTEM .
Az egészet álmodtam . Legalább szép álom volt .

LEKVÁR mester:
húsvéti nyuszi meséje

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer 1 kis nyúl. A neve Bunny volt.
Őt senki sem szerette, mert nagyon irigy lusta és semmirekellő volt. Ám 1 nap találkozott egy sünivel és 1 kacsával akik olyan jól megvoltak. Mosolyogtak, vihorásztak és a kis nyúl nagyon rosszul érezte magát. Úgy gondolta, hogy másokkal van a gond, hogy azért nem barátkoznik vele senki, mert tudják, hogy ő túl jó hozzájuk. Ám tovább gondolkodott, de még mindig nem tudta igazából, hogy miért nem szereti őt senki. Pár nap elteltével megint ott sétálnak a kis állatok. Hát megkérdezi tőlük a nyuszi. - Ti miért nem játszatok soha velem?
- Mert nagyon irigy vagy. Nem emlékszel régen kértem tőled 1 kis almát, de te nem adtál! - mondta a sündisznó.
- Ha megváltozom akkor lesztek a barátaim? - kérdezte.
- Hát persze mondta a kacsa.
Azóta minden tavasszal megajándékoz minden gyereket a kis nyuszi. Az ünnepet elnevezték húsvétnak, és a Bunny magyar jelentése nyuszi!

Dedeee:
Volt egyszer egy kislány. Harmadik osztályos közepes tanuló volt... Volt egy barátnője: Domi, kedves lány volt meg minden de... Volt egy lány: Kata, aki nagyon "Népszerű volt" millió barátnővel és szín ötös tanuló... Domira is "lecsapott"... Háth kis ideig lógott rajta akislány de érezte, hogy már "felesleges". Elötte ült egy jófej csaj: Lilla, Kb. ugyan olyan volt mint ő belsőleg, és egész jó berátnőklettek. Dominál egy gond volt: Amikor a Kislány Lillával volt akkor valami nagy csoda történt: Kata beteg... Akkor Domi rá szállt a lányra de a lány ezt nem hagyta, barátkozott Lillával... Mikor Kata megjött szépen ki beszélték a lányt és a lány odament és csendben leült Kata mellé... Ezt mondta neki: Kata, nekem nincs semmi bajom de túlzás amit csinálsz! -és elindult a lány a pad felé, és hirtelen megállt: Mit tettem?-kérdezte, és rá mosolygott Lillára. Katának mindent elmondtam-mondta, és le ment a tesi terembe, mintha semmi nem történne... Oda szokott menni mikor unatkozik... Követte Domi de észrevétlenlenül, és hirtelen megszólalt: Állj!
Csend lett... hátra nézett a kis csaj és mondta: Valami baj van? -és elszaladt: El kapta a tesi tanárja... Kérdezte: Mit csinálsz itt fél egykor? Nincsen testnevelés óra! - a kislány csendbe maradt- Beteg lettél? -kérdezte a tanár, és a lány válaszolt morcos arccal miközbe belül mosolygott: Nem tudom, de rosszúl érzem magam -jó dráma... - És el kezdett sírni a lány: Haza vitték, nem volt senki otthon csak a huga: három éves... És azt mondta hangosan: ELÉÉG!- és rohant az iskolába: Domi, nem érdekel kata! És le mentek a büfébe - megbeszélték, erre jutottak: Oké, minden rendbe lett ez alatt a nap alatt: A Lány Domival, Domi a lánnyal

Púpos Pupák Pupu:
Egy délutánom a cirkuszban
Meleg, napos tavaszi hétvége volt, mikor a szobámban ülve olvasgattam. Éppen a végére értem az egyik fejezetnek, amikor belépett az apukám, és azt mesélte:
- Képzeld, pont most láttam az újságban, hogy megérkezett a cirkusz! Ha szeretnéd, elmehetnénk holnap megnézni a műsort.
Sugárzó szemekkel, mosolyogva bólogattam, és nagyon boldog lettem, mert régóta vártam már egy ilyen eseményre.

Másnap délután elindultunk a cirkuszhoz; buszra szálltunk, így rövid idő alatt ott is voltunk. Már messziről láttuk a nagy, piros-fehér csíkos sátrat, amely körül nyüzsgött a sok kisgyerek... Mikor odaértünk, már megnézhettünk néhány ritka állatot, és láttunk pár artistát is. Megvettük a jegyeket, majd bementünk a zenétől és gyereknevetéstől hangos sátorba. Vidám muzsika szólt, és a kicsiknek vattacukrot, pattogatott kukoricát, lufikat árultak a kifestett arcú bohócok. Mire elfoglaltuk a helyünket, megkezdődött az előadás.

-Kedves közönség! - üdvözölt a cirkuszigazgató. - Remélem, jól szórakoznak majd idei műsorunkon! Jó mulatást kívánok!
Nagy tapsvihar következett, majd elhalkult a zene, és színes fények világították meg a porondot. Ritkábbnál ritkább állatok, aranyosabbnál aranyosabb lovak és kiskutyák, vakmerő artisták, kacagtató bohócok, ügyes zsonglőrök és veszélyes fenevadak váltogatták egymást.

Zsongó füllel, káprázó szemmel ballagtunk hazafelé.
-Hogy tetszett az előadás, kislányom? - kérdezte apa.
-Örülök hogy láthattam azokat a ritka állatokat, amelyekről eddig csak olvastam. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nagyra is megnőhet egy elefánt! És milyen csúnya szegény teve! Bezzeg a kiskutyák annyira bájosak voltak, ahogy átugráltak karikákon, gerendán sétáltak, a hátsó lábukra állva táncoltak! És micsoda bátorság kell az artistáknak, hogy a levegőben egy vékony kötélen egyensúlyozzanak! A bohócok is annyira viccesek voltak! Például mikor egymásra öntötték a vizet, vagy elcsúsztak állandóan mindenen, vagy leestek a létráról! És vajon a zsonglőrök hogy tudnak annyi labdát körbe-körbe dobálni? Én is próbáltam már, de valahogy sosem kaptam el... A lélegzetem is elállt, mikor láttam a vadállatokat a ketrecben. Azt hittem, hogy nyomban rávetik magukat az idomárra. Akkora foguk volt, és olyan vérfagyasztó tekintetük... Nekem legjobban a csillogó szőrű, lobogó sörényű lovak tetszettek, amelyeknek a hátán artisták ugráltak és szaltóztak egyikről a másikra.

Apukám mosolyogva azt kérdezte:
-Ezt értsem úgy, hogy jövőre is jöjjünk el?
Annyira kimerültem délután, hogy válasz helyett csak fáradtan bólogattam.

Letti Pupu:
Csípős, hideg volt a reggeli félhomályban, amikor elindultunk apukámmal a vasútállomásra. Kicsire összehúztam magam a piros-fehér csíkos dzsekimben, a farmernadrágomban, míg lassan zakatolt a Gyulai Reneszánsz Karnevál felé a vonatunk. Csak néztem az álmosító tájat, a mellettünk gyorsan elsuhanó fákat, és elbóbiskoltam...

Nagy kacagásra ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem, körülöttem selyemruhába bújt reneszánsz kori emberek vettek körül, akik ujjal mutogattak rám és közben hangosan nevettek. Nem értettem, mi olyan vicces rajtam, ezért végignéztem magamon: farmernadrágban, dzsekiben, rózsaszín edzőcipőben, színes sapkában, MP3-mal, hátizsákkal álltam a különösen felöltözött emberek között.
-Nézzétek, egy udvari bolond! - kiáltott egy hang a nagy tömegből. - Vigyük a király elé, hátha meg tudja nevettetni!
Elég kétségbeesett arcot vágtam, mivel én egyáltalán nem értek a viccekhez, de a nép helyeselt, és elrángattak a várhoz.

Mikor az urlakodó elé kerültem, csak álltam, és néztem egyik emberről a másikra, mert nem tudtam, mit mondjak... A fenség nem volt valami türelmes alak, mert már pár perc után morogni kezdett. Elkezdtem sorolni néhány tréfát, ami a királynak nem tetsztett; nem voltak szerinte túl viccesek. Megijedtem, mert a reneszánsz korban ki tudja, milyen büntetést adnak egy embernek, aki nem vált be udvari bolondnak?

A király összesúgott egy tanácsossal, biztosan már az ítéletemről beszélnek.
Hirtelen felállt a király, és azt kiáltotta:
-Mivel bolondos nem vagy, tömlöcbe kéne hogy vesselek! De ezen a napon megkegyelmezek neked! Viszont! Ha holnap a szemem elé kerülsz, és nem mondasz semmi nevetségeset, az ítéleted: halál!

Összerezzentem, mert még csak hallani is utáltam ezt a szót. Gyorsan kifutottam a várból, mielőtt meggondolná magát az uralkodó. Kint egy fa mellé telepedtem le, ahol valami viccesen gondolkoztam. Ki is találtam egy újabb viccet.
-Hátha a király viccesnek tartja...-gondoltam.

Másnap megint el kellett mennem a türelmetlen alakhoz.
El is mondtam a viccem, de ő nem mosolygott. Nagyon megijedtem, mert most a tét az életem volt. Fel is állt a király, és kopogtatni kezdett a jogarával, és rögtön ott is termett a hóhér. Elfogott az őrség, és kiráncigáltak az udvarra. Ekkor hangosan elkezdtem sikoltozni:
-Apa! Apa!!!

Hirtelen a vonaton találtam magam. Apa simogatott éppen:
-Jót aludtál? Pont megérkeztünk Gyulára.
Körülnéztem a fülkében. Tényleg a vonaton voltam, és az udvari bolondos történtek pedig csak álom volt. Szerencsére az igazi karneválon ezt a jelenetet csak színjátékban láthattam többet.


Csili:
Egy szép tavaszi napon Évi boldogan jött iskolába, mert aznap volt a születésnapja. A lányok közül ő érkezett meg a leghamarabb.
Ahogy telt-múlt az idő, szépen lassan a barátnői is megjöttek.
-Szia! - üdvözölték, de nem beszélgettek vele, fel sem köszöntötték.
-Mégsem lesz olyan jó ez a nap... - szomorkodott Évi, látván a barátnőit a sarokban összebújba súgdolózni. - Talán már nem is szeretnének velem barátkozni.
Nem tudhatta, hogy azok megesküdtek, hogy nagy tervüket titokban tartják.
A lány szünetben nem ment oda a barátnőihez, bánatában csak járkált körbe-körbe az udvaron. Ám azok hirtelen odakiáltottak:
-Miért búslakodsz? Gyere, játssz velünk!
-Most nincs kedvem - mondta elkeseredett hangon Évi, és hátat fordítva újra sétálgatni kezdett.
-Lányok, ezt nem hagyhatjuk! Gyertek, vigasztaljuk meg! - szólt Anna, majd odafutottak a szomorkodó lányhoz.
-Mi baj? Miért vagy szomorú? A legjobb barátnőidnek csak elmondhatod a bánatod!
-Hát... semmi különös, egyszerűen csak bal lábbal keltem fel - füllentette lesütött szemekkel, kicsit elpirulva Évi.
-Tudod mit? - kérdezte Anna. -Gyere el délután hozzám játszani!
-Bocsi, nem érek rá. Dolgom van otthon. - mondta kicsit nyögve-nyelősen a lány, mert semmi kedve nem volt a RÉGI barátőivel lenni. Mármint igazából neki volt, csak hát az a súdolózós dolog eléggé elrontotta a délelőttjét. De úgy látszott, a délutánja jobban telik majd!
-Na, gyere el! Jó mulatság lesz. Megmutatom az új kiscicámat is! - próbálkozott tovább Anna a meghívással, amire hosszú szünet után csak ez volt a válasz:
-Jól van, elmegyek. :)
Az órák után csak Évi és Anna maradt a lányok közül a napköziben, a többi barátnő nevetgélve, ugrándozva ment el.
-Rendben, indulhatunk! - szólt 3 óra felé Anna, majd elkísérte hozzájuk a már boldogabbnak látszó Évit.
Mikor beléptek a lakásba, nagy sötétség fogadta őket. És egyszer csak kigyúltak a fények, és:
-MEGLEPETÉS!!! - kiáltották a barátnők vidáman a magasba ugorva, kis csákóval a fejükön, dudával a kezükben.
-Boldog születésnapot, Évi! - szólt a háta mögül Anna.
-Ti vagytok a világ legjobb barátnői! - kiáltotta kis örömkönnyeket ejtve a Föld legboldogabb lánya.
-Boldog szülinapot! - jött be finom csokitortával a kezében Anna anyukája.
Délután még sokat játszottak, nevettek, vagyis nagyon jól érezték magukat.
Így végződött Évi titkos szülinapi bulija.

Teve Tekike:
>>>>Volt egyszer egy teve úgy hivták Tiki nagyon szerete a datit mint az életet ő szetretet volna hitvest de sose talált. Egyszer lát egy plakátot egy gyönyörű tevét látot aki épen egy férjet kereset ,Tiki nagyon boldog lett ,de a tevelány nagyon válogatós volt sok-sok teve ment hozá.Három probát eszelt ki.Az egyik okos legyen 2. gyors 3. szép testes.3 tevét választot ki.1derék2.szemüveges okos 3. Tikike volt.Az elsőbe a szemüveges nyert,2.beTikike.3.ba is Tiki nyrert. A teve lány hozzá ment feleségül és boldogok voltak.







© Napfolt Kft. - Médiaajánlat

 


© Napfolt Kft. - Médiaajánlat