Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Naplóm a lényeges naplója


Élő Vízforrás [64089 AL], gazdája Naplóm a lényeges
Sibyllák éneke - Sík Sándor

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/64089
Sibyllák éneke - Sík Sándor

Sibyllák éneke
(Az Advent c. oratóriumból)

Sibyllák kara:
Imádunk téged, ismeretlen Isten,
Imádunk téged, titokzatos Úr,
Akinek neve homlokunkra írva,
Akinek nevét a vajúdó verejtéke sírja,
Akinek neve kísér a záruló sírba,
Láthatatlanul, olthatatlanul,
Kimondhatatlanul.
Imádunk téged, ismeretlen Isten,
Imádunk téged, titokzatos Úr!

I. Sibylla:
Illatban, harmatban, csillagdalos éjjelen:
Tavasszal bimbó boldogan így terem.
(KAR: Csupa illat! Csupa illat!)
Nyögés, sikoly, verejték, vér és gyötrelem:
Az emberfia így terem.
(KAR: Csupa sírás! Csupa sírás!)
És mégis öröm! És mégis öröm!
Ember született a világra!
(KAR: Ember született a világra!)
Ki mondja meg, mi várja?
Boldog lesz-e, vagy boldogtalan?
(KAR: A végzet, a végzet írva van.)
Áldás lesz-e, vagy átok?
Poklot hoz-e, vagy mennyországot?
Kérdeni, kutatni hasztalan.
(KAR: Sirassátok, sirassátok:)
A végzet, a végzet írva van.
A végzet írva, a végzet örök,
Nem ismeri más, csak aki fenn dörög,
És írja az írást, olvashatatlanul.
(KAR: Imádunk téged, ismeretlen Isten,
Végzet írója, érthetetlen Úr!)

II. Sibylla:
Szöcsketáncos hajnali réten, harmatmámoros éjjelen:
Így kezdődik a szerelem.
(KAR: Csupa illat! Csupa illat!)
Cukros vér és beteg holdfény, förtelem és gyötrelem:
Ezzé lesz a szerelem.
(KAR: Csupa sírás! Csupa sírás!)
Mégis gyönyörű! Mégis gyönyörű!
Kéz kézbe sóvárog örökre!
(KAR: Kéz kézbe sóvárog örökre!)
Hol a kéz, amely egybekötözze?
A kéz, a kéz, a mennyei kéz?
(KAR: A kettő csonka, az egy az egész!)
Az egy az áldás, a kettő az átok!
Ki látta, ki látta a boldogságot?
Magánál többre ki merész?
(KAR: Találgassátok, imádkozzátok:
A kettő csonka, az egy az egész.)
Hiába feszülnek a földi karok:
Csak egy az egység: aki fenn mosolyog,
Örök-egybe a kettő csak benne borul.
(KAR: Imádunk téged, ismeretlen Isten,
Oldhatatlan egység, foghatatlan Úr!)

III. Sibylla:
Isten az ember! Az ész meg a kéz
Olympra veri a várat.
De pattan az ér, de feccsen a vér:
És tetem az ember, és dög az ember,
Akár az esztelen állat.
(KAR: Az ítélet fejünkre írva áll,
A tagló fejünkre mérve már.
A máglya rakva, az urna vár:
Halál, halál, halál!)
Minden édes vége rút,
Minden ösvény egybefut,
Minden lábnak egy az út:
(KAR: A sír, a sír, a sír.)
Minden érzés ebbe fagy
Ebbe dermed istenagy
Mind a szent és mind a nagy:
(KAR: A sár, a sár, a sár.)
De aztán!
A test el-asztán!
Mi jön aztán, mi jön aztán?
Félek, félek, félek, -
Mégis, borzongva remélek:
A lélek, a lélek, a lélek!
Mi jön aztán? Mi jön aztán?
(KAR: A Semmi! A Semmi! A Semmi!)
Nem, nem, nem! A szívem mondja:
Vagyok valaki gondja!
A rontást egy rontó rontja!
Aki alkot, tudja mért!
Aki széttör, tudja mért!
A testem mondja: a lelkemért!
A lelkem mondja:
Vagyok valaki gondja,
A vég a kezdet pontja.
A minden mondja:
Múlás, szülés, szakadatlanul.
(KAR: Imádunk téged, ismeretlen Isten.
Kezdeten, végen egyetlen Úr.)



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat