Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Naplóm a lényeges naplója


Élő Vízforrás [64089 AL], gazdája Naplóm a lényeges
Bölcsek: Sík Sándor

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/64089
Bölcsek: Sík Sándor

Bölcsek
-Sík Sándor-

Szeretem a bölcseket,
Az Ismeretlennel birkózó Jákobokat,
Tengerszem-mélyek hallgatag búvárait,
Akiknek a Gondolat izzó izgalma ismerős,
És akiknek keresni kedves,
És látni élet,
És akiknek értelem és gyönyörűség
A szemlélet cél- és oknélküli csendje.

A félig-bölcseket is
A szegény álbölcseket is szeretem:
Amint nekitaszítják izzadt-homlokú nagy fejüket
A problémák mohos kőtömbjeinek
És dagadtra verik makacsul magukat.
Amint csábítja őket az alattomos fekete szénben
Az igazság fel-felrémlő kvarcszem-csillogása,
És a megpillantott szemcse szerelmével
Hempergetik maguk előtt az idomtalan fekete tömböt.

Szeretem őket, az igazságnak e sánta marathóni futóit,
Oktalanságukban és félségükben és furcsaságukban is szeretem őket,
Az ő bolondos szenvedélyükért:
Testvér erőlködésükért:
Az Egyetlen felé hasító
Reménytelen szerelmükért.

És szeretem a szögletesfejűeket is,
A nagyképűeket,
A kómikus gőgbe puffadt labdaarcokat,
Akik a pult mellett a laboratóriumban,
Vagy a boncolóasztal kései közt,
Vagy a lexikon és a német Handbuch vastag sánca mögött
Elégedetten tapogatják - mi tudósok! - tudományuk gömbölyödő pocakját,
És önemelte katedrájuk mérhetetlen magasából
Szánalommal nézik le az árva mi-fajták
Fogyhatatlan csodálkozását,
S szép gesztusokkal értekeznek mindenről, ami tudható,
És még egynémely egyébről.
Szeretem őket és szánom kimondhatatlanul,
Mert kénytelenek kifelé nézni
A belső űr kegyetlen kényszeréből,
És kénytelenek szavalni színészmódra szüntelen,
Mert nem bírják a csendet,
És nem tudnak nem-ágaskodni görcsösen,
Mert az Ecce nos! bamba koturnusa nélkül
Oly aprócskák szegények,
Hogy föl nem érik az ember-kicsiséget.

És szeretem az egyszerű embereket,
Akik nem tudnak az eszmék poharáról,
És tenyérrel isszák a forrás vizét.
Akiknek a szó csak önmagát mondja,
És kurta beszédük igen és nem.
Akik nappal dolgoznak izzadással,
És éjjel egyhuzamban, álom nélkül alszanak,
És nincsen mellékíze fekete kenyerüknek,
És nincsen mérge ajkukon a csóknak.
Sohasem láttak szillogizmust
És Pantheont és Parszivált,
De látják nőni a füvet,
És néven szólítják a nyájban a bárányt.
Vasárnap énekes misére mennek
És délután harmonikáznak a kis padon a ház előtt.
Süveget gyűrnek a fergeteg elé,
És mosolyognak a májusi esőnek,
Harisnyaszárba gyűjtik a garast,
Szebben halnak meg Sokratesnél,
És emberbimbót úgy teremnek,
Akár a kiskert orgonát.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat