TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

meseíró2

Púpos Baby Doll:

A barátság mindennél többet ér.

Egyszer volt,hol nem volt élt egyszer egy tevelány kinek a neve Púpos Baby Doll volt.Volt neki egy nagyon jó barátnője MC Valentina.
Ez a két barátnő mindenben egyetértett,sohasem hazudtak egymásnak.Így éldegélt a két legjobb barátnő békességben, szeretetben egy borús szerdai napig.
Ezen a szerdán éppen az egyik chatszobában álldogáltak, jókat beszélgettek, míg nem belépett a szobába egy tevefiú.Ez a tevefiú nevezetesen Kobak teve(csak kitalált név) azt hirdette,hogy hitvest keres magának.Mivel sem Dollnak sem Valentinának nem volt hitvie,elindultak a fiú tevéhez egy kis beszélgetésre.Mind a ketten nagyon megkedvelték Kobak tevét és mindketten a teve hitvesei szerettek volna lenni.De volt egy probléma.Egy tevének egyszerre nem lehetett két hitvese.
A két tevelány tanakodni kezdtek, míg nem az jutott eszükbe,hogy Kobak tevét választásra kérik.
A teve ezt mondta:"mind a kettőtökkel eltöltök egy délutánt a chaten és hogy jobban megismerjelek titeket és aztán majd választok"
A lányok bele mentek.
Először Baby Doll ment el vele a chatre.Nagyokat beszélgettek,míg nem Kobak felhozott egy témát név szerint "dati témát".
-Baby Doll!-mondta Kobak teve.Ha megadod a hívójeledet akkor leszek a hitvesed.
-Minek neked a hívójelem?-kérdezte Doll.
-Á semminek,de ha valakinek van hitvese illik tudni a hívójelet.
Baby Doll belement és megadta a hívójelét.
Eltelt a délután majd mind a ketten elmentek a chatről.
Doll hazament kis házába,majd meghökkenve látta,hogy eltüntek a datolyái.
Szegény mikor ráeszmélt,hogy a hitves jelölt vitte el nagy sírásba kezdett és azonnal átrohant Valentinához.
Elmesélte neki mi történt,de Valentina annyira kedvelte Kobak tevét,hogy ezt mondta:
-nem hiszem el,hogy ezt tette.Szerintem ezt csak azért találtad ki,hogy ne legyen Kobak a hitvesem.
-De hát ez nem így van-kezdte siránkozva Doll.Én csak megszeretnélek védeni tőle.
Sajnos Valentina nagyon makacs teve volt és elvakította a teveszerelem.
Másnap elment Kobak tevével a chatre.Ők is nagyokat beszélgettek,de megint előkerült a téma.
Valentina természetesen megadta a hívójelét,hisz nem hitt Púpos Baby Dollnak a volt legjobb barátnőjének.
Vége lett a délutánnak és Valentina hazatért.Éppen a boltba akart menni,mikor meglátta,hogy az összes datolyája eltünt.Eszébe ötlött Doll története,de nem tudott elképzelni ilyet Kobakról.
Egész este sírva gondolkodott, majd ráeszmélt,hogy egy datolyarabló miatt összeveszett legjobb barátnőjével.Nagyon szégyelte magát.
El szeretett volna menni Dollhoz bocsánatot kérni,de félt,hogy barátnője nem bocsájt majd meg neki.Végül is rávette magát és elindult.
Ment ment a már majdnem teljesen sötét utcán majd meglátta barátnője kivilágított házikóját.Szépen bekopogott.Doll kinyitott az ajtót majd csodálkozva nézett Valentinára.
-Bocsáss meg barátnőm-mondta a lány.Igazad volt Kobak csaló.
Púpos Baby Doll nem akarta,hogy barátnője még rosszabbul érezze magát ezért nem kezdett bele "én megmondtam" szövegbe.Helyette ezt mondta:
-Semmi baj barátnőm.Megbocsátok.Majd máskor elővigyázatosabbak leszünk.
Egymás nyakába borultak és nagyon boldogok voltak.Megfogadták,hogy mostmár akármilyen hitves vagy akármi jön a barátságuk többet ér.

VÉGE!
A történet nem igaz történet hanem kitalált.Semmi ilyesfajta dt lopás nem történtXD

Honey 1002:
Az új lány

Fokvárosban a Belvárosi iskola volt a legmenőbb suli. Nagyon sokat sportolhattak, külön szakkörök voltak. Izabella és családja éppen most költöztek ide, a lány nagyon izgult az első iskola napon. Okos volt, ügyes, ezért az előző iskolájában kiközösítették. Kapott egy új esélyt!
Elérkezett szeptember elseje, Iza meglepődött a szép iskolán, nevetve nézett körül bent is, nagyon tetszettek neki a szobrok és a park. Hamar meg is találta az 5. c. osztályt. Féléken bekopogtatott, kedves tanárnő nyitott ajtót. A bemutatkozás is rendben ment, az óra is jó volt, a házirendről beszélgettek. A szünet már nem volt ilyen. Az osztály "krémje" Izát fogszabályzós libának nevezték. Ilyen volt Berni és Viki csapata. A lánynak ez nagyon rosszul esett, utálta magát és a fogszabályzót. Sirva baktatott haza, anyukájának mindent elmésélt. Gréta, Izabella édesanyja másnap bement a suliba, és beszélt Panni nénivel, lánya osztályfőnökével. A tanárnő biztosította Grétát arról, hogy utánanéz az ügynek. Utána is nézett: a 2. óra után hallotta, ahogy Viki dedós csitrinek nevezi Izabellát. Az 5 csapatbeli lány osztályfőnöki figyelmeztetést kapott. Ettől fogva még jobban utálták Bellát. Novemberig ez így is ment, míg egyszer csak új lány jött az osztályba. Katával-az új lánnyal-Berniék még rosszabbul bántak, viszont Kata és Iza összefogtak ellenük. Nagyon jó barátok lettek, semmi sem tudta őket elválasztani. Még a "krém" butaságai sem. Pár év múlva Berniék barátsága megszűnt, viszont az Izáéké nem. Ebből azt tanulhatjátok, hogy fontosabb az igaz barátság, mint a divatos cicababák társasága. Őket nem te érdeklet, csak a pénzed!

Gumicuki:
Az igazi barátság

Éva és Dóra igazi barátnők voltak. Együtt jártak suliba, táncra, a délutánjaikat is együtt töltötték. Nagyobb veszekedés sosem volt köztük, csak apróbb viták.
Hirtelen 14 évesek lettek. Mindketten elkezdtek fiúzni, Évinek kedves, szeratő barátja volt, viszont Dóra rossz társaságba keveredett, a cigarettától és az alkoholtól sem riadt vissza. Éva, mint jó barátnő figyelmeztette Dórit, aki nem hallgatott rá, végül annyira elfajult a dolog, hogy Éva az osztályfőnölhöz fordult.
Az ofő elment Dóráékhoz, mindent elmondott a szülőknek, akik először el sem hitték, hogy ez az ő lányuk. Úgy döntöttek szobafogságot kap, iskolába sem engedték egyedül. De ez csak olaj volt a tűzre! Egyik délután a haragos Dóra kiszökött az ablakon át, első útja Évához vezetett. A fejéhez vágta, hogy utálja, soha többet nem áll vele szóba. Évának ez nagyon rosszul esett, alig bírta abbahagyni a sírást. Dóra átrohant a kövesúton, pont egy kamion előtt. A kamion mögött jött egy másik, azt a barátője után rohanó Éva nem látta. Elütötték.
Dóra azonnal berohant szólni Éva édesanyjának. A mentőautó egyből odaért. Addigra a kövesutat nagyobb tócsákban vér borította. Dóra nem bírt szólni. A száján egy szó sem jött volna ki. Magát hibáztatta a történtekért. A kórházban 5 órán át próbálták újraéleszteni Évát, nem sok sikerrel. Már egyész csapat várt a műtő előtt, Éva reménykedő családja, Dóra és szülei, na meg persze a lányok osztályfőnöke. Az osztályból is eljöttek páran. Végül a műtőből kijött egy orvos. Éva...meghalt. Dóra összeesett. Nem bírta tartani magát, úgy gondolta ez az ő hibája.
A temetésre édesanyja ki sem akarta engedni, de Dóri ragaszkodott hozzá.
És eljött a szörnyű nap. Körübelül százan álltak a Boleróvárosi temetőben. Elment. Éva örökre itthagyta barátnőjét...
Dóra 10 éven át minden nap gondolt Évire. Soha többet nem bírt volna alkohol inni vagy cigarettát szívni. Semmi életkedve nem volt.
Egy éjjelen, pont a baleset évfordulóján Dóra álmában megjelent Éva. Nem változott semmit, ugyan az a 14 éves kislány volt. Elmondta barátnőjének, hogy boldog, és soha sem hibáztatta őt. Még ajándékot is hozott neki: a szeretet, a barátság és a meggondolás erejét.
Dóra ezután is minden nap gondolt Évára, boldogan.

Gumicuki

Tevus Baby:
A kishal és a cápa

Egyszer volt, hol nem volt az Üveghegyen túl lévő Óperenciás tengerben, volt egyszer egy kis hal, akit Halacskának hívtak. Halacska ellensége, és egyben osztálytársa Cápi, a félelmetes cápa volt.
Egyik héten Halacska volt a hetes az iskolában.
-Kontyos Ponty néninek jelentem az osztály létszáma: 15. Ebből hiányzik Kata Kardhal, és... Cápi.
-Köszönöm szépen Halacska. Ki viszi el a leckét Kata Kardhalnak?- kérdezte a tanárnő.
- Én!-jelentkezett a hátsó sorból Lazac Laci.
- Jól van, Laci. És ki viszi el Cápinak?
Erre senki sem jelentkezett. Ugyanis mindenki félt tőle.
- Senki?-kérdezte a tanárnő.-Ki lakik közel hozzá?
-Halacska! -kiáltották egyszerre a tanulók.
- Jól van, akkor Halacska ma elviszi neki a leckét.
Szegény Halacska, egész nap izgult az iskolában, hogy mi lesz.
Kicsöngettek az utolsó óráról. Az iskolából egyenesen Cápi házához indult. Mikor odaért, megállt az ajtóban. Majd kis vártatva kopogtatott. Az ajtót Cápi anyukája nyitotta ki:
- Mit akarsz?-kérdezte köszönés nélkül.
- Csó-kolom Cá-pa mama... Ééén Cápinak hoztam a leckét.- szólt a a kishal.
- Gyere be!- szólt a mama, és bevezette Cápi szobájába.
Halacska kopogtatott az ajtaján.
- Ki az?- szólt ki az ismerős hang.
- Ééén vagyok az, Halacska. A leckét hoztam.
- Gyere- szólt Cápi.
A hal bement és előpakolta a könyveket, füzeteket.
- Itt vannak. Majd holnap jövök értük... szia.- szólt a kishal, de Cápi szólt:
- Várj!... - Halacska óvatosan hátrafordult, majd a cápa folytatta- Nekem még soha senki nem hozta el a leckét. Soha senki nem jött hozzám. Természetesen erről én is tehetek. Régen történt egy eset, amely óta sem a szüleim, sem én nem barátkozom. Volt egy nagyon jó barátom,egy nagyon-nagyon jó barátom, nagyon szerettem, mindig segítettünk egymásnak. Elmondtam neki minden titkom, de ő ezeket kibeszélte egy másik halnak. Azóta ellenségeskedek mindenkivel, aki szóba áll velem. Ezért nem gondoltam volna hogy valaki elhozza a leckét. - itt megállt, majd olyat kérdezett, amitől még saját maga is meglepődött- Barátok?
A halacska nem tudott mit szólni, mintha földbegyökerezett volna az uszonya. Majd végül megszólalt:
- Barátok.
Azóta a nap óta Cápi és Halacska elválaszthatatlanok voltak. Mindennap együtt játszottak, segítettek egymásnak, és együtt tanultak. Cápinak másik barátja nem volt. Halcska volt neki az egyetlen.
És ti sem feledjétek: "Az igazi barát a legnagyobb kincs."

DrÁgAzSáGg:
Egyszer, nem is olyan rég, egy tevebarátomtól, Fannycsektől hallottam egy történetet. Ez a történet az igaz barátokról, a csalódásról, és becsapásról szól. Így történt:
A tevesuliban, az 5./B-ből, egy lány, Púpos Vani minden pillanatban csak Tótitevére gondolt, aki a 6./B-be járt. Minden tanórán, minden szünetben, minden felkelésnél, minden lefekvésnél, minden órában, percben rá gondolt. Tóti nagyon kedves fiú volt, menő, vagány tevesrác. Vani és Tóti együtt mentek ki focizni, együtt bicikliztek, szinte elválaszthatatlan jó barátok voltak. De Tóti nem tudta, hogy Vani mit is érez iránta, és csak igaz barátjának tekintette Vanit. A 6./A-ba járt egy másik tevelány, Miss Bettike, aki összeveszett Vanival, mert úgy gondolta, hogy Vani elhanyagolja őt. Betti megtudta, hogy Vani szerelmes Tótiba, és elhatározta, hogy Vanin bosszút áll, mert már nem voltak többé jó barátok. Betti összebarátkozott Tótival, és hetek múlva, mikor már annyira jóban volt Tótival, mint Vani, lecsapott rá. Felment a házukba, amikor senki sem volt ott. Elmondta neki, hogy Vani mit érez iránta, és kifaggatta Tótit, hogy mit gondol Vaniról. Tóti annyit válaszolt, hogy Vanessát nagyon szereti, de csak barátként. Ekkor Betti megkérdezte tőle, hogy mit érez őiránta Tóti, és Tóti ebbe belepirult. Gondolkozott, és így szólt:
-Mit kellene éreznem irántad?
-Csupán azt, amit én irántad. -válaszolta Bebe.
-És mi az? –kérdezett vissza Tóti elpirulva.
-Szerelem. Őszinte, tiszta szerelem.- mondta Betti, és megpuszilta Tótit.
Tóti nem tudta, mit tegyen, de egy perc múlva magához tért, és ő is megpuszilta Bebét. Azóta Vani minden este csak sír, sír és sír. De Betti nem is szerette Tótit, csak gonosz akart lenni Vanival. Sikerült neki. De Vani tudta, hogy nem lehet örökké szomorú. Már nem szerette Tótit, és gyűlölte Bettit. De nem szomorkodott, mert megismerte Dr. Kristófot, aki egy 7.-es fiú volt. Kristóf jól nézett ki, és okos is volt. Ezért hát… Vanessa beleszeretett! Kinga és Zsuzsy megpróbálta tudtára adni Kristófnak, hogy Vani szereti. De ez valahogy mégis Betti tudatáig jutott el. Azonnal szakított Tótival, aki napokig szomorú volt. Betti harcolt Kristófért, de nem akart összejönni vele. Csak meg akarta szerezni a szívét. Járni vele esze ágában sem volt. Amikor betlehemezni voltak, direkt játszotta az eszét Kristóf előtt, nagyon kiöltözött, kisminkelte magát, és minden erejével meg akarta szerezni Kristófot. Ez is sikerült neki! Kristóf a tevebuliban csak őt fényképezte, felkérte táncolni, és szerelmes volt belé. Vani és a barátnői szörnyen leordították a fejét, és igazuk is volt. Hogy lehet valaki ilyen szemét azzal, aki nemrég még a legjobb barátnője volt? Hetekig sírt Vani, de az igaz barátnői megvigasztalták. Mellette álltak jóban-rosszban. Betti pedig bocsánatot kért Vanitól, és mindenkitől. Tótitól, Kristóftól, és a barátnőitől is, mert a fiúk miatt hanyagolta őket. De azóta már Vani összejött Tótival, és Kristóf is Bettivel. Mindannyian boldogok, és jó barátok.

Miss Púposka:
Mézi és a barátai

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mackó, s a neve Mézi volt. Nos, ennek a macinak, vagyis Mézinek rengeteg barátja volt. Egyszer játszottak, és valami nem úgy történt ahogy Ő akarta. Ezen nagyon megsértődött, hazament. A barátai ki akartak békülni vele, de Mézi nem akart, azt mondta, hogy nincs szüksége rájuk. De barátokra igenis mindenkinek szüksége van!!! De ekkor ezt még nem tudta. :(
Első nap még jól el volt egyedül. A második nap már kicsit unatkozott. A harmadikon már egyenesen unta az egyedüllétet. A negyedik napon úgy döntött, hogy kibékül a barátaival, bár nagyon szégyellte magát. Gondolta, hogy lehet hogy már nem is fogják visszafogadni, azért mert így viselkedett velük. Barátai Mézi nagy örömére kibékültek vele…
Mint már említettem, nagyon BOLDOG volt. Ekkor jött rá hogy igenis nagyon fontosak a barátok s ez egy igaz bölcsesség:Legszentebb dolog a barátság,többet ér, mint minden királyság.
Mézi ezentúl nem nagyon veszett össze barátaival, mert ez a 4 nap számára nagyon rossz volt.
Itt a vége, fuss el véle! :)

Csili:
Kalandom a Gyermek-szigeten

Álomország kapujában, ahol a mesék valóra válnak, létezik egy olyan hely, ahol csupa móka az élet. Ott jártam én, a Gyermek-szigeten.
Az árnyak fák tövében végignéztem a gyerekek birodalmán. Egy táblát is láttam, amelyen az állt: Szülőknek TILOS a belépés! Nem csodáltam hát, hogy mindenfelé csak gyerekeket láttam. Hirtelen odafordult hozzám egy kislány:
-Szia! Te biztosan új vagy itt... Köszöntelek a Gyermek-szigeten! Gyere, körbevezetlek.
Mosolyogva lépkedtem utána, mert a sok móka és játék láttán kinek konyulna le a szája?
Megnéztem a Mese-tengert, aminek a partján pálmafák sorakoztak. Láttam a Tündér-erdőt, ahol hancúrozó kisgyerekek piknikeztek. De volt egy hely, amit sosem fogok elfeledni!
Egy gyönyörű tisztás, tele nyíló, színesebbnél-színesebb virágokkal, nagy, élénkzöld fűtengerrel. Madarak csicseregtek halkan, a Nap erősen sütött, mikor a kislánnyal lehasaltunk a fűbe, és olyan jót hemperegtünk, nevetgéltünk együtt, hogy azt nem lehet elfelejteni!
Ezután visszamentünk a Mese-tenger homokos partjára, és ott akkorákat csobbantunk a vízbe! Csodásakat lubickoltunk a többi gyerekkel, és egy hatalmas homokvárat is építettünk!ű.
Ám már ment lefelé a Nap, és mennem kellett... Szomorú búcsút vettünk egy csodálatos nap után:
-De ugye többször is eljössz majd a Gyermek-szigetre? - kérdezte a kislány.
-Hát persze - nyugtattam meg, majd integetve elhajóztam a gyönyörű naplementében

« előző bejegyzés