Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Naplóm a lényeges naplója


Élő Vízforrás [64089 AL], gazdája Naplóm a lényeges
Az Istennek...-Verseghy Ferenc-

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/64089
Az Istennek...-Verseghy Ferenc-

Verseghy Ferenc
Az Istennek felsége és jósága
A CIII. ZSOLTÁR SZERINT

Nagy vagy te, isten! fõ ura, kútfeje
mindennek, amit tág eged átölel.
Nagy vagy te, kit számos világok,
udvarok éke gyanánt, uralnak.

A fényt felöltvén, mint ragyogó ruhát,
sátort feszítesz kék szövevényibõl
a bótos égnek; s vízzománccal
megmenyezed magosabb vidékit.

A fellegernyõk grádicsos út gyanánt
várják alattok, hogy puha szárnyain
a szélnek érkezvén, ülésed
bérceihez feleredj szelídebb

színekkel átszõtt domboros ormokon:
Ott tiszta lelkek mint követek viszik
tetszésidet, s a csillagoknak
lánggomolyékai udvarolnak.

A föld tekéjét isteni karjaid
tették erõsnek súlynyomadékival,
hogy meg ne mozdúlhasson úri
végzeted ellen örök helyébül.

A mély vizekben, mellyek az ormokat
már meghaladták, csünt ugyan egykorig
dörgõ szavadtúl szétijedvén
elsietett az özön remegve

minden magosrúl: a lemerûlt hegyek
felnyúltak ismét; megtelepedtenek
a völgyek ott, hol bölcs hatalmad
hajdani lakjaikat kiszabta.

A víz-seregnek végre határokat
jegyzett ki újjad; partjaikon soha
túl õk ezentúl át nem ütnek,
hogy csuda mûvedet elborítsák.

Most már kegyelmes gondviselõ gyanánt
a föld-erekbõl hísz folyadékokat,
mellyek csavargó ágyaikban
átgomolyogjanak a hegyek közt.

A sík mezõknek számtalan állati,
a hûs bereknek vad nevedékei
e friss vizekhez vándorolnak
szomjadozásokat oltogatni.

A víg madárnép illy patakok felett
választ magának zöld levelek között
hajlékot, érzékeny dalokkal
többszörösen felelõ nyögésre

gyõzvén az aggott sziklacsoportokat.
Dúzs fellegidbûl öntözöd a magos
bérceknek ernyes tartományit;
töltözik a nevetõ mezõség

megnyílt kezedbõl, s illatozó füvet
nyújt a baromnak, zöld veteményeket
embernemünknek, hogy kenyérrel
lankadozó erejét naponkint

újítsa, és hogy drága olaj helyett,
melly fényt s erõt ád, arcainak komor
szorgalmit elszélessze borral,
s édes örömre derítse szívét.

El nem felejtik mennyei harmatid
a szál fenyõt is, hogy magos ágain
a gólya bátrabban tenyésszen.
Gondviselésedet a ligetnek

kis fái szintúgy, mint Libanon hegyén
a cedrusoknak felleges ormai
hálával érzik. Víg lakásúl
adtad az ernyeket a madárnak

e büszke fákon; hûs töveik között
a nyúlnak a mély szirthasadékokot;
a kecskevadnak legnegédesb
csúccsait a meredek hegyeknek.

Adtál ezekhez rendvezetõket is.
A holdvilágnak fogytai s töltei
részekre osztják gátolatlan
repteit a sietõ üdõnek.

A nap betöltvén nappali tisztjeit,
jól tudja honját alkonyodásinak.
Elterjed erre a serétség,
s megszüli csendesen a hüs éjet.

Most már kibúnak számosan a vadak
barlangjaikbúl, éheket oltani.
A mord oroszlyán kölke ordít
ragadományok után, kezedbûl

így kéregetvén kegytelen ételét.
Feltámad a nap; visszaosontanak
a barmok ismét udvaikba;
hagyja viszontag az édes álmot

házával együtt a megerõsödött
ember, s tenyészõ földjeihez siet,
hol gyors kezével, nyílt eszével
dolgozik, izzadozik napestig.

Melly sok remek mû, melly csuda templom az,
amit teremtett szent szavad, istenem!
Melly bölcsen elrendelve függnek
részei e nagy egésznek öszve!

Tárház gyanánt van tömve lakóhelyünk,
gondos kezednek dúzs adományival.
A tenger is, melly földtekénket
kék folyadékival átövedzi,

számlálhatatlan halsereget nevel,
aprót, nagyobbat. Játszik ezek között
a képtelen nagy vízi állat,
Livjatan, életadó erõdnek

megfoghatatlan címere. Mindezek
tõlled reméllik friss eledeljeket
annak korában. Megnyitod te
bõven adó kezedet, s kegyelmes

szorgalmid által mind megelégszenek.
Rettegnek akkor, hogyha kegyelmedet
távozni érzik tán magoktúl;
s ah! ha lehelleteket kihívod

szûk mellyeikbûl, sínleni kezdenek,
s a porba, mellybûl szinte csak a minap
támadtak, ismét visszatérnek.
Mennyei lelkedet új erõvel

küldöd le hozzánk, s számtalan állatok
élednek töstént, s árva tekintete
a földnek új pompára zsendül.
A te dücsõdnek, uram! határit

nem látja elménk. Drága kegyelmidet
örvendve hinted tarka csoportira
számlálhatatlan rajzatidnak.
Ámde hatalmad is olly csudákkal

díszeskedik, mint bölcsen atyáskodó
jóságod. Ah! egy dorga tekintetet
vetsz tán zomok földünkre ollykor,
s rettenetes remegésnek indúl.

A nagy hegyeknek, hogyha megilleti
némellykor ujjad szertelen ormait,
füstöt pihegnek gyomraikbúl,
s lángra puhúlt köveket nyilaznak.

Még életem tart, tégedet Istenem!
buzgón dicsérlek; még vagyok, énekem
csak téged áldjon mindörökké!
Óh! ha dicséretimet kegyelmes

néven veended, mint fog el engemet
a szent örömnek kellemetes tüze!
Add Istenem! még azt megélnem,
hogy tehetõs apolásid által

e szép világrúl mind elenyésszenek
a bûnösöknek hûtelen ágai.
Egy szívvel, egy lélekkel áldjon
tégedet így az egész emberség.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat