Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Đark Fanatikus naplója


Łord Đark Fanatikus [53471 AL], gazdája Đark Fanatikus
2005. május 14.

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/53471
2005. május 14.

Tehát kimentem az anyámhoz tegnap.
Úgy csináltam mint aki nem tud semmiről.
Már a hugommal együtt mentem, ezért nem akartam kurva nagy cirkuszt csinálni.
Teljesen higgadt voltam kivülről.
A beszélgetés hamar a lényegre terelődött föként, hogy az anyám kezdte a pitiáner szövegét az ügyel kapcsolatban.
Rohadtul forrt a méreg bennem.
Minden erőmre szükség volt, hogy arcom teljesen kifejezéstelen és semmit mondó maradjon, arcizmaim meg se rendüljenek.
Ez persze ha rendszer lenne semmibe sem kerülne.
Atán a beszélgetés igy alakult végül:
Én: Te hülye vagy! Te érzelem ember!
mutter: De Lalika! Most miért mondod ezt?
én: Mert az vagy! alapvetően hibás gondolkodásu.
mutter: Kezdesz olyan lenni mint a Sanyi(Nagybátyám).
én: igaza van! Inkább olyan legyek mint te!
Ha enyire érzelem ember lennék tönkre mennék az életben.
Mindenki kihasználna, ahogy tégedis az egész életedben.
mutter: De ez akkor se jó igy!
én: Persze, amit te csinálsz az nem jó igy.
Számitónak kell lenni, ki kell használni az embereket
különben el fognak tiporni, ez egy ilyen világ.
mutter: hogy lehetsz ilyen, ezt te se gondolod komolyan!
én(magamba) hát nem teljes mértékben azért.
én: dehogy is nem! halál komolyan gondolom, én durvábban gondolkodok mint a Sanyi.
Nem én vagyok olyan mint ő. Ő majdnem olyan mint én.
-És ezzel megeresztettem egy olyan rendkivül mély hangszinü, hosszú röhögést ami álltalában megszokta erősiteni az emberekben a gyanut, hogy sátánista vagyok. Ezt igy nem lehet elképzelni, ezt hallani kellene. De álltalában kirázza az embereket a hideg.
Amugy megsugom semmi közöm a sátánizmushoz.
De aki azt hiszi hadd higgye nem is szoktam tagadni.
Ha nagyon tagadnám az lenne a feltünő.
Ha egyszerüen megkérdik akkor egyszerüen mondom: Nem.


Azt el is felejtettem mondani pár napja milyen királyul jártam.
Egész nap olyan furcsán éreztem magam, de nem tudtam lokalizálni a miértjét. Megyek délután a tescoba, hogy veszek ezt azt.
Megyek, megyek, egyre szarabbul vagyok vazze.
Egyszer csak rájövök, hogy tök céltalan csak csoszogok ide, oda, de lényegesen nem jutok sehova.
Egyre szarabbul vagyok, remegés, ráz a hideg, éreztem, hogy kezd beszükülni a tudatom. Sokkal kissebb teret láttam magam elött, sötétebb lett a látótér, a hangok tök tompán jöttek.
"a francba mi a fasz van? Ki kell mennem sürgősen innen"
Aztán egyszer csak azt láttam amerre néztem, hogy kibaszott sok ember, és mindenhol csak ember, ember és tiszta rosszul lettem ott a tömegbe mégjobban. Amerre lépni akartam mindig ott volt valaki és nem tudtam semerre se menni.
Egyre jobban beszükült a tudatom, szinte nem halottam, és majdnem sötét volt. Alig láttam. Csak egyelen egy dolog járt a fejembe: "Kijutni, kijutni"
Hát nem sikerült ön erőböl, mert éreztem, hogy vége, minden erőm elszállt, éreztem, hogy a lábamon nem tudok tovább megállni.
Nem tom merre voltam pontosan a tescoban, de fogtam és leültem a földre, ezzel is elkerülve, azt hogy esetleg összeesek és komolyabb kárt szenvedek. Aztán jött oda valami emberke, már nem is tudom, hogy nő vagy férfi, de asszem nő, mert olyan kedves volt és segiteni akart kimenni, én meg mondogattam hogy hagyon mert mindjárt elmulik, ő meg csak hajtogatta, hogy kisegit meg ilyenek.
Meghogy már mennyi ideje ücsörgök ott.
De mondjuk arra nem emlékszem pontosan, már azt se tudom egyálltalán hány óra volt amikor bementem.
Aztán jött valami orvos aztán kiderült, hogy az mentő. Anyád.
Micsoda? Aztán kezdtem kissé jobban lenni, aztán pampogott arról valamit, hogy engem most bevisznek a szt Istvánba. Micsoda?
Áh mondom nekem semmi bajom nincsen nem megyek én sehova!
Hát már hogy ne lenne amikor az ember nem ájul el csak ugy magától.Micsoda? Én nem is ájultam el! Hát dehogy is nem.
Hát jó ő biztosan jobban tudja.
Aztán mondogattam, hogy nekem rengeteg dolgom van és tuti nem megyek be sehova, mert ugy is csak lelépnék ha bevisznek.
Aztán nem tudom hány perces huza vona után elémnyomták nagy durcásan "jól van fiatalember magatudja mit csinál az egészségével, lehet, hogy valami komoly baja van!" egy nyilatkozatot amit aláirtam csak hagyanak már békén.
Aztán haza ténferegtem, de különlegesen rosszul éreztem magam, még legalább ktszer éreztem ugy hogy most annyi. De haza értem hehe. Aztán döglés ezerrel.
Aztán másnap is szarul voltam, de nem érdekelt azóta meg semmi ugyhogy doki az tuti nem hehe.
Amugy az ujjam amit 4 hónapja tönkre vágtam ugy hogy gyakorlatilag nem használható már elég érdekesen néz ki.:)))
Meg mondjuk az egész bal kezem kezd már furcsán fájni és mondjuk már nagyobb erőt sem tudok a bal kezzemmel kifejteni. Hehe tök poén. Szerintem. Mások szerint ez nem olyan vicces :)))

Ahh éccaka mennyire magányos voltam.
Atya ég, annyira vágytam egy ölelésre, egy csókra, egy valakire aki szeret, de nem jött senki és akkor én anyira el voltam keseredve, és éreztem, hogy könnyezek wazzeg. És ültem a sötétben az ágyon és nagyon szarul éreztem magam. Asszem megint kezdődik a mély depressziós időszak.

Áhh wazze ilyen egy szar napot

AZ ÖSSZES EDDIGI SÜKETELÉSBŐL EZ AZ ELSŐ AMIRE TÉNYLEG EMLÉKSZEM IS.... AZ AZ ÉJSZAKA... AZ DURVA VOLT.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat