Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Naplóm a lényeges naplója


Élő Vízforrás [64089 AL], gazdája Naplóm a lényeges
KERESD MEG AZ ISTENT-székely...-

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/64089
KERESD MEG AZ ISTENT-székely...-

KERESD MEG AZ ISTENT!

székely evangélizáló költemény

Híres, nagy ember lett Faluvégi Ákos,
Sokat beszél róla a falu és a város.
Végre beteljesült diákkori álma:

Ő lett az ország legjobb csillagásza.Örül a rokonság, hogyha néha-néha
Ákos megérkezik a piciny faluba.
Szép felesége van, aranyos kislánya,
Ők az özvegyasszony minden boldogsága.

De egy idő óta olyan ritkán jönnek.
Írják, hogy majd télen.
Akkor majd ráérnek.
Írják, hogy majd nyáron.
Akkor szép a falu.
Most már nem jöhetnek, mert Ági tanul.

A nagy világűrben a csillagok között
Nem lakik az Isten, onnan elköltözött.
Faluvégi Ákos sehol sem találja
Oly nagyra fejlődött az ő tudománya.

És a templom helyett csak a mozit járják,
Mert ott a világnak nagyobb táját látják.
Kicsi Ágotának nincs karácsonyfája,
Ráfagy a mosoly pici ajakára.

Nincs angyal, nincs Isten, csak emberek vannak,
Azok ajándékot bármikor adhatnak.
Így él a nagy tudós a város zajában,
Elérkezik a hír kicsiny falujába.
- Nem hiszi az Istent - mondogatják róla.
Szegény özvegyasszony könnye hull azóta.

De nem panaszkodik az egész világért,
Ő csak imádkozik tévelygő fiáért.

Az idő gyorsan száll, rohannak az évek,
A bús öregasszony súlyos beteg lesz.

Levél érkezett a székely falucskából,
A nagy, híres tudós szülőfalujából.
Idegen a levél, nem ismerős az írás,
De a levél végén oly sürgős a hívás.
A szomszédok írják, hogy beteg a jó anyja,
És a híres tudóst ezért hívják haza.
Látni vágyik menyét, Ági unokáját,
Egyetlen jó fiát, az egész családját.

Írják: gyorsan jöjjön, mert már napok óta
Égető lázasan sokat beszél róla.
Lehet, ha nem siet, nem is kapja élve.
Még haldokolva is imádkozik érte.
Óh, az Ágit hozzák, hogy még egyszer lássa!

Szép nagyra nőhetett Ági unokája...

A levél kisiklik a tudós kezéből.
Ez a szó - négy év - nem megy ki fejéből.
Négy kerek év óta óh de sokszor hívta...
Mindegyik levelét fájó szívvel írta.
Gőgös menyének is sírva üzen érte.
Utoljára ennyit tegyen meg érte.
De a menye nem hajlik a könyörgő szóra.
Leinti a férjét, ne beszéljen róla.

Fúj már az őszi szél, a levelek hullnak,
Székely temetőben egy asszonyt hantolnak.
Pompás, nagy koszorúk ékeskednek rajta
Egy Istent feledő, tudós ember hozta.
Hideg, fagyos szívvel nem hullat egy könnyet,
Nem azért olvasott annyi híres könyvet.
Belenyugszik abba, hogy ennyi az élet.
Ajka nem suttogja: Isten legyen véled.

Ott messze már a nagyváros zajában,
Egy szőke kislány hánykódik ágyában.
Lázálmai vannak, össze-vissza mondja:
- Ki ültet virágot nagymama sírjára?
Isten nyugosztalja édes nagymamámat!
Anyám, édesanyám ne fogd be a számat!

Milyen szép ott minden, nagymama kis háza,
Az a kicsi falu, az ablakokon zsalu...
Orgona illatú fából kicsi templom,
Milyen jó volt ülni mellette a padon...
Isten nyugosztalja drága nagymamámat!
Apám, édesapám ne fogd be a számat!

Hideg szívű asszony tördeli a kezét,
Zokogó szemekkel bámulja gyermekét.
Hívjatok orvost! Vajon mi baja lehet?
Gyógyítsátok meg drága gyermekemet!
Fényes, nagy teremben orvosok sorjába
Bámulnak egy kislány viaszszín arcába.
Híres professzor leteszi a kését.
Haldoklik, nincs mentség, járja már a végét.
Még egyszer felnyílik elkékült kis szája,
Szenvedő Áginak van egy kívánsága:
- Én látom az Istent, és örömmel megyek,
Édes nagymamámmal egy sírba tegyetek.

Fehér márványkőbe szépen be van vésve:
"Itt nyugszik Ágota. Élt 14 évet."

Ott a legszebb helyen a nagy temetőben,
Sírján rózsák illatoznak a csikorgó télben.
Szebbnél-szebb virágot visznek a sírjára,
És mégis úgy érzi nincsen édes álma.

A bús csillagász az eget bámulja,
Lelke a világűrt százszor beszáguldja.
Az esze elborult, nyugodalma nincsen,
Mégsem jön ki ajkán, hogy
"Bocsásson meg Isten!"

Hideg szívű asszony már a haját tépi,
Mind beszélhetnek már nagy csodákat néki.
Megőrült, vége van, megbomlott az esze.
Mégsem kulcsolódik imára két keze.
Nappal is, éjjel is a temetőt járja,
Porladó kislányát most is haza várja.

Esti harangszókor, csendes alkonyatban,
Egy elfáradt ember tér be a faluba.
Csillag fénye mellett csak az Isten tudja,
Néma temetőbe viszi őt az útja.
Nem messze, a szélén térdre hull egy síron
"Anyám, a szenvedést már tovább nem bírom"

Búsan bólogatnak a tarka virágok.
Egy porladó anya üzen a fiához.
"Hogyha a lelkednek nyugodalma nincsen,
Fiam, édes fiam keresd meg az Istent."


Szeretnéd életed vezetését átadni Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat