Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Naplóm a lényeges naplója


Élő Vízforrás [64089 AL], gazdája Naplóm a lényeges
Ahogy lehet (Reményik Sándor)

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/64089
Ahogy lehet (Reményik Sándor)

AHOGY LEHET
(Reményik Sándor)

Fogcsikorgató türelemmel
Összeszorított szájjal –
Krisztus-követő bús próbálkozással,
Majd daccal, lobbanóval,
Fojtott igével és visszanyelt szóval,
Csak a zsebben szorul ököllé –
Keserű, tehetetlen nevetéssel
Békülve meg akármi rendeléssel –
Nem csodálkozva már – és csodálkozva mégis,
Hogy rajtunk ez is, az is megesett:
Hordozzuk, testvéreim, ezt a hordhatatlan
Kínszenvedést virágzó életet.
Ahogy lehet…

Megalkuvás zsoltárát énekelve,
Végtelen rabmenetben csak megyünk,
Nincs semmi fegyverünk,
Fegyvertelen a lelkünk lázadása,
Pedig a lelkünk minden csöppje vágyik
Vágyik a Péter vad mozdulatára,
Amikor Istenének védelmében
A Málkus fülét hirtelen levágta.
Kik vagyunk mi?
Ó, nem az Alázat,
Csak a megalázottság fiai.
Nemzedékek büszke hídfői közt
Görbülő ív, görnyedő átmenet:

Testvérim, bizony nem élünk jól mi ,
Nem apánknak tetsző életet.
De aki máskép tehetne helyünkben,
Az vesse reánk az első követ!
Minden percünk kínzó kiegyezés:
Ahogy lehet…

Testvérem, korcs hős, alkuvás hőse,
Félbenmarad, megmásul mondatod?
Egy szikra talán zengve pattan
Lángörvényből, mely benned kavarog.
Dagadnak benned árvizes erők.,
Zúdulna niagarás zuhatag,
Elégedj meg, ha megtöltesz belőle
Kristálytiszta vízzel egy poharat.
Visszaszorítnak, hátrább, egyre hátrább,
És amit hagynak egyre kevesebb
Hát vesd meglábad ott , ahol megállhatsz,
S azt mentsd, azt a talpalatnyi helyet.
Szikrát a tűzből, cseppet a folyóból
A töredéket eltört mondatodból,
Minden megmaradt árva keveset:
Ahogy lehet…

Láttad a Karsztok szírt sivatagában
A liliputi termőföldeket?
Pár négyzetméter – amit a lavina,
A mit a kőgörgeteg könnyen eltemet.
S a Karsztok boldogtalan magvetője,
A földmívelés madárijesztője
Ezt a kis humuszt mégis szereti,
Kicsi kőkerítéssel keríti
Pedig szinte sírjának is kevés.
Ó, karszti sors, ó, karszti temetés…

Te is, testvérem, karszti sorsodat
Fogadd el, s védd meg karszti földedet,
Azt a sírodnak is kevés humuszt,
Azt a pár négyzetméternyi helyet,
S azt a fölséges Isten-lábnyomot,

Mint a lavina minden rohama
Eltörölni még sohasem tudott.
Védd ezt a talpalatnyi telkedet,
Cserépkancsódat és tűzhelyedet
Utolsó darab száraz kenyered!
De azt aztán foggal, tíz körömmel.
Démoni dühvel és örült örömmel –
Ahogy lehet…

Ahogy lehet…

1935. április 11.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat