TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

A szívdoki levelesádájából

SZÍVDOKI LEVELESLÁDÁJÁBÓL/1

Válogatás a szívdokihoz érkezett levelekből és a rájuk írott válaszaiból

„Szia Hópihus !

Talán emlékszel, írtam már neked. Akkor hosszan kifejtetted, hogy a fiúnak kell lépnie először, (meg az állatoknál is így van stb. :D ) - de ha ők gyávák? Ha, nincs merszük elénk, lányok elé állni, és elmondani a tényeket, és esetleg csak utólag, később mondják el? Én nem arra kérném, hogy rögtön vegyen el, csak jó lenne tudni, hogy aki nekem szimpatikus, annak és is szimpi vagyok-e? De ha nem tesznek semmit, talán évekig csak bámulunk egymásra, várva, majd a másik lép először, de egyikünk se teszi...
Szóval, mi (lányok) ne tegyünk semmit, üljünk a kis kacsónkon, és várjunk, hátha a fiú veszi a bátorságot és elénk áll? Én, megfogadom a tanácsod, nem szólok semmit, várok, de visszajelzés nélkül olyan nehéz csendben ülni, és bámulni magunk elé... Kérlek válaszolj nekem, és sajnálom, hogy így nyáron zaklatlak, de tudod kell valaki, akinek el lehet mondani.
Köszi: Ágnes”

(14 éves lány)

Kedves Ágnes!

Legelőször egy fogalmazás-beli tévedés: nem a „kis kacsódon” ülsz, hisz az a kezed, hanem a popsidon! :)

De ülj természetesen, ha nem is teljesen tétlenül: küldj a fiúnak apró jeleket, százat, ezret is, hogy közeledhet feléd, szívesen veszed majd. Egy-egy mosolyra, csak neki szóló gesztusra, kedves szóra gondolok itt. Ha sok ilyen jelzést kap tőled, fel fog bátorodni és közeledni fog! Ha mégsem, annak egy oka lehet: nem akar közeledni – bármily nehéz is elhinni, nem akar tőled semmit. Amivel a lányok ámítják magukat, hogy a fiú esetleg félénk, nem lehet ok! A fiúk ugyanis, akármilyen félénkek, ha tetszik nekik egy lány, mindenképpen tudtára adják, hisz akarják azt a lányt! Csak van fiú, akinek ez könnyebben megy, van, akinek kevésbé – attól is függ, mennyire fontos számára az illető lány: ha nagyon fontos, nagyobb a tét, nagyobb előtte az izgalom is, ha kevésbé, hát az izgalom sem akkora. (Sőt, olyan is megesett már, hogy egy fiú megnéz ugyan egy lányt, mert az szép, de ezen kívül nem akar tőle semmit – mert önmagában a szépség kevés ahhoz, hogy egy lányt kívánatossá tegyen egy fiú előtt, olyannyira, hogy meg akarja szerezni magának. Lehet, hogy jó ránézni, ezért nézegeti is, amikor csak lehet – de semmi egyebet nem szeretne tőle.)

Hidd el, a fiúk „így vannak kitalálva”, kiskoruktól kezdve így működnek! Vegyük pl. az öcsémet, aki hétévesen minden áldott nap hazakísérte az iskolából szíve hölgyét, a szintén első osztályos Ildikót, nem törődve azzal sem, hogy esetleg kikap szüleinktől amiatt, hogy későn ér haza tanítás után. Ami meg is történt rendszeresen – de hát Ildikót haza kellett kísérni!

De később is voltak lányok, a „nagy szerelem” ötödikes korában T. Kriszti volt: eléállt, megvallotta neki, a kislány elutasította – szegény öcsém pedig hetekig bőgött, a lakást pedig telefirkálta, ahol érte: „T. Krisztikét szeretem én!” Látod, ez a szerelem! Ha egy fiú meg akarja vallani egy lánynak, meg is fogja!

Vagy vegyünk egy másik példát, az én példámat: annak idején volt egy Gábor nevű fiatalember, nekem teher volt az ő udvarlása, de ő nem tágított! Akárhányszor elutasítottam, mindig azt mondta, biztos, hogy ő tehet róla, hogy így állok hozzá, ő nem csinál elég jól valamit. És valóban: újabb és újabb dolgokat talált ki elkápráztatásomra, a tenyerén hordott, nem nyugodott, amíg el nem érte, amit akart! Tehát látod: ha egy fiú valóban akar valamit egy lánytól, még ha a lány el is utasítja, „nyomulni” fog!

Úgyhogy ülj te csak nyugodtan a popsidon és várd, mit fog tenni a választottad! Egyet azonban tarts szem előtt: ha sokáig nem tesz semmit, az nem azért lesz, mert nem mer, hanem azért, mert nem akar!

„Szia Hópihus!

Itt a szívdokis gondom - de amúgy nagyon szégyellem magam emiatt. Segíts és ne nevess ki! Szerelmes vagyok egy 37 éves orvosba!

A sztori így kezdődött:

Fájt a fülem múlt héten (a medencétől) és elmentünk az orvoshoz. Szerdán mentünk, de akkor egy másik orvos volt. Fú, az nem szimpatikus! Mondta, hogy vissza kell jönni kontrollra csütörtökön. Na, csütörtökön visszamentünk, láttuk, hogy más orvos volt kiírva, nem az, aki szerdán volt. Kivártuk a sorunkat és bementünk. Néztem, kicsit elbambultam. És akkor ott jött előttem az új doki, akit még azelőtt nem láttam (akibe most is szerelmes vagyok). Kérdezte, mi a probléma, anya meg válaszolt. Amúgy a tesóm is ott volt, mert neki is be volt gyulladva mind a két füle, meg nekem is.

Először a tesóm ment, akkor magyarázott valamit, de nem nagyon érdekelt. Akkor,
mikor meg én jöttem, engem kérdezgetett, hogy na legalább ilyenkor olvassuk a kötelező olvasmányt, meg hogy mi a kötelező -na, akkor estem "szerelembe”!

Utána meg mondott egy olyan jót, hogy attól meg még jobban:
hogy egy családban 4 fül is rossz - de ezt olyan jól mondta, annyira tetszett!

Aztán mondta, hogy pénteken is jönni kell cserére, mert tett bele valami csíkot, azt kell cserélni.
Na, pénteken is mentünk, akkor hamar, soron kívül bementünk - megint ő volt.
Ugyanúgy kérdezgetett és jópofa volt, kedves, aranyos. Mondta, hogy szombaton be kell menni az ügyeletre, megint csíkot cserélni, de mondta anya, hogy az asszisztens úgy is ott lakik a mi falunkban, majd ő beleteszi szombat-vasárnap.

Amúgy az orvosnál láttuk, hogy hétfőn megint más orvos lesz és nem a "szerelmem".
Na szombaton és vasárnap is elmentünk az asszisztenshez csíkot cserélni;
na, vasárnap az asszisztens rakta befele a fülembe a csíkot és mondta, hogy holnap hamar sorra fogunk kerülni, mert egy új orvos lesz. De utána eszébe jutott, hogy nem, mert az megy szabira, és a "szerelmem" lesz. Na akkor elszakadt a cérna, megint lelombozódtam, mert már akkor egész jól voltam, gondolva rá, hogy nem fogok többet találkozni vele.
De erre még ma is kellet!

Ma mentünk és megint nagyon-nagyon kedves volt, olyan aranyos!

Amúgy a vezetéknevem: …, és úgy mondta, hogy, na itt vannak már az S. gyerekek - ez is annyira tetszett!

És eljöttünk, mikor végeztünk, és én már soha-soha többé nem fogok találkozni vele :'(

(14 éves lány)

Kedves „S. gyerek”!

Hát igen, úgy van ez, ahogy a kedves doktor bácsi mondta: gyerek vagy még… Tehát ne álmodozz a doktor bácsiról, aki felnőtt férfi, az is lehet, hogy családos, sőt, gyerekei is lehetnek – akár veled egykorúak is.

Persze, könnyű mondani, hogy ne álmodozz! Az ember lány a te korodban álmodozik… És bizony van, hogy nem egy hozzá illő fiúról, hanem egy felnőttről – nincs ebben semmi meglepő. Bár a lányok általában sztárokba szoktak „szerelmesek lenni” – de megesik az is, ami veled történt.

Nagyon helyesen idézőjelbe tetted magad is a szerelem szót, mikor érzéseidről írtál, hisz te magad is érzed: ez nem szerelem! Találkoztál egy jó kiállású, harmincas férfival (a harmincas korosztály a „legveszélyesebb” a kislányokra nézve, hisz ők erejük és férfias vonzásuk teljében lévő fiatalemberek – még egyáltalán nem öregek, de már nem is „kölykök”, mint az osztálytársaid, vagy a korban hozzád illő fiúk. Ráadásul egy orvos okos, intelligens, művelt – ami látszik kedves megnyilvánulásain is, amikről írtál. Ápoltnak is kell lennie, hisz ápolatlanul nem állhat ki a betegei elé. Persze, hogy nincs kislány, aki ennyi mindennek ellen tudna állni! Tudat alatt pedig nyilván ott munkál az is, hogy egy orvos biztos egzisztencia, a legnépszerűbb szakmák egyike az övé – és a lányokba bele van kódolva, hogy a biztonságot keresik egy férfi oldalán. Tehát nincs semmi meglepő abban, hogy „így jártál” – kinevetni pedig egyáltalán nem volt szándékomban! :)

Viszont maradj meg te csak a korod béli fiúknál, törődj bele, hogy a doktor bácsi elérhetetlen számodra – ne hagyd, hogy az iránta való érzéseid elvegyék a teret a hozzád illő fiúk elől! Meglátod, köztük is van nem egy okos, humoros, jóképű, aranyos fiú – talán olyan is, aki a maga idejében majd orvos lesz, mint ez a te doktor bácsid!

„Szia Hópihus!

Segítséget szeretnék kérni. Sokszor, sőt nagyon sokszor írtam egy bizonyos fiúról. Írtam a fórumon, hogy ültetés lesz, de ez magában nem lényeges. Ami miatt írok, az az, hogy nem "merem" meg kérdezni, hogy ül-e mellém? A másik, hogy barátnőm megkérdezte, miért nem vagyok fenn MSN-en. Mondtam neki, hogy rejtve vagyok. A lány megkérdezte, hogy miért, és mondtam, egy G. nevű fiú miatt. És az illető megsértődött és hozzám se szól, rám se néz. És itt megint vissza térünk az ültetéshez.”

(13 éves lány)

Kedves Levélíró!

Bizony, ilyenkor, év elején nagy gond az ültetés az iskolásoknak – főleg ebben a helyzetben: adott, ugye, egy fiú, aki mellett szívesen ülnél, de nem mered tőle megkérdezni, ő is ülne-e melléd; és adott egy barátnő, aki most meg van sértve – nem pontosan értettem ugyan, hogy miért - tehát ő sem valószínű, hogy melléd fog ülni.

Az világos, hogy a fiútól miért nem kérdezed meg, mit szólna ahhoz, ha egymás mellett ülnétek; nagyon helyesen ráéreztél arra, hogy ezt neki kellene megtennie, és meg is tenné, ha valóban akarna tőled valamit! Persze, azért utalhatsz rá előtte, hogy nincs ki mellett ülnöd – megkönnyítvén számára, hogy felajánlja neked saját magát, mint padtársat…

A barátnőddel pedig tisztázzátok a helyzetet: mi az, amin megsértődött pontosan és hogyan tudnátok kiköszörülni a csorbát? Hisz nincs rosszabb. Mint a megoldatlanul hagyott gondok, mint a megbeszéletlenül hagyott nézeteltérések!

„Kedves Szívdoki !

Ismét fiú-gonddal kapcsolatban írok neked, mostanában abból mindig akad, de ez gondolom a kamaszkorral jár...:)

Azt tettem, amit mondtál, nem szaladtam a "szekér " után. Ki is nyitottam a szememet, más keresésére indultam, és találtam is...

Balatonra mentünk nyaralni, és megismerkedtem ott egy fiúval. Sajnos csak egy fél napot volt ott, így nem sokat voltunk együtt, de ennyi elég volt, hogy megállapítsam, milyen helyes, és egy-két jó tulajdonságát is megismertem. Később meghívtuk őket a családjával grillezni, mert ők otthagytak egy labdát, és mivel Pesten laknak, ezért hazavittük, és a grill-partin adtuk vissza.

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy meghívtuk őket, és egész este vele voltam... Egész jól megismertem, nagyon kedves, vicces. Azóta pedig nem láttam....és hiányzik... Tudom, hogy ez hülyén hangzik meg nyálasan, de....

Nem tudom, hogy látom-e még egyáltalán, de még ha látnám is, akkor sem biztos, hogy túl sok minden lenne belőle... MSN-re is nagyon ritkán jön fel, de amikor fent van, mindig ír nekem. Mikor meséltem róla a barátnőimnek, és elmondtam nekik néhány dolgot, amit mondott nekem, azt mondták, hogy nem akarnak félrevezetni, de szerintük bejövök neki... Nem tartom túl valószínűnek, de örülnék, az biztos! Na, lényeg a lényeg, nagyon hiányzik! Alig beszélek vele, és nem tudom, mit tehetnék... Mit tegyek? Van esélyem? Vagy inkább felejtsem el?

Válaszodat nagyon várja: R.”

(14 éves lány)

Kedves R.!

Hát bizony fiú-gondokból a te korodban akad bőven – mint ahogy fiúkból is! Ezt bizonyítja az is, hogy az előző „szerelem” helyett percek alatt akadt másik!

Most még sem azt fogod tőlem hallani, hogy nézz most is más után! Azt javaslom inkább, derítsd ki, ezzel a fiúval hányadán álltok! Bár az, hogy ritkán van fent MSN-en, nem túl bíztató jel… Mint ahogy az sem, hogy eddig még nem hívott fel telefonon… Ha akarta volna, rég kideríthette volna már a számodat (hisz a szüleid is csak meghívták őket valahogy arra a kerti partira – feltételezem, ehhez tudniuk kellett egymás telefonszámát…) Vagyis máris megvan az irány, merre indulhatott volna – vagy mér akár indulhatna most is… Ti nem cseréltetek telefonszámot? Látod, ez sem túl bíztató jel…

Ennek ellenére azt mondom, legközelebb, ha MSN-en beszéltek, beszéljetek meg egy konkrét időpontot, amikor megint fogtok. Így lesz mit várni (neki is!), és nem olyan kilátástalan az egész. De ha ez alól kibújik, nem tud (nem akar) konkrét időpontot mondani, az már egyenesen intő jel, akkor valóban ideje körülnézni a számodra elérhető fiúk közt!

« előző bejegyzés