Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Naplóm a lényeges naplója


Élő Vízforrás [64089 AL], gazdája Naplóm a lényeges
Elhull a virág:elíramlik az élet

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/64089
Elhull a virág:elíramlik az élet


„ELHULL A VIRÁG; ELIRAMLIK AZ ÉLET...”
(Vikol Erzsébet)

A szél sodorta falevelek, a megkopaszodott fák, az ősz ezernyi hangulata késztet bennünket arra, hogy egyre gyakrabban idézzük Petőfi gyönyörű sorait, és egyre többet gondoljunk az elmúlásra.
November hónapban, főleg Mindenszentek és Halottak napján tömegek keresik fel a temetőt. Virágpompába öltöznek a sírok, lobognak a gyertyák, és sokan állapítják meg: milyen szép a temető! Mi teszi széppé a gyásznak és az elmúlásnak a helyét? A gyertyák fénye? A sok virág? A zöld koszorúk? A nagy tömeg? Mindez mesterségesen hatna, ha Jézus és az Ő Egyháza nem irányítaná figyelmünket egy másik élet,. egy másik világ felé. Mit ér a gyertyák lobogó fénye, ha nem mutat az örökkévalóság ki nem alvó fénye felé? Ha hitünk nem nyithat rá egy olyan világosságra, ahol nem mesterséges fényforrások, hanem maga Jézus gyújtja meg a szeretet fényét, az örök világosságot?
Nem lehetne vigasztaló számunkra, ha a temetői megemlékezés csak szokás diktálta formaság lenne.
A keresztény ember temetőjárásának ennél sokkal mélyebb értelme van: hit az örök szeretetben. Ha ez a hit hiánya, mit tudnánk ünnepelni? Az élet nehézségeit? A fájdalmat? Az elmúlást? Egy másik élet reménye nélkül mindez elviselhetetlen nehéz volna.
Erről akarnak bennünket megnyugtatni Jézus bizonyságot nyújtó szavai is:
„Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen. Én fölmagasztalom őt az utolsó napon.” (Jn 6,40)
Jézusban hinni annyi, mint hinni a véget nem érő, eleven és éltető szeretetben. Aki igazán él, az csakis a szeretet által él.
Magyar nyelvünk a holtak házát sírnak nevezi. Talán mert fájdalmat, sírást vált ki bennünk. Ez volna az igazi kapcsolat közöttünk – élők – és a sírok között? A hívő ember számára semmiképpen. Sokkal inkább érezhetjük termékeny talajnak, ahonnan egykor majd új emberi életek sarjadnak. Ezt a gyönyörű gondolatot fogalmazza meg Juhász Gyula költőnk a credo című versében és hisszük vele együtt mi is:

„ És tudod-e, hogy a sír öle termő,
Hogy a halál a nagy, bús magvető lenne,
hogy lépte nyomán sarjad a jövő
új életünk virul a temetőben?”

Élő vízforrás, havilap IV.Évfolyam -II. szám - 2005



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat