Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Naplóm a lényeges naplója


Élő Vízforrás [64089 AL], gazdája Naplóm a lényeges
A kétarcu angyal -Sík Sándor-

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/64089 		A kétarcu angyal -Sík Sándor-

A kétarcú angyal
-Sík Sándor-

Angyalt, Uram, a megelégedésnek
És a csodálkozásnak
Hányszor küldötted hozzám angyalát!
Megmutattad a teremtett világot,
És lőnek esték, lőnek reggelek,
És láttam, s kisgyerek módjára tapsikoltam,
Hogy nagyon jó minden a nap alatt
És valami tán még énbelőlem is lehet,
Ha átadom magam az oktató angyali szónak,
Az Angyalnak, ki elnéző mosollyal annyiszor
Mutatta meg nekem a magam kicsiségét,
Gyámoltalan akaratomnak egy-egy felizzó pillanatát,
Egy-egy felizzó pillanatomnak elmondhatatlan örömét.

De most, Uram,
Amióta kegyelmes íjad ellőtte rám
A tovazúgó évek nyilait,
Más arccal néz az Angyal is szemembe
És látnom is mást ád elém:
Szép világodnak visszája-felét.
Ó, látom most is én
Milyen gyönyörű az emberi test,
De a csontok meztelen váza is énekel
És én most egyre hallom ezt a dallamot.
Mámorítón gyönyörűek most is a Sixtusi freskók,
De milyen szép a vázlat,
Amelyről a mester verejtéke csordul,
S amelyen még szemmel tapinthatom,
A kegyelem hogy küzd az anyaggal.
Láttam én tengert és vihart,
S most is lelkembe tudom inni még
A nagy vizek határtalan hullámait:
Láttam hócsuklyás hegytitánokat,
S homlokukról a végtelenbe rúgom el ma is magam,
De a végtelen szól hozzám akkor is,
Ha egy búgó kagylót tartok a fülemhez,
Ha egy parányi szentjánosbogár pislanó mécsét látom lengeni.

Ilyen látományok közt élek mostanában,
Ilyen szépségek sorjáznak el arcom előtt nap-nap után,
Jó most is a jó, szép most is a szép,
De nem úgy jó, mint annakelőtte,
És nem is úgy szép, mint azelőtt.
Az én szemem lángja lohadt-e parázzsá,
Vagy a teremtés kertjének lombjai közé
Suhog be olykor őszelői szél?
Ma e szépség gyönyörű visszája-felén
Meg-meglátom a férceket és a varratokat,
Most a kopások és a repedések
Ütnek szemembe minden untalan,
Rútság és rosszaság öklöznek emberököllel.
Mert ami szép, ami jó,
Isten és ember közös keze-műve,
Ami rút, ami rossz, az emberé magáé,
Emberé, aki nem-egészen ember,
De nem is egészen nem-ember azért.
A fél-emberek légióit látom én ma seregelni felém
Világ négy tája felől.
Ezek nyújtják ki felém este és reggel remegő kezüket.

Ó, hiszen jöttek hozzám azelőtt is sergestül sírók,
De akkor ők voltak a szomorú kivétel,
És körülöttük énekelt és illatozott
Kertész angyalok kapái nyomán
A virágos világ.
Most ők a többség, a szín, a valóság,
Majdnem hogy ők a megismert emberiség...
Akkor belőlem is bugyogott az emberi szó,
Ujjamról csepegett az olaj,
És mindennapos volt a csoda körülöttem.
Most Lázár vagyok a Lázárok között,
Inaszakadtak közt inaszakadt.
Olykor szinte már azt hiszem,
Hogy az angyalokat hazahívta végképpen a Gazda,
És magára maradt,
Férgek fogára a vadon világ.

Ó, hányszor száll pedig el közöttem és Isten között
Pislogó méccsel reszkető kezében
(Áporodott imáim olajával)
Ma is az Angyal, az én angyalom!
De most az arca másik arc,
Mosolygása is másféle mosoly.
A fél-emberek szomorún mosolygó angyala ő;
Az egyik szárnya törten csüng alá,
S azt mondja: szegények!
A másik szárnya csattog a mindenség szelében,
S azt mondja: boldogok!

Kétarcú angyalnak vagyok gyermeke én,
Kétarcú élet, kétarcú ének.
Angyal, szomorú mosolyú angyal,
Tanítsd ölelni két karomat,
Hadd ölelem mindennap mind a kettőt,
A szegényeket is meg a boldogokat is.
Hangold fel húrjaimat,
Mindennap mind a kettőt,
Hadd énekeljem énekedet,
Az emberekét is meg a fél-emberekét is.
Ha más azt mondja: föld!
Hadd énekeljem én:
Föld, föld, nyújtózzál ég felé!
Ha más azt mondja: ég!
Hadd énekeljem én:
Ég, ég, hajolj a föld fölé!
S ha más azt mondja: vég!
Hadd énekeljem én a véges-arcú végtelent,
S a véget, mely a végtelenbe nő!


Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat