Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/138844
|
2009-09-13
Repül a nehéz sapka, ki tudja hol áll meg?
Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?
Győzz, ha győzhetsz, Kimi! Dobogón a helyed
Víz se mossa le rólad "A Legjobb" nevet!
Fantastico! Fantasticooo! Ben fatto Kimiiiii, ben fatto!
Öregem... xDDDDDDDDDDDDDDDD
Azt kell, hogy mondjam, hosszú-hosszú ideje, megkockáztatom, évek óta, ez volt az első olyan futam, amit nem vártam 100%-osan. Pontosabban az öröm 100%-os volt, de valahogy a lelkesedés és a szurkolás csökkent. Na nem kell örülni, hogy kezdem nem szeretni őket és majd más elviheti őket, szimplán csak beteg vagyok és ezt eléggé nehezen viselem.
Tegnap este megettem egy nagy gerezd fokhagymát. Ittam rá 3 deci meleg mézes teát (oké, tudom.. olvastam, hogy gyulladt torokra majdnemhogycsak tilos a meleg, mert olyan, mintha a lábunkon lévő gyulladást forró vízzel akarnánk levinni, de kíván a franc ilyenkor hideget, jegeset.). Gargarizáltam langyos sós vízzel, ami többször is majdnem lement a torkomon, egyszer annyira, hogy bejöttek érdeklődni a fürdőszobába, hogy "Ide hánysz?" (külön van a fürdő és a wc), mert csak olyan hányás hanggal tudtam visszaköhögni a már félig lefolyt finom sós vizet. Mondani sem kell, csak jobban megfájdult a torkom. Elszopogattam egy torokbizbazt is, sál is egésznap rajtam volt, de pont az ellenkezőjét értem el, mégjobban megfájdult. Orrom bedugult, a vízszerű t@kony úgy folyott belőle, mintha nem zárták volna el a csapot, a fülem bedugult, a fejem szétrobbant, minden nyelésnél nyögtem, nyöszörögtem, mert annyira de annyira fájt. Aztán, gondolom köszönhetően annak, hogy előző éjszaka alig aludtam 2-3 órát, fél 12-re álmos lettem. Bevittem 30 pzst meg a testápolót is az ágyam mellé, minden fújásnál kentem, mégha csípte is. Ki is kapcsoltam a tvt félkor, rögtön bealudtam. Aztán fitten, kipihenten ébredtem. Sötét volt, de gondoltam, hogy már lehet 4-5 óra és akkor hurrá, felkelhetek lassan. Ránéztem az órára - 1:12. Ahhhha.. Orrom újra elkezdett folyni, totál nem voltam álmos... de rögtön vissza aludtam. 9-ig.
Akkor is arra ébredtem,hogy apám mos. De úgy ébredtem, hogy már kevésbé fáj a torkom és voálá, az orrom sem folyik. Felültem, rögtön elkezdte. Kifújtam párszor és el is fogyott az este bekészített 30 pzs. Mind. Fájdalmas a tüsszögés is, ráadásul ha akkor jön rám, mikor nincs egy pzs sem a közelben, akkor jön a fikaféle bungee-jumping. Monitorra, számba, tenyerembe, ölembe,ahova éppen kedve (és iránya) tartja. Ráadásul köhögnöm is kell, ami szintén fáj.
Aztán futam előtt fél órával odaálltam anyához és kértem, hogy nem számít, hogy hányadik helyre, de legyen Kimi és Heikki is dobogós. Ha ezt teljesíti, akkor több dobogót nem kérek idén. (Vicces ez az idén, mert jövőre talán egyik sem lesz már a F1-ben.) De nem jött szívből ez a kérés most. Nyilván ezt szerettem volna, de mikor kérem, az a kérés olyan mélységből és olyan őszintén jön, hogy ahogy kimondom, libabőrös és könnyes leszek. De most nem. Ezt szerettem volna most is, de valahogy nem hangolódtam rá. Próbáltam anyának előadni, hogy de, de, de, de ő látta, hogy nem, nem, nem. Meg talán már kellemetlen is volt kérni, mert 2 hete győzelemre vitte Kimit és akkor annyi nem volt elég? De hát mit csináljak, ha egyszer annyira csóró lettem, hogy már csak az az egyetlen igaz örömöm, ha Kimi fejét dobogón látom és dagadó mellel mutogathatom, hogy Igen, ő az, Ő az? Mit csináljak, ha ő volt az egyetlen, aki soha nem volt mellettem, de mégis úgy éreztem, hogy mindig ott volt és van, mikor szükségem lett volna/lenne valakire? Mit csináljak, ha egyszer ennyire szeretem ezt a hülyét? De hát ezt te látod és érted a legjobban.
Szóval egy körül kifeküdtem az ágyban, F1-néző pózban. Szokásos. Pzs itt van. Távirányító itt van. Fejmagasság rendben. Csücskök elérhető távolságban. Most a muskátlim is ott volt mellettem, mert kinyitottam az ablakot, hogy kiengedjek egy legyet és útban volt és odatettem és ott maradt. Legalább tudtam kivel beszélni, ha már az asparagus jól megszúrt, mikor pár napja megöleltem és vele most harag van.
Én: Jó a színed. Piros. Te is Ferrari és Kimi drukker vagy?
M: --------------------------------
Én: Ennek örülök, mert én is. Kimi a legjobb, nem?
M: --------------------------------
Én: Úgy, ahogy mondod.
M: --------------------------------
Én: Igen, Forza Ferrari, ~Keep flying Kimi!
És fél kettő. És kezdődik. És beszélgetés. És 13:55. És Palik, a legnagyobb. És felvezető. És rajt. Töléletes Kimi start. Heikki.. Heikki.. nos, nem kértem elég erősen. Heikkire úgyis sarok vár itthon a tegnapi hamilton pacsizás miatt. Tanulja meg, hogy az én fiamként ilyenekkel nem barátkozhat és mégkevésbé örülhet a sikerüknek. Na. Szóval már akkor tudtam, hogy pápá kettős dobogó. Aztán kb mindenki elment mellette, úgyhogy tényleg pápá. Aztán, hiába volt ügyes Kimi, lassan pápá Kimi-dobogó, mert akik egy kiálláson voltak, verték a kettősöket. Úgyhogy Rubens, Jenson és hamilton is ott volt előtte, nem is kevéssel. A körök meg fogytak és úgy 10-15 körrel a vége előtt olyan.. olyan mélyről jövő, őszinte düh jött fel belőlem, hogy na ne már, negyedik Kimi, az nem lehet, hogy ilyen közel van és mégsem fogom látni a fejét, amit úgy szeretek és azt a hajat, amibe már hónapokkal ezelőtt beleszerelmesedtem. Mostmár mélyről jövően és őszintén kértem anyát, hogy essen ki valaki előle. Button-ra voksoltam, fogalmam sincs, hogy miért, mikor hamilton is ott volt és nekem még mindig hamilton az első, hátulról. Valamiért erősen gondoltam a három névre és Button-ál éreztem a "bizsergést". De ahogy kértem, Kimi 4. helye is jobban veszélybe került by Sutil. Azzal már úgy voltam, hogy előzze meg, ha akarja.. tökmind1 h most 4. vagy 5. lesz, ha így sem, úgy sem láthatom és ezzel nem adhatja az erőt és a mellkast feszítő büszkeséget. De mikor mondta Palik, hogy "Szegény kis Räikkönen, nézegeti a tükröt", akkor tudatosult bennem, hogy milyen vagyok már.. Kimi ott küzd a 4. helyért, én meg azt mondom, felőlem utolsó is lehet, ha dobogós nem lesz. Fúj, milyen undorító rajongó vagyok én? Úgyhogy a vége előtt 2-3 körrel, kicsit ugyan hitevesztetten már, de újra kértem anyát, hogy hadd legyen dobogós. Aztán beléptek az utols körbe és már lelileg azt hiszem majdnem feladtam, de hirtelen beugrott, hogy ne anyát kérjem, mert hagynom kell pihenni, túl sokat kértem tőle az utóbbi időben, nem használhatom ki vagy nem élhetek vissza a segítségével. Akkor kit kérjek? Hát persze, apám anyukáját! Gyorsan felültem, kinéztem az ablakon, fel az égre és rákezdtem, már nem olyan mélyről, mert fél kört volt talán, mégis mi történne.. de mégis:
Mama, hadd legyen Kimi dobogós. Hadd lássam. Valahogy. Légyszi, légyszi, légyszi. Essen ki Jen.. bííp-bííp, élőadás, kapcsolás, hamilton a falhoz csapódott és ripityára törte a McLarent, bííp-bííp
Bííp-bííp, beküldik a sc-t, már nem lehet előzni, ami azt jelenti, hogy itt a vége a versenynek. Első tehát Rubens Barrichello lett a Brawn-Mercedes-el, második Jenson Button szintén a BM-el, harmadik pedig Kimi Räikkönen a Ferrarival. bííp-bííp
Áhhhhhhhhh, kész............
Nem hittem, hogy bármi is fog történni, de történt és még akkor sem fogtam fel és lehet, hogy véletlen volt Kimi győzelme múltkor és nem anya csinálta és lehet ez is véletlen volt, csak pont így jött ki, de számomra nincsenek véletlenek. Fel nem fogva körbetáncoltam a szobát, dögrovás ide vagy oda, elugráltamtáncoltam a tvig, öleltem a tvt, Kimit, "ujjpuszikat" nyomtam rá, ahol épp értem és bőgtem és öleltem és öleltem és öleltem és örültem és örültem és dagadtam és öleltem és örültem és bőgtem és öleltem és örültem és dagadtam és öleltem és örültem. A haja, a mosolya, a harmadik helye.. Méretesre dagadtam. Éééén kis büszkeségem. Éééén HATALMAS büszkeségem. Palik meg.. Palik. Palik és a mindig vidám Räikkönen. Nagyon bírom Palikot. A szövege mindig csúcs és szeretem, mikor dicséri vagy beszól Kiminek, de nem mikor durván, akkor utálom (tudod, híres vagyok a gyorsan változó érzelmeimről), hanem mikor viccesen, a "mindig boldog Kimi"-t vagy "Kimi és a pezsgő", stb.. és mosolygott az interjúúúúúú közben, MEGINT. wáwéwáwéwáwéwáwéwáwéwááááááááááááááááááááááááiáiáiáááááááá
|
