Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Naplóm a lényeges naplója


Élő Vízforrás [64089 AL], gazdája Naplóm a lényeges
Szülői szív! -Clarissa-

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/64089
Szülői szív! -Clarissa-

Szülői szív!
(Clarissa)

Mikor megszületik a gyermek,
szülei gyönyörködnek benne,
hullatnak sok hálakönnyet és találgatnak:
- Vajon, mi válik majd belőle?
- Igazi kis angyal! Pap vagy tanító lesz.
- Orvos vagy ápoló, ki mindig csak jót tesz.
- Vagy bármi más, de becsületes, Istenfélő ember,
ki Krisztusért él, hal, s országáért tenni nem restell.

Így elmélkednek a babaágy felett állva
és áldást kérnek reája.
Kicsiny életére, hogy sose legyen árva,
hogy legyen szép földi, s majd égi hazája.

Szülei önmagukat nem kímélve
áldozatot hoznak érte:
Idő, pénz, erő, energia, semmi sem drága,
csakhogy az ő kicsi szentjük járhasson szép ruhában.
Áldozat nap mint nap, testéért, lelkéért,
hogy midőn növekszik, ne kelljen aggódni üdvéért.

S míg kicsi, a mózeskosárban gőgicsél a templomban,
ott közel, szülei mellett, a padban.
És mikor már totyogni kezd, bejárja a templomot:
Fel, oda előre! ahonnan a szolgálat hangzott.
S a szülő boldog, mert lelki szemével már látja:
Elrepül néhány év, s gyermekét is majd a szolgálat várja.
És e reménység közepette
könny csillan meg a szülői szemekben.

És valóban… Az a néhány éves gyermek
milyen szépen mondja az Istent dicsérő verset!
Száll fel az ének is a vasárnapi iskola ablakán át,
dicsérik mind gyermeki tiszta szívvel a mennyei Királyt.

Majd az évek telnek egyre-egyre,
és már az aggodalom könnye csillog a szülői szemekben.
Már nem tarthatja gyermekét a mózeskosárban,
hisz felnőtt, s már oda megy, hová viszi vágya.

Csalogatja a világ sok hamis értékkel,
a szülő pedig óvná, védné sok-sok intéssel.
És fáradhatatlanul zörgetnek Istennél könyörögve:
- Atyám, ne engedd, hogy a bűn foglya legyen szíve, lelke!

Szeretet, áldozat, reménység, imádság
és féltő aggodalom egy egész életen át.
Hogy fér bele ennyi minden? Hogyan, Atyám?
Kérdés kérdésbe ér, hogy mért van így, miért?
Hová tűnt a tiszta szívből fakadó ének?
A könyörgés, ima és áldozat csak ennyit ért?

Mert amikor a jó szó már nem használ,
minden jóakarat és feddés kárba vész,
akkor a szülői szív majd megszakad,
s az ész is már feladni kész.

De míg dobban szíve, nem adja fel… nem!
Mert a hívő szülői szív az ilyen, igen, ilyen…
Az erőt fentről kapja, hogy tovább esedezzen,
és mindhalálig, utolsó erejével is higgyen, reméljen, szeressen.

Bízik, hogy a ˝tékozló fiú˝ egy szép napon
otthagyja a moslékos vályút,
majd ha boldog gyermekkora, s az ˝atyai ház˝ eszébe jut,
akkor majd könnybe lábadt szemekkel oda visszafut.
Oda, hol régóta várnak rá,
oda, hol szeretik minden terhe, szennye ellenére,
hogy végre örömkönny csilloghasson a szülők fáradt szemében.

Ezért hát, te, bús szülői szív, ne add fel soha-soha!
Legyen bár gyermeked sorsa bármily szánalmas, mostoha.
A szülők könnyes imája bizony, nem vész kárba,
felszáll az Úrhoz, Ő nem veti meg és választ küld reája.

És te, kinek gyermeke még nem saját útját járja,
ne legyél rest magaddal hordozni az ˝atyai házba˝!
Mit ott magába szív, nem feledi soha,
ha az úton el is téved, visszamenekül majd oda.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat