Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/138844
|
2009-10-08
Kicsit gáz, hogy te próbálsz engem is kioktatni hogy neked mennyire fáj, az egyik nagyszülőd haldoklik és hogy a TIZENHÉT év az milyen KEVÉS és úgy teszel, mintha neked lenne a legnagyobb fájdalmad, miközben az én ÖSSZES nagyszülőm meghalt már és az anyám is. AZ ÖSSZES ÉS AZ ANYÁM. De te meg sem próbáltad átérezni, csak panaszkodsz, hogy neked mi rossz és lehurrogsz, ha nem értem meg (mert hiába írod, hogy nem kell megérteni, az, hogy nincs megértve, hogy nem akarsz nevetni és az sincs, hogy miért, az mégiscsak megértés, nem?), de te hányszor értetted meg és hányszor segítettél?! Itt volt két napja az ANYÁM HALÁLÁNAK évfordulója és te mit csináltál??! Nem, hogy még csak fel sem toltad a képed msn-re hogy virtuálisan velem legyél a KURVÁRA LEGNEHEZEBB NAPOMON, végig arról írtál, hogy VELED mi van és végig olvashattam azt, hogy VELED VELED VELED VELED VELED, hogy TE TE TE TE TE és TE, de arra BASZTÁL, hogy ÉN mit érzek AZON A NAPON és elintéztél annyival, hogy "jobban átérzed, mert a TE PAPÁD......".. gondolom fel sem tűnt, mert neked kurvára nem számít a MÁS, csak a TE, még akkor is mikor nem rólad kéne szólni a dolgodnak... és elegem van abból is, hogy mindenki be tud lépni hozzám msn-en vagy írni tevén levelet, ha unatkozik, de ha valami kedves szó kéne, inkább elhúz mindenki a picsába.. mert ugye mindenkit meg lehet érteni, csak engem nem.. basszátok meg akkor mindannyian! vádoljon az, aki valaha bármit is megtett ÉRTEM, MAGÁTÓL.. és máskor se kelljek senkinek sem nagy unalmában.. neked sem.. Pedig akinek értenie kéne, az most pont te lennél, de te a te dolgaidon kívül szarsz a másokéra.. Te elvárod, hogy mindenki hozzád alkalmazkodva ne nevessen, mert az bunkóság a papáddal és veled szemben, elvárod, hogy megértsenek, de te? Elvárod, hogy megértsék, hogy neked rossz lenne, ha 17 évesen elveszítenél egy papát, de abba bele sem gondolsz, hogy nekem például két nagyszülőmet esélyem sem volt ismerni, a másik kettő meghalt, mikor 7 és 14 éves voltam, az anyámból, a saját anyámból pedig kaptam 13 évet úgy, hogy az utolsó hónapokban MINDEN EGYES NAP mosdatni kellett, ágytálazni és végignézni, ahogy sír a fájdalomtól.. ha a 17 kevés egy nagyszülőből, akkor a 7 és 14 év? Ha 17 év kevés egy nagyszülőből, akkor 13 év egy anyából? Akárhányszor róla beszéltem, te egy ":("-el elintézted, majd két percre rá vihogtál, mintha semmi nem történt volna.. Hányszor volt ez, csak nem akartam szólni, mert akármit mondanál, te sem tudnád őt visszahozni nekem, de tudod, egy kis megértés vagy támogatás néha jól esett volna. Én próbáltalak segíteni, próbáltam érdeklődni felőle, nem? Mondd, ha hazudok.. De eléggé nehéz úgy, hogy úgy viselkedsz velem, mintha nem érteném, hogy min mész át. Hogy lekezelsz, mintha nem tudnám, hogy mi az a Fájdalom, mikor nekem ötszörös a veszteségem hozzád képest és háromszor átéltem azt, amit te most, azzal a különbséggel, hogy te ezt majdnem felnőttként teszed először, nekem pedig igencsak gyerekként kellett mindhármat, köztük egy anyát. Egy ANYÁT. És soha nem támogattál, mondván, hogy nem "nem tudod, hogy mit mondj", inkább nem is mondtál semmit, pedig jól esett volna, ha máskor nem is, legalább az évfordulóján.. Eszedbe sem jutott egy pillanatra sem, hogy nekem mennyire piszok szarul esett, hogy 1 perc időd nem volt rám a legrosszabb napomon és plusszban még végig csak RÓLAD, a TE CSALÁDODRÓL és TE FÁJDALMAIDRÓL tudtál írni... de, hogy ÉN, hogy az ÉN FÁJDALMAM, az ÉN ANYÁM ~!HALÁLA!~
érdekel is az téged...
|
