Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Naplóm a lényeges naplója


Élő Vízforrás [64089 AL], gazdája Naplóm a lényeges
Gyötrő gondok:Michel Quoist

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/64089 		Gyötrő gondok:Michel Quoist

Gyötrő gondok

Az embert ,,gyötrik a gondok''. Mivel mérhetetlen, mivel végtelen,
mindig van helye a gondok elraktározására. Vannak gonosz természetű
gondok, ezeket ki kell küszöbölni. Vannak valódi, nemes gondok, de az
ember túl gyenge elviselésükhöz, és még gyengébb a megoldásukhoz.
A gondok megölik az embert: ha élni akar és jól akar élni, túl kell
adnia gondjain. ,,Valaki'' várja!

Fáj a májad...
áj a fejed,
asztmarohamod van,
gyomorfekélyed van,
vagy:
ôszül a hajad,
ráncosodik az arcod,
vagy:
fáradt és szomorú vagy: ,,Mennyi gond'' -- ,,Tönkre vagyok téve''
-- ,,Sohase lesz már nyugtom''.

És vonszolod mindig fájó és megkínzott testedet, meggyötört szívedet,
amely csak azért él, mert élnie kell, és nem tudja, mi az öröm és a
béke.

Vajon fôként nem azért vagy-e gondterhelt, agyongyötört, mert nap
mint nap begyűjtöd, évek óta elraktározod mindazt, ami rág, mardos és
csendben, de könyörtelenül tönkretesz?

Nem annyira a kívülrôl jövô csapások pusztítanak, hanem inkább mindaz
a rossz, amelyet magadba zársz, amely benned forrong, erjed, rothad:
a féltékenység mardos, amelyet ôszintén bevallasz, vagy amely ott
bujkál szomorúságod, duzzogásod, szavaid, hallgatásod mögött,
a dühöd, hogy nem csillogsz, nem vesznek észre, nem részesítenek
elônyben,
a félelem bizonyos személlyel, eseménnyel, kísértéssel szemben:
félelem, hogy nem tetszel, hogy elrontasz, elmulasztasz valamit...
a harag és a bosszúvágy: ezt még megfizeti, megbosszulom magam,
majd föléje kerekedem; ha kezembe kaparinthatnám!
a kételkedés: ez nekem sosem fog sikerülni, lehetetlen, túl nehéz
számomra, nem fog megérteni,
a múlt siratása: ha tudtam volna, ha újra kezdhetném, soha nem
fogok megvigasztalódni,
... a hazugságok, haragok, neheztelések, negatív kritikák,
rágalom, gyalázkodás, irigykedés és egyebek: a rossz, amelyet
elhintesz minden nap szavaidban, mosolyodban, sóhajaidban,
vállrándításaidban, vagy ravasz fondorlataidban. A rossz, amely
benned forrong és kiárad belôled, de téged sebez meg elsôsorban,
mielôtt meg másokat megsebezne.

Szíved tág, de túlzsúfolt, mint egy rendetlen padlás. Letűnt
nemzedékek hagyták ott elavult holmijukat, (mint ahogy rád hagyták szép
bútoraikat is), és te is csak haszontalan szemetet halmozol fel ott.
Kedvenc tárgyaidat is odarakod, amelyeket egyszer majd újból használni
akarsz, de egyelôre elrejted ôket: egy egészségtelen álmodozásnak, egy
olvasmánynak, egy tekintetnek az emlékét, egy szenvedélynek az ízét, a
bosszú kielégültségét, egy ragyogó siker gôgös gyönyörét... Nem jársz-e
gyakran körbe emlékeid padlásán, hogy megtaláld azt, amit el kellett
volna hajítanod?

Vannak gondok és van rossz, amelyet megfigyelsz magadban, látsz,
érintesz, megnevezel.
Van olyan gond is, amely el van ásva, eltűnt a szemeid elôl. És végül
van olyan is, amelyet lábbal tiportál, hogy elfelejtsd, s amely örökre
halottnak tűnik.
De tévedsz. Mindaz, ami benned van, élô. Él, amikor rá gondolsz és
él, amikor nem gondolsz rá, él nappal és él éjjel, amikor alszol. És
minden benned élô rossz neked rossz!
Ez lehetetlen! Az a régi gyűlölség, megbántott érzékenységem: meg nem
értés, megvetés, elhagyatottság, lenézés; az a kudarc ügyeimben,
kapcsolataimban, otthonomban; az a megpróbáltatás, hiba... az már a
múlté, el van temetve, ne térjünk rá vissza többé! De bizony él az,
vagy ha halott lenne is, teteme megmaradt és hullaszagot áraszt benned.

Szekrényedben a döglött egér nem mérgez többé... ha kidobod.
Motorod gumikerekében a szeg nem lyukasztja ki belsô gumidat,... ha
kihúzod.
Tegnapi és tegnapelôtti gondjaid gyűjteménye, kis és nagy, valódi és
álgondjaid nem mérgeznek többé, ha túladsz rajtuk.

Vannak hamis gondok, melyekkel nem büszkélkedhetsz, amelyeket
határozottan el kell vetned, amelyekért bocsánatot kell kérned: de
vannak valódi gondok, a mindennapi kenyér gondja, a jövô gondja, a
nevelés gondja, a megszerzendô jog és béke gondja, az emberszeretet és
a világ megmentésének a gondja. Ez a számtalan gond apránkint, napról
napra ezernyi kérdéssel kínoz, szorongat minden percben, minden
találkozásnál, mozdulatnál; legalább ezeket a gondokat el kell-e
fogadni, el kell-e viselni?

Nem, túl gyenge vagy. Add át gondjaidat!
De hát akkor én nem teszek semmit.
Dehogynem, odaadod ôket.
Ez túl könnyű volna.

Nem, nagyon is nehéz igazi gyermeknek lenni, semmit meg nem
tartani magunknak, mindig mindent odaadni -- még az örömeinket is
-- a Másiknak, hogy az viselje; nagyon nehéz mindig Mellette
menni, mindig kézen fogva, kicsivé, olyan egyszerűvé, olyan
alázatossá válni, hogy végül is engedjük, hogy Ô vezessen
bennünket.

Szegény ,,Öregem'', mikor fogod megérteni, hogy SEMMIT sem tudsz
NÉLKÜLE elviselni, még önmagadat sem?

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat