Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Đark Fanatikus naplója


Łord Đark Fanatikus [53471 AL], gazdája Đark Fanatikus
A pokol 12 napja

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/53471 		A pokol 12 napja

A pokol 12 napja...
Ami valójában 14. napig tartott.
A fejlesztések folyamánya ként minden egyes napon dokumentáltam az egyes napokon a haladás színvonalát.
Órára óra, napra nap:

Első nap:
Szombat. Ma iskolába kellett menni. Mivel hétfői órarendet kellett tartani, ami nekem igen hosszú nap, ezért komoly órákat vett ki az életemből.
Egy ütközetre is sor került, olyan hadszíntéren, amelyről amúgy is eldőlt már, hogy megnyertem. Persze nem okozott nehézséget az újabb győzelem.
A bázisra érve azonnal megkezdtem a programfejlesztést. Azonban fényderült a fejlesztőeszközöm, eddigi hiányosságaira, amiről nem tudtam, mert nem volt rájuk szükségem. Most kellettek volna… nem voltak. Ezt az emberektől már megszoktam… de egy géptől, egy alkalmazástól váratlanul ért, és szíven ütött. Gondoltam kihagyom ezt a részt, más alkalmazás logikát folytatok… kis idő elteltével a 4 GL fejlesztőeszközöm összeomlott. Ezt gyönge lelkektől szintén megszoktam már, de nem egy fejlesztőeszköztől… újabb érvágás. 6 órányi munka után alig haladtam valamit…

Második nap:
Vasárnap. Rohangálás az újabb verziójú Delphi rendszer beszerzése végett.
10 órára sikerült megszerezni a hetes verziót. Délelött minden eddiginél nagyobb lendülettel vágtam bele az alkalmazásom fejlesztésébe. Apró megszakításokkal (egy-egy korty kávé, pár ideges felugrás a fotelből, amikor nem működött valami) bár de este fél kilencig tettem a dolgom. Már szédültem, fájt a csuklóm, a derekam, a szemem, és képtelen voltam tovább koncentrálni. Két órás pihenő után a hétfői ötszörös ütközetre kezdtem el készülni. Ezzel ez a napom nem is ért véget. Tisztán gép előtt töltött idő: 10 és fél óra.

Harmadik nap:
Hétfő. Előző este fél 10-től az elméleti felkészülés hajnali két óráig tartott. Kávé, kávét követett, azonban szellemileg 0-ra esett a teljesítő képességem. Kénytelen voltam lefeküdni… Reggel fél hét… Az ágyból való felkelés egy elmondhatatlan kínszenvedést jelentett, csak a tudat, hogy közeleg az ütközet, és valami végtelen akaraterő áramoltatta még mindig sajgó tagjaimba az energiát. Gyors zuhany, kávé, reggeli, még egy kávé… indulás a háborúba… Az első két óra, két ütközet megvívásával kezdődött. Érzéseim szerint közepes körüli teljesítményeket nyújtott a haderő. A következő három órában, gépteremben ülve folytattam a fejlesztést, illetve egyéb még hiányos feladatokat fejeztem be. Jött egy semmilyen óra, amit átaludtam. Majd a következő három órában jött az Ütközet. 10 olyan igazi vizsgás kifejtős tétel, mind 10 pontot ér… 61 ponttól adják a kettest. Mint az ütközet végére kiderült a kettesem holt biztos meglesz. Hat kérdésre magabiztosan tudtam válaszolni, 4 oldalon keresztül. Ha le is vonnak ezért-azért pár pontot egy 48 pont, megvan belőlük. Három kérdést nagyjából ¾- mértékben válaszoltam meg másfél oldalon. Ez nagyjából egy 18 pont lesz. Egy kérdésnél finoman szólva hiányzott az adatbázisomból néhány adat, de amit találtam azt leírtam. Innen egy kb. 3 pontra számolok. Ez megközelítőleg 67 pont körüli érték. Ez esetben a lehető legrosszabb esetet számoltam, ennél esetleg több lehet.
Du. 4 óra hazaérek… Nekiesek a gépnek, mester már hozza is a kávét… Megállás nélkül fél tízig, hajtottam testet, lelket, gépet, és programot egyaránt. Látványos eredmények az alkalmazásomban. Több jelentősebb modul is működik már… Azonban hamarosan szembe kell néznem a fő-fő modullal, az lesz a kemény…
Kollégiumba visszaérve megkezdtem szerdára, majd csütörtökre a felkészülést… előbb matekból, majd angolból jön jelentős ütközet. Tisztán gép előtt töltött idő: 5 és fél óra.

Negyedik nap:
Kedd. „Sötétség borult az éjszakára, a fényből nem jutott mára.” Bizony nem. Mint kiderült az előző napi két ütközet csúfos eredménnyel zárult. Az egyik sima, a másik megsemmisítő vereséggel ért véget. A próba vizsgáról még nincsenek eredmények. A kudarc annak rendje módja szerint eléggé megtört. Haza érve, borzasztó fáradtság vett rajtam erőt. Gondoltam benyomatok egy kis rövidet, az majd rendbe rak. Ha nagy szellemi, vagy fizikai kihívás, megterhelés alatt állok, mindig segít egy kis alkohol bejuttatása a véráramba. Ezúttal nagyon visszafelé sült el. Kénytelen voltam lefeküdni egy kicsit, mert használhatatlanná váltam. Ez két és fél órát vett ki az életemből. Viszont felkelve sokkal fittebbnek éreztem magam, és öt órától tizenegyig megnövelt kapacitással végeztem fejlesztői munkámat. Visszatérve az állomáshelyemre, matekot, és hálózati ismereteket kezdtem el nagy erőkkel elsajátítani, holnap újabb ütközetek… a menetelés nem ért véget e nap éjféléig… Tisztán gép előtt töltött idő: 6 óra.

Ötödik nap:
Szerda. Hajnali két óra. Úgy gondoltam ideje volna lefeküdni, ha a megszerzett tudást hasznosítani is akarom a mai napon. Első három óra ajjaj…
Azonban a reggel folyamán megdöbbentő system error keletkezett aminek eredménye az összecsapás elmaradása volt. Helyette kimentem az anyámhoz a kapcsolatokat ápolni, valamint fejleszteni. Nehézkes minden perc, minden óra, mégis vészesen száguldanak a semmibe. Lényeges fejlesztéseket gyakorlatilag a mai nap folyamán nem sikerült kivitelezni… Inkább elméleti síkon készültem az utolsó záró összecsapásokra. Tisztán gép előtt töltött idő: 4 és fél óra.

Hatodik nap:
Csütörtök. Heves ütközetek színtere a mai nap. Győzelem, győzelmet követett, bár angolból egy döntetlen bejött. Valójában angolból ez a győzelmet jelenti… hisz ez a rémtantárgy már hosszú évek óta. Az alkalmazásom fejlesztésében döntő ponthoz érkeztem. Egyrészt pont ma vagyok félidőben, másrészt sikeresen átléptem egy fontos küszöböt… úgy tűnik karnyújtásnyira, vagyok a befejezéshez. Szörnyen pörög az idő és nincs megállás. Mikor a képességeim küszöbét súrolom, mindig felrémlik bennem az elbukás képe. Ez abszolút módon erőt ad emberi mivoltom átlépésén, szinte gépi módba való átjutásba. Valósággal elzárkóztam a külvilág elől, csak a szakdolgozatra tudok gondolni. Kezdem úgy érezni teljesen beleszerettem. Legalábbis pont úgy és annyit jár a fejemben, mint amikor vonzódtam valakihez érzelmileg. Ez előbb-utóbb komoly pszichés elváltozásokat okozhat, de most ez érdekel a legkevésbé… Ki kell védenem a lövést… Nincs középút! Tisztán gép előtt töltött idő: 8 és fél óra.

Hetedik nap:
Péntek. A tegnapi heves ütközetek, csendes kis idillnek tűnhetnek a mai napi véres, mindent lehengerlő, elsöprő apokaliptikus ütközetek sorozatához képest. Az öt ütközet következménye képen 4 győzelem ebből 2 totális, illetve 1 megsemmisítő vereség volt a mérleg. A fantasztikus győzelmek elnyomták a vereség hatását, ezért meglehetős elégedettséget éreztem.
A szakdolgozat fejlesztése közben váratlan fordulat ért. Amiről eddig azt hittem jól csinálom, kiderült úgy mégsem a legjobb, sőt… Ez már nagyjából kiegyenlítette a közérzetemet, jóból rossz felé. A harcok véget értek ott a csatamezőn. De hamarosan a Bíró belefúj abba a sípba, és akkor vagy élet, vagy halál…Tisztán gép előtt töltött idő: 10 és fél óra.

Nyolcadik nap:
Szombat. Kellemetlenül rohannak a percek. Ma már nem csak az alkalmazásfejlesztéssel foglalkoztam, hanem elkezdtem írni a hozzá tartozó dokumentációt is. 11 oldalig jutottam a minimális hatvanból. Már csak négy napocskám van hátra. A bukás képe újra és újra felrémlett bennem. Sajnos nem bírtam maximalizálni ennek a napnak a kihasználhatóságát. A kimerültség miatt sajnos elaludtam és csak 10 órakor voltam képes felébredni. Ezután nekiláttam, de közbe még rántott sajtot, és sült krumplit is készítenem kellett. Délután pedig a húgomért mentem az állomásra. Anyáméknál komoly balhék voltak, amik komoly órákat raboltak az életemből. Szinte „alig” haladtam valamit ma a befejezéshez vezető úton. Tisztán gép előtt töltött idő: 6 és fél óra.

Kilencedik nap:
Vasárnap. „Katonás rendben mennek a percek, a feledés homályába érnek.” Hát igen, ahogyan az le van írva, most nagyon érzékelteti hatását, soha az életben nem érzékeltem még ennyire a percek visszahozhatatlan múlását. Jobban rohannak most, mint akkor, ha a kedveseddel töltöd a végesen kevés időtöket. Nos minél hamarabb be kell teljesülnie ennek a szerelemnek, hogy gyümölcsének segítségével hárítani tudjam majd a közel sem mindennapi erejű lövést, ami majd rettenetes pontosságú lesz.
Főként ezen gondolatok voltak amik fejemben kószáltak, és kölünlegesen erős ráhajtásra késztettek a mai napon. A hajnali két órás ágyba kerülést, reggel nyolc órai ébredés követte. Kilenc órakor gép elé kerültem, és az evésen, a kávézáson, és a pár perces pihenőkön kívül, végig hajtottam magamat, de sem a gépet, sem a programokat nem kíméltem, egészen éjfélig tartott ez a nap. Eredménye képen karnyújtásnyira kerültem szakdolgozatom befejezéséhez. Már csak egy hiányzó rész, és némi korrigálás kell és meg vagyok. A szakdolgozatom dokumentációs részének is a harmadánál járok már… Tisztán gép előtt töltött idő: gyakorlatilag egész nap… 15 óra!

Tizedik nap:
Hétfő. A tegnapi kilencedik nap, gyakorlatilag ma hajnali fél háromkor ért véget. Mondtam: nincs megállás, nincs középút! Minden vagy semmi! Élet vagy Halál!!! Aztán amikor reggel 10 órakór nagy, nagy nehézségek árán sikeresen felkeltem, majd beszartam a fájdalomtól. Mindenem fájt, talán a hajamon kívül. Ma nap nem egészen úgy alakult… a balhé anyáméknál, a húgom kijött… kimenni anyámékhoz… újra rántott sajtot sütni… a krumpli pürével a vacakolás… a forró olaj… ejh, voltak húzós dolgok… És repült, repült tova el… az időcském, az a drága. Este felé megint rákapcsoltam. Gyakorlatilag magával a programmal elkészültem. Nagy hajrával, de a 12 tervezett maximális nap helyett 10 nap alatt elkészült, de! Néhány szépségápolási műveletet el kell bizony végezni rajta! Továbbá a dokumentációnak alig több mint harmada van csak kész. Ez a nap sem ért véget éjfélig. Tisztán gép előtt töltött idő: 8 és fél óra.

Tizenegyedik nap:
Kedd. Gyakorlatilag ma már a fizikai korlátiam mindent megtettek annak érdekében, hogy megakadályozzanak végső sikereimben. Ez persze nem sikerült nekik, ha-ha. Folyt a szememből a könny, égett a szemem, fájt a nyakam, a derekam, a mindenem, fáradt, és kimerült vagyok, de ez mind mit számít, határtalan lelkesedésem közepette. Amint egy kis időre abba hagyom a szakdolgozattal való foglalkozást, már hiányzik. Lefekszem, rá gondolok, felébredek, az első gondolatomba benne van. Néha egy, egy rövidke belegondolás után felrémlik bennem, hogy valaha ember iránt éreztem ezt, most viszont egyre közelebb kerülök a géphez, a számokhoz, az adatbázishoz, az elméletekhez. Ma már az utolsó simításokat végeztem, illetve a maximális biztonságot kialakítottam a program futását illetően. Több informatikához nem értő emberrel is teszteltettem, és semmilyen hibát nem tudtak okozni a működésben, még akkor sem, ha valamit rosszul csináltak… azt az alkalmazásom kijavította. A dokumentációm lassan feléhez érek, azt is holnap folyamán be kell fejeznem. Aztán hajrá… már csak az öttagú bizottságon áll, vagy bukik, hogy védem, vagy nem védem a lövést… én maximálisan minden tőlem telhetőt megtettem. Tisztán gép előtt töltött idő: 10 és fél óra.

Tizenkettedik nap:
Szerda. Nem bírtam megállni, hogy ne írjak be még egy-egy lopott sort az alkalmazásom forráskódjába, csakhogy simább legyen a működése. Már hatékonyságra megyek. Pedig lenne mit fejleszteni, de újabb komoly egységek beépítésére már nincs idő. A dokumentáció elkészítése mégsem olyan egyszerű, és gyors mint ahogy én azt elhittem. Sokkal lassabban megy. Közben az anyáméknál a balhé abba nem maradna. Mindig van valami. Hívnak ezért, hívnak azért. Pedig elmondtam nekik, hogy mi az ábra. No nem baj, kell egy kis fokozás a végére. Egyszerűen már nem tud úrrá lenni rajtam, sem fáradtság, sem semmi hátráltató tényező. Semmi más nincs, csak én meg a program. Menthetetlenül szeretem őt… hajh 
Mindenesetre meglátogattam anyámékat, mert nem bírtam megállni. Persze így nem bírtam befejezni teljesen a dokumentációt… Mint végeredményben kiderült a próbavizsgám nemhogy meglett a kettes, de hármas lett, tehát 80%-os. A matek csupán négyes lett, mondom ezt azért, mert valószínűség számításról van szó. Ezzel vége az évnek: 3,8. Sajnos vereséget szenvedtem… Ezt az esetet még ki kell vizsgálnom, ugyanis van egy éveleji fogadalom miszerint nincs meg a 4,2 akkor az élet további értelme alapjaiban megkérdőjelezhető… persze ez függ a vizsgák eredményeitől…
Összesen gép előtt töltött idő: 11 óra

Tizenharmadik nap:
Csütörtök. Korán nekiestem a dokumentálás véglegesítésének. Kora reggeltől délutánig be is fejeztem. Majd négy órakór elvittem bekötetni. Egy óra alatt kész voltak. Ez igen. Le is fényképeztem a cuccot. Egyetlen egy súlyos hiba van rajta, amit javítani fogok amikor emlékbe egy másodpéldányt is bekötetek: A Név. Sajnos… nem Hügel, és nem Ferenc :’(
De hát ami hivatalos, az hivatalos egyenlőre… Véglegesítési idő: 9 óra.

Tizennegyedik nap:
Péntek. Ma még nézegettem, telepítgettem a programot, cd-ről futtattam, hogy tuti biztos működik-e, mindenféleképpen, akárhogyan is, de működik. Működött. Délután kettőkor nagy-nagy nehézségek árán megváltam tőle, és beadtam. Ezzel véglegesen beálltam a kapuba, nincs vissza út. Én mindent megtettem. Sőt tisztában vagyok azzal, hogy többet tettem, mint amennyire én emberileg képes vagyok. Biztos vagyok benne, hogy Isten szellemi ereje, és segítsége tette lehetővé, hogy elkészüljek ennyi idő alatt. Ha elfogadják nem azon lesz a hangsúly, hogy elfogadták, hanem azon, hogy egy ötöde annyi idő alatt készült el, mint amennyi alatt normálisan ellehetne készíteni. Gép előtt töltött idő: 7 óra.

Konzekvenciák:
Kijelenthető, hogy a három hónapra kiadott Teszt Generáló Alkalmazás készítése c. szakdolgozatot 04. 21. (első nap) kezdve 05. 04 (leadás napja) befejezve működő képesen, dokumentálva elkészítése sikeres volt. A program forráskódja mintegy 1900 sorból áll, a főprogramhoz csatlakozik 9 további egység, ezzel elmondható, hogy az eddig elkészített legösszetettebb és legnagyobb programom is, ami egy wordpad szintű (nem jegyzettömb, mert az szart sem ér!) alkalmazás, az is csak negyede ekkora program volt. Elmondható továbbá, ha ezt az alkalmazást elfogadják szakdolgozatnak, és én tovább fejlesztem akkor komoly esély van az értékesítésére. Elmondható, hogy ha elfogadják, akkor semmi nem állíthat meg, hogy 21.-én, az írásbelin győzzek, hogy jun. 18.-án a szóbelin, és védésen szintén győzzek, és hivatalosan is Programozó technikus legyek. Aztán a nyáron megyek és bekötetem az immár összeállított versgyűjteményemet, amiket többszörösen átírtam, hogy megfelelő színvonalat érjenek el, és aztán viszem a kiadóhoz. Attól tartok, minden már csak attól az öt embertől függ… Hamarosan minden eldől. Hamarosan a bíró belefúj a sípjába…
Átlagosan dokumentálással, fejlesztéssel, teszteléssel töltött idő naponta: 8, 5 óra


Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat