Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Naplóm a lényeges naplója


Élő Vízforrás [64089 AL], gazdája Naplóm a lényeges
Két ember kell hozzá (Élő víz..)

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/64089
Két ember kell hozzá (Élő víz..)


KÉT EMBER KELL HOZZÁ
- avagy virtuális csarnokok falára -
(Kádár Beáta)

Az 1991-es irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Nadine Gordimer ezt írja: "Nem a két lábon való járás, a földművelő eszközök használata vagy a háborúzás tesz bennünket emberi lénnyé, hanem a beszéd. Az értelmes emberszabásúak és a tengerben csodálatos dolgokról csevegő delfinek képtelenek az élő kommunikációt az írott szóval felváltani és összekapcsolni a térben és időben távoli generációkat és nemzeteket a kommunikáció e végtelen láncolatával." Egyedül mi vagyunk képesek erre: megörökíteni ki nem mondott gondolatainkat féltve őrzött naplók sárguló lapjain, kimondhatatlan érzéseinket egy aprócska rajzba sűríteni egy aluljáró szürke falán, maradandóvá tenni eddig elhallgatott szavainkat a helyi újság hasábján.
Ma már ott tartunk, hogy sem aluljáró, sem újság nem kell, elég egy telefonvonal és egy számítógép és máris odavéshetek magamból valamit egy csevegő oldal virtuális "csarnokának" falára. Azt írják, hogy míg a rádiónak 35, a televíziónak 17, addig az Internetnek mindössze öt évre volt szüksége ahhoz, hogy világszerte ötvenmillió felhasználója legyen. Ma már több száz millióan vagyunk, és napról-napra többen. És ahogy a technika fejlődik, fejlődik, teljesedem én is.
Bár sokak szerint az Internet a sátánt szolgálja, nekem a kommunikáció, a közösség építésének eszköze. Kapcsolatot jelent azzal, aki több száz vagy több ezer kilométerre van tőlem, de akivel egy nyelvet beszélünk, kapcsolat azzal, aki talán épp a szomszédban lakik, de eddig mintha nem is léteztünk volna egymás szánára.
Virtuális szobák és frappáns témák mutatják, hogy hol is járok éppen: betűk és számok mögé rejtőzött fiatalos nagymamák és huszonéves aggastyánok között, akik az ismeretlenségbe burkolózva mernek önmaguk lenni, társat keresnek, és találnak arc és nem nélküli rokonlelkeket. Talán soha nem találkozunk, mégis arról beszélünk, amiről eddig még soha senkivel nem mertünk, beszélünk arról, ami létünkben érint és meghatároz, ami engem is, téged is egyre jobban érdekel. Kérdésekről, melyek az emberiség örök kérdései maradnak, kérdésekről, melyekre választ keresünk, és most először fogalmazunk is a magunk esendő szavaival.
Egyre több kereső emberrel találkozok. Keresnek valamit, valakit, egy szót, egy mondatot, ami segít rátalálni önmagunkra. Elég egy megszólítás, egy hétköznapi kérdés és máris beszélgetünk. Egy-két szó, egy mondat már egy mag, mely valahol mélyen gyökeret ver... és nem éltem hiába. Hagytam magam után valamit, ami bizonyítja, hogy létezem, hogy itt voltam, emberként jártam ezen a földön. És ehhez nem kell aluljáró, nem kell újság, még csak számítógép sem kell: két ember kell hozzá.

(Élő vízforrás /a kézdivásárhelyi Szent Özséb plébánia havilapja/, III. évfolyam 8. szám)



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat