TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

tehetségkutató - DÖNTŐ

Petrababa:
Múlttá lett jelen, jelenné vált jövő

Olyan ember vagyok, ki jó előre tervezget
a fejembe írt dolgokról nem hiányzik ékezet.

Márpedig folyton az jár a fejemben,
Mi lesz, ha már nem leszek a jelenben.
S a gondolatot másik söpri el,
„Nyugodj meg, te mindig a jelenben leszel!”

Nincs jövőnk csak jelenünk,
De mégis mindent megteszünk,
Hogy az elkövetkezendő jelenben
Majd boldogok legyünk.

De jelenünk múltunk kísérti,
Egy életen keresztül, a halálig kíséri.
Van ki azt mondja, a jelennek él,
De mire a mondatot kimondja,
a jelen véget ér,
s a múlt ragadja el, csak, mint puszta emlék.
Így Aki azt mondja, a jelennek létezve nem fél,
Gyakran csak a kísértő múltban él.

Hogy a jövőmet hogy tervezem,
Úgy szeretném élni mint jelenem.
Csak az elkövetkezendő jelenért élni,
Múlttól vagy jövőtől sosem félni.
Minden este a fotelban hátradőlni,
És a múlttól nem felörlődni.
Csak ülni ott boldog békességben,
Hangtalan puha szeretetben.

Pici Peet:
Mért is fáj?

Valamennyi kimondott mondat,
Megtett mozdulat, kósza gondolat
Percek múlva a múlt bugyrában ég,
S amint elégett, kilép a homályos sötétség

Firtatlan vakságából. Oly sok embernek fáj,
Mikor a jelen a múlt könyvébe újabb sorokat váj.
Mért?
Mikor a jelenben oly sok öröm ért.

*

Gondolatom elszáll, mint a madár,
S érzem, más már nem lehet határ,
csak a csillagos ég. Képzelődöm a jövőröl.
Szívem apró és gyorsan elillanó érzelmeket őröl.

Oly sok gondolat fordult meg a fejemben.
Ma még itt állok a kitisztult, átlátható jelenben,
De holnap már a kilátástalan homályos jövőt élem,
S talán a rosszat is jobbnak vélem.

Jó lenne úgy élni a jövőt, mint
Amit kisgyermekként megálmodtam. Újabb sorokat hint
A múlt szennyeitől piszkos papíromra a gondolat.
S elmém ezernyi kitűnő célt fontolgat.

Ébredni kéne.. Ezek csak álmok,
Kósza gondolat szülte komolytalan apróságok.
Egy pár konkrét gondolat villan fel a homályban.
Család, karrier, tudás. –XXI. század- de én még hiszek a csodákban.

Melvicia:
Tizenéves fejjel nézek a tükörbe.
Kérdem, ki vagyok,
De választ nem kapok.

Életemnek felét talán már leéltem,
De lehet, hogy csak ötöde lapít a szívemben.

Ily fiatalon, mit tehetnék érted?
Éretlen fejjel csak állok, és nézek.

Kicsit már kezd fáradni testem,
Különösen a tanulásban szegény fejem.

Hogy őszinte legyek, várom már a melót,
Miután este a haverokkal lógok.

Na persze ilyen szép sose lehet az élet,
De néha - tudom - szórakozhatok majd egyet.

Álmom az, hogy tervezőgrafikus legyek,
Bár igaz, nem szeretem a reklámhegyeket.

De a rajz egy éve elragadta szívem,
És rajzolni, alkotni, vágyik egész lelkem.

S mivel öncélú művészetből ember ma meg nem élhet,
Választanom kellett egy társadalmibb tervet.

Hogy mikor lelem meg az igazi férfit, nem tudom.
De várom örökké, s utána mindig sóvárgom.

Próbáltam már rátalálni. Sokat csalódtam.
Tudom, így kell, de... túl sok fájdalmat kaptam.

Ebben is fáradok, sajog a szívem mind után,
Ha csak egyszer is rájuk gondolok egy nap folyamán.

Így hát csak tovább várhatok, és remélhetek,
Hátha az igazit egyszer meglelhetem.

Gyermeket túl sok évig nem akartam soha,
De már kezdem kicsit másként látni a dolgokat.

Szükségem lesz rá, ha ő még pici, én idős leszek.
S csak remélni tudom, hogy kiváló anya leszek.

Majdan ha a halál angyala eljő hozzám egy nap,
Testemet szeretném tudni egy kicsi urnában.

Nem kell nekem felhajtás, nem akarom őket.
Csupán egy csendes kis zugot, hol ülepedek.

De talán... szükség se lesz minderre, nem érjük meg.
Lehet, hogy már katasztrófák ölnek meg minket.

Hisz zúg a szél, árvizek tombolnak szüntelen.
Nézz csak az égre, csillagot se látsz egyetlent.

Eltakarja őket is a szennyező szürke felhő.
Mondd, te mit vársz, miven lesz a jövő?

Kezdek félni, nem látom a jót. De jő a sátán,
És hosszú évek után átkot bocsát reánk.

Én nem hiszek a jövőben, nem hiszem hogy megérem.
Ha zúg a víz, tombol a szél, süvít a tűz ereje.
Földanyánknak kifogyóban van minden tartalék ereje.

Tinezéves fejjel csak állok a tükör előtt.
Kérdem kik vagyunk,
Hová tartunk?

Szerelem istennő:
Lelki szemeim előtt ott állok én,
Szépen, magasan, felnőtként.
Kilépek a limuzinból sokan fotóznak,
előttem emberek százai tolongnak.

Bemegyek az operaházba,
belépek a lakosztályomba.
ott vár a sminkesem, s az öltöztetőnőm,
Férjem, gyermekeim,s a sógornőm.

Rám adják a drága földigérő selyem ruhát,
Lóg a ruhán a csillogó rubint, gyémánt, s a brokát.
Kisminkelnek csillogó sminkekkel,
férjem felém lép,és átölel.

De el kell engednie, hisz' jön a fodrászom,
fonott kontyba rakja a hajam, mert én azt kívánom.
Utólsó lépés: az ékszerek,
Olyat adnak rám, mit el sem képzelek.

Éjjfélt ütött az óra, indulnom kell,
fellépek a színpadra, ott angem emberek sokasága lel.
Eléneklem az Éjjkirálynő áriáját,
Az'tán előre lépek, és eltáncolom a szerepem táncát.

Óriási taps kísér le a színpadról,
Férjem kimenekít a sajtóból.
Bemegyünk a lakosztályomba ottátölel engem,
Háta mögül kinyújtja a kezét, virágot hozott nekem.

Ilyennek képzelem én el a jövőmet,
Ilyen tündérinek és szépnek.
Remélem ilyen lesz s nem rosszabb,
S életem a többieknél szebb lessz,
s Hosszabb!

« előző bejegyzés