Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Naplóm a lényeges naplója


Élő Vízforrás [64089 AL], gazdája Naplóm a lényeges
A batyu

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/64089
A batyu


A BATYU

Régen, igen nagyon régen, még az volt a szokás, hogy mindenki a hátán cipelte a gondjait egy nagy zsákban. De hát az emberek mindent meguntak, hát ezt is megunták.
Egy szép napon azután az egész falun erőt vett a keserűség. Minden érző lélekbe belemart a gondolat, a jó Teremtő éppen őreá tette a legnehezebb gondbatyut.
Julcsa néni is belemelegedett a kútnál a prédikációba: - Könnyű magának, Vörösné asszony! Ha tudná, milyen nehéz az én zsákom, akkor bizony két kézzel hálálkodna a jóságos Istennek!...
Nem fejezhette be, mert Vörösné asszony, született Kofa Anna már jajveszékelt, s kezében kantafödő veszedelmesen kezdett pörögni: - Maga beszél, maga? A maga nyomorult kis batyujával?... Az enyim! – s a szeme fordult egyet a gödrében. – Ó! Hogy a jó Teremtő miért nem veszi el az ilyentől az életet?! A derekam majd leszakad!... Ha én vihetném a maga batyuját! De hát ez már így van! No, de megyek, mert én bizony nem érek rá tereferélni! Fogta a kantáját, meg a másik kezével a zsákot, vállára vetette, és meg akart fordulni... de nem tudott, mert egy siralmas hang a nevét jajgatta. Hátranéz, hát ott biceg az öreg Tódor, a sarki koldus. – Panni néni, csak maga ne jajgasson! Hiszen még meg sem született, amikor itt ültem a templomajtóban... Jaj! Nehéz az én zsákom, hozzá még féllábbal kell cipelnem!
Ekkor komor léptekkel haladt arra két tiszteletet parancsoló személyiség. De persze mindkettőnek a vállán ott nehezedett a zsák. A plébános volt az egyik, s nem kisebb hatalom a másik, mint a herceg Tharrhedetői.
Másnap különös esemény történt. A kisbíró megjelent a téren. A gyermekek ordítozva vették körül, kis zsákjaikkal, s lassan az egész falu ott tolongott, ki-ki saját gondja alatt nyögve.
A kisbíró megmutatta tudományát, és verte a dobot: tra-tra-trattatta...
"Közhírré tétetik! Fölsőbb hatóság kegyes intézkedése folytán a megkeseredett község minden tagja ma este rakja ki a zsákját a háza elé láttamozás végett! Tetszés szerinti órában mindenki végig járhat, s amelyiket legkönnyebbnek találja, magával viheti. Elöljáróság." Tra-tra-trattatta!
Éjjel aztán megindult a népvándorlás. Ott csoszogott Julcsa néni is, de jól a szemébe húzta a nagykendőt, hogy ne lássa Vörösné asszony, született Kofa Anna, aki úgy cipelte magát, hogy alig lehetett ráismerni, mondom, hogy ne lássa azt az ünnepélyes pillanatot, amikor Julcsa néni a falu legkönnyebb tasakját elcseni.
Tódor is ott botladozik, az árva, de egyszerre majd földbe gyökerezik mankója. Hiszen az úton, mint valami tolvaj, egy ismeretlen úrféle lopakodik át. Tódor rámeresztette a szemét, s hát amint a holdfénynél átsettenkedett az úton, megismerte. nem volt az más, mint a plébános úr életnagyságban, csak átöltözött. Így forgott a világ akkor éjjel Rekettyefalván.
Az egész falu dobogó szívvel járta végig a kiskapukat, ahol elhagyott batyuk várták azt a jótét lelket, aki megkívánja őket.
És hát az történt, hogy amikor mindenki kipróbálta a zsákokat, és boldogan kapaszkodott bele a legkönnyebbikbe, úgy járt, mint Julcsa néni. Az áldott lélek fölkapta azt a bizonyos legkönnyebbnek észlelt batyut, s széttekintett, hogy melyik táján is van ő most a falunak: az alvégen-e vagy a fölvégen... Majd, hogy föl nem sikoltott... Mert biz a szent igazság, hogy nem kellett hazamennie, mert a saját a saját akácos házikójára sütött a Hold!
Mert mégis csak a jó Isten tudta jól kire milyen terhet rak. Ád erőt is hozzá, hogy vigyük azt bátorsággal és szüntelenül, mígcsak az élet tart.

(Katolikus Kalandárium 2004)



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat