Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Đark Fanatikus naplója


Łord Đark Fanatikus [53471 AL], gazdája Đark Fanatikus
ĐF.: IV. fejezet

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/53471 		ĐF.: IV. fejezet

IV.

A fiatalasszony magához szorította a 3-4 éves forma kisfiút.
-jól van drágaságom, anya most lefektet téged egy kicsit.
A kicsi ebéd után volt, és szokásos délutáni alukálása következett.
Az asszony egy jó darabig elnézte kisfiát.
-Tiszta apád vagy. Le se tagadhatná!
A nő közel 28 év körüli lehetett. Egyedül nevelte, gyermekét miután az apja még annak születése előtt a zavargások során életét vesztette.
Keservesen felsóhajtott.
-Zoli! Annyira hiányzol. Sokszor még most is olyan mintha itt lennél mellettünk.
Mennyit tervezgetünk egy családot. Nem tudom elhinni, hogy meghaltál.
A feszület elé lépett és letérdelt.
-Drága Istenem! Miért érzem ennyire a jelenlétét? Szinte a testi jelenlétét érzem.
Örökké csak ő marad nekem. Örökké bennem él. Soha nem felejtem el az egyetlen együtt töltött mindent elsöprően vad éjszakát… A gyermekre nézett.
-Egyetlen éjszaka gyümölcse! Igazi szerelemgyerek!
Férfikéz többé nem érintheti testem, ö volt, és lesz is az egyetlen!
(joh… kam…)
-Drága fiam, te adod az értelmét már az életemnek, te is olyan jó ember leszel, mint az apád volt, nagy költő leszel igen…

…

Az alak teljesen kimerülten tántorgott haza felé.
Nem is igazán tudta ketté választani, hogy fizikai vagy mentális lenullázottságról van szó.
Egyfolytában a kislány járt a fejében.
„szoktam látni dolgokat… van egy feleséged és egy pici fiad is, ezt is tudom ám!”
Ha valaki, hát az alak, hitt a mentális és látnoki képességekben. Hiszen ő maga használta ezeket. Nem tudta hova tenni a mondatot.
-Vajon a jövőmet látta ez a lány? Azt nem láthatta, az már nincs.
Ráadásként gyerekem nem volt, és már ezermillió százalék, hogy nem is lesz.
Az alak hivatalos jelentésen látta pontosan 3 és fél évvel ezelőtt, hogy szerelme a súlyos összecsapások alatt meghalt, mikor repülővel akarta elhagyni a térséget.
Sokáig reménykedett. Nem hitte el, hogy így van. A zavargások csillapodásával elment megkeresni a lányt, de nem találta ott ahol lennie kellett volna. Többen is állították, hogy meghalt. Ekkor határozta el Zoltán, hogy a sötét tudományokhoz fordul és igenis megkeresi kedvesét. Nagyon gyorsan kitanult sok érdekes dolgot. Megtanult „látni”. Sokáig más nem is érdekelte. Csak keresgélt, de szerelmét még ezzel a különleges látóképességgel sem találta. Ekkor döbbent rá véglegesen, ekkor jutott el végzetesen az agyáig, hogy elvesztette az egyetlen igaz társát a földön. Ekkor kezdődtek a problémák. Komoly kísérletekbe kezdett. Az egyik rosszul sült el. Végzetes tudat módosulás állt be. A személyisége, és az emlékei megmaradtak, de mégis teljesen más lett belőle.
Szellemi képességei drasztikusan megnőttek, képessé válva bármilyen informácó könnyed befogadására. Aztán fekete mágia és mindenfajta ártó varázslatok használatába kezdett.
Így sikerült elérnie jelenlegi képességeit.
Ő maga sem tudta valójában, hogy igazából jó vagy rossz oldalon áll, mégis fanatikus módon hitte, hogy neki ezt végig kell csinálnia. Immár 5 embert ölt meg. Persze kettő nem volt betervezve. Minek kellett megtámadniuk.
Különleges hűtőtartályba volt behelyezve a két szív. Már tudta, hogy mit fog tenni velük…

…

-Jó estét Viktor bá’, Zoli itthon van?
-Szia Krisztina. Nincs, de gyere be nyugodtan.
Ha van kedved meg is várhatod.
-Nem szeretnék zavarni.
-Ugyan engem nem zavarsz.
-Nem lesz mérges, hogy betolakodok?
-Nem hinném, szerintem nagy szüksége lenne már valakire aki foglalkozik vele.
-Én már egy éve szeretnék vele nagyon foglalkozni, de képtelen vagyok közel kerülni hozzá
-Igen sajnos az utóbbi bő egy évben teljesen más lett.
Állandóan művel valamit magával. A meglátásom az, hogy különleges szellemi erőket is igénybe vesz.
-Igen amiről a múltkor is beszélgettünk.
-Pontosan, csak az a baj, hogy már én se sokat tudok róla.
-Nekem már az is elég lenne, ha csak rám mosolyogna.
Az öreg sóhajtott egy nagyot, és elgondolkodva beleszürcsölt a kávéjába.
-Gonoszan röhögni hallom egy csomószor, de az nem e világi, nevetni, mosolyogni évek óta nem láttam.
-Mit meg nem adnék, ha csak megölelne.
-Szereted ugye?
-Azt hiszem halálosan.
(izlés ficam, vakság, elfogultság, paráznaság, ööö… igen? Ja semmi…)
-Szívesen segítek, amit tudok, de neked kell komolyabb lépéseket tenni…
…

Az alak belépett a lakás ajtón.
-Visszatértem.
-Na látom megint jócskán be vagy állva.
-az anyádat te barom! Felelt kissé agresszíven az alak
A férfi meglepetten nézett oda, a nem megszokott válasz hallatán.
-Te jó ég, te teljesen ki vagy merülve. Mi a frász történt?
-Na majd most megtudod. Eljött az időd apám!
-Miről beszélsz.
-A tudásról!
Mikor voltál utoljára a szobámba?
-Tyű! Már nagyon régen.
-Persze mert be se tudtál volna menni. Na gyere.
Az alak odavezette az idősebb férfit az ajtóhoz.
Különleges volt. Már külsőre is.
Az ajtó egy hét ponton záródó minőségi ajtó volt.
Hét nagy kattanás, és kinyílott.
Odabent teljes sötétség uralkodott, és az ajtón kívül más nyílászáró szerkezet nem volt rajta.
-Kapcsoljál már egy villanyt. Szolt az idősebbik férfi.
-Nincs! Felelte határozott földöntúli hangon az alak.
A férfit kirázta a hideg. –Nem lehetne a normál hangoddal?
-Gyere be! Utasította ellentmondást nem tűrően!
Amaz nem bírt nem engedelmeskedni.
-De hát nem látok semmit.
A szoba kicsi volt, közepén egy oltárszerűséggel körülötte tele gyertyákkal.
Az alak módszeresen körbegyújtogatta mindegyiket, és a fényben a férfi számára ekkor lett világos, hogy az egész szoba, a mennyezetet és a padlót is beleértve feketére van festve.
(bizony, ez ugyanott játszódik, ahol 25 évvel később a fiú mesél annak a lánynak, kemény…)
-Neked elment az eszed?
-Te és Én! Egyek vagyunk!
-Már megint kezded? Ott a Krisztina legyél azzal egy inkább.
Az alak nem is hallotta amit a férfi beszél, megkezdte az átállítási szertartást. Még időben biztosítani akarta, hogy legyen legalább egy visszatérés.
-Egy test, egy lélek, ha magadba fogadsz én visszatérek!
Nem soká eljön az idő mikor vége, és akkor rajtad a sor.
Most figyelj jól!
Elpusztítottam a zsarnokot ki soká sanyargatott vissza vettem ellopott szívem, s megöltem ki ellopta előlem!
Itt ez a két szív. Egyik a tiéd másik az enyém. Egyed!
A férfi döbbenten nézett az alakra.
-Gyerünk! Dörrent rá, egyre nem emberibb hangon az alak.
A férfi undorodva tartotta a kezében a véres szervet. Szinte még érezni vélte, hogy lüktet.
Az alak már túl volt a különleges vacsorán, mikor rájött, hogy a férfinek valahogy nem nagyon sok kedve van az ételhez.
Nem tétovázott. Eltörte a férfi egyik ujját.
Addig töröm el percenként valamidet, amíg meg nem eszed.
A férfi már épphogy nem teljesen pánikba volt esve.
-Na ennek kész vége. Most kattant ki teljesen, ez engem meg fog ölni. Szinte pörögtek a gondolatai.
-Nem öllek meg apám!
A férfi ettől kis híján összeszarta magát a félelemtől.
-de hiszen én ezt csak gondoltam.
-Hallom azt is!
Végül is a férfi rászánta magát, de több jött vissza, mint lefele.
Eltelt egy félóra, míg az alak türelmes, de szigorú felügyelete mellett, sikerült elfogyasztani a szervet.
A szertartásnak voltak egyéb tényezői is. Mindennek végén, már a férfi is mindent értett.
Beavatott lett. Átlátott sok addig átláthatatlan dolgot.
Végre megértette azt is mit jelent: egy testben egy lélek…
Mindenesetre, ha önként ráállt volna a dologra, és ő is magától akarta volna, akkor nem kellene a szertartás. Ennek majdan lesz jelentősége, mikor valaki önként akarja életre hívni.
…

A férfi furán érezte magát.
Már több órája a kádban feküdt. Vagy századjára mosta ki a száját, de még mindig érezte a nyers belső szerv ízét. Meg is akarta magát hánytatni, de ő maga sem értette miért, nem sikerült. Fia, már abba a rémisztő szobában az átalakított ágya belsejében aludt.
Miután minden hacacárén túl voltak, a fia csinált valamit az ujjával amit a férfinak eltört és már semmi baja sem volt. Ezt sem értette igazán.

…

-Drága szerelmem!- szólt kedvesen az asszony.
Nézd milyen aranyos ez a kisfiú!
-Tündéri a kissrác! Mosolyodott el az alak.
Magához rántotta a nőt és úgy csókolták egymást, akár az életük múlna rajta.
-Sosem hagylak el Zoli! Sose feledd!
Az alak felüvöltött, és hirtelen fel akart ülni de kajakra belefejelt az ágy fedelébe.
-A kurva életbe, rohadék álom. Azt hiszem, kezd az agyamra menni a mágia.
Elővette a fél liter 68 fokos házi pálinkát. Félig úgy húzta le, akárcsak vizet inna.
Ült maga elé meredve, nézett a semmibe.
-Mi lenne, ha így látnál kedvesem?
Amikor utoljára látták egymást az alaknak viszonylag rövid gesztenyebarna haja és zöld szeme volt. Most pedig könyék alattig érő hófehér haja, és hófehér vészjósló szemnek nem éppen nevezhető látószerv.
-Na gyerünk! Muszáj, még egy próba.
Elkezdett erősen koncentrálni.
Lassacskán jöttek azok a várva várt képek.
De kézzel fogható adat nem volt. Egy házrészletet látott, csupán ami akár bármelyik lehetett, aztán pedig csak nagy sötétséget.
-Ejh, na ez az! Valószínűleg valami temető melletti házat láttam. Ahol Ő van.
De legalább azt tudnám, melyik temetőben van.
-Valami baj van fiam? Nyitott be az ajtón a férfi.
-Áh, nem csak megint ilyen hülye állom volt.
-Te figyelj! Volt itt a Krisztina.
-És?
-Hát mi lenne, ha kicsit többet foglalkoznál vele.
-Mi célból? Mi értelme?
-Figyelj, ha más nem, hát egy-két forró éjszaka, ha érted mire gondolok.
-Persze, hogyne. Valamit elfelejtettem még elmesélni.
Az alak kiment a szobából.
Előhúzott egy százas szöget.
A bal kezét az asztalra helyezte, és akár az olló a selymet vágja, úgy nyomta át a szöget a kézfején és az asztalon is át, mindvégig szenvtelenül az apja arcára nézve. Ezek után összeszorította a bal kézfejét a szöget ezzel az átszögezett kezével, kihúzta az asztalból.
Alig telt el egy perc és már semmi sem látszódott a sérülésből.
A férfi már sokkal, nagyobb affinitással dolgozta fel a látottakat, de így is alig akart hinni a szemének.
-Tehát fájdalmat sem érzel.
-Pontosan. Semmi féle fizikai érzékelés nincs.
Pedig azt mondom, hogy százszor a fizikai, mint egyszer a lelki fájdalom.
-Akkor ez azt jelenti, hogy szóval…
-Igen! Unokád már nem lesz!
A férfi teljesen letargiába került, és előhúzott egy fél liter bort.
-Pedig szerelmes beléd az a lány.
-Hát majd tudatnom kell vele, hogy mi a harci helyzet.
-Azért ne legyél vele durva. Ő nem érdemli meg.
-Persze. Miért lennék. Tiszta lelkű, igaz ember ez a lány.
…


- Jó reggelt Viktor bácsi.
- Na most jókor jöttél, itthon van.
Mindjárt szólok neki.
Ezzel a férfi bement a szóbába, és bekopogtatott az ágyon.
- Mi van?
- Azt hiszem téged keresnek.
- Tuti nem!
- Mozgás kifele, nem illik hölgyet várakoztatni.
- Na ne! Küld el mondd neki, hogy be vagyok rúgva.
- Ne akard, hogy beküldjem ide.
Az alak felpattant. Na jól van.
Kilépett a szobából apa és fia. A férfi, mosolygós pillantást vetett a lányra.
- Úgy vélem én most nem érek rá itt lábatlankodni, úgyhogy elhagyom a térséget. És ezzel miután összeszedelőzködött elhagyta az öreg a lakást.
- Nos üdvözöllek a sötétség oltárán.
- Jó, hogy végre itt talállak.
Már rengeteg ideje nem beszéltünk.
- Hát igen, közel egy hete, ha jól emlékszem, nekem fel se tűnt.
Látod, látod, hogy rohan az idő.
- Miért vagy ilyen kegyetlen?
- Mit értünk kegyetlenség alatt?
- Azt, hogy nem engedsz magadhoz közel!
- Ha jól látom most is fél méteren belül, vagyunk, hát mi ez, ha nem közelség.
- Nagyon jól tudod, hogy hogyan értettem!
- Bolond vagy te lány! Nem tudod, hogy kit akarsz magad mellé.
- Igen is jól tudom! És te is tudod mit érzek!
- Nem is ismersz. Nem ismerhetsz! Ha tudnád…
- Mondd el!
- Nincs mit mondanom.
Egy biztos. Nekünk nincs közös jövőnk, hiszen nekem sincs, már jövöm.
- Még mindig az Ő fogságában élsz igaz?
Nem létezhetsz őrökké az ő emlékei között!
- Egyetlen igaz társam volt e világon, és nincs többé.
Halálakor vele haltam én is.
- Én igaz társad lennék, és sosem hagynálak el!
-Jaj! Mennyit hallottam ezt tőle is! De tudod, hogy van ez… Ember tervez, Isten végez!
Amúgy is hidd el, én nem tudnálak boldoggá tenni!
-De igen! Nagyon is!
És ezzel a lány közel lépett, hogy megcsókolja az alakot.
Ezzel az volt a probléma, hogy bár nő létére cseppet sem volt alacsony, mégis csak a mellkasáig ért az alaknak.
Mivel látta, hogy nem fog menni csak szorosan magához ölelte.
-Hidd el ezúttal nagyon rosszul, választottál.
-Nem! És még erősebben megszorította az alakot.
A lány óvatosan, leemelte a kabátot az alakról, miközben figyelte annak tekintetét.
Semmit nem tudott leolvasni róla.
De legalább, hagyta, hogy levegye róla a kabátot.
Lassan elkezdte kigombolni a gombokat az ingjén.
Az alak semmire nem reagálva ezt is hagyta.
-Öt helyen is ki van szakadva. Megvarrjam neked?
-Felesleges van még vagy húsz.
Gyengéden kibujtatta az ingből is.
-Szegénykém nem tudja mit csinál gondolta az alak
A lányt teljes boldogság töltötte el, hogy végre megérintheti, hogy végre engedi.
Kivillantak az erős igen domború mellizmok, amik tökéletes összhangban voltak jól kidolgozott erőteljes igencsak rácsos hasizmokkal.
(Úh nekem is kell olyan!)
A lány elkezdte csokolgatni a mellbimbókat.
Figyelve az alak minden reakcióját. Semmit nem érzett. Egy kis rezzenést sem.
Azt sem érezte, hogy gyorsulna a férfi szivverése.
Kezdett kétségbe esni.
Hirtelen jött ötlettől vezérelve, legugolt az alak elé, és elkezte kicsatolni annak derék övét.
Az alak megragadta a lányt és felemelte.
-Látom nem akarod megérteni, hogy nem!
-Látom nem akarod megérteni, hogy bármit megtennék érted!
-Nagyon nagy szó bizony ez a bármit! Fel se fogod a jelentőségét.
-De nagyon is felfogom! Bármit!
-Akár embert is ölnél?
A lány minden gondolkodás nélkül vágta rá az igent.
Szemében erős tűz lobogott amit az alak is észrevett.
-Jól van. Itt ez a kés.
Akkor most szépen belevágod a vállamba!
-Te megőrültél! Hogy kérhetsz tőlem ilyet?
-Bármit, az azt jelenti bármit.
A lány teljesen elképedt. Az alak pedig a kezébe nyomta a vadásztőrt.
-Ezt nem tudom megtenni.
-Na ugye! Csak a szád jár!
A lány dühöt, kétségbeesést, és még sokminden mást is érzett. De bizonyítani akart.
Mindenesetre nehez bár, de határozott mozdulattal belevágta a férfi karjába a tört.
Amaz rámosolyodott.
-Nagyon jó!
Patakokban kezdett el ömleni a vér...rá a lány kezére.
-Akkor most lassan huzd is ki.
De csak lassan!
És a lány remegö kézzel, de valóban lassan kihuzta, és nem értette mire jó ez az égész, de a figyelmét nem kerülte el az alak érzéketlen viselkedése. Az, hogy fájdalom halvány szikráját sem látta rajta.
-Te ilyen jol türöd a fájdalmat.
-Nem egészen. Egyszerüen nem érzem.
-Erröl hallottam, ez egy betegség.
-Igen van ilyen, de ez esetben nem erröl van szó.
Én ezt saját magammal kisérleteztem ki.
És az a helyzet, hogy az összes testi érzékelésem elveszett.
-Tehát feladtad a testi szerelmet, cserébe, hogy ne érezz fájdalmat?
-Lényegében igen, de nem ez volt a cél. Én az érzelmeimet akartam semmivé tenni, de elszurtam valamit. Igy sikerült, de mamár nem bánom.
-Mostmár kezdem érteni.
-Nagyon jó!
A lány könnyezve vetette bele magát az egyik fotelbe.
-Akkor is kellesz.
-Mondtam már, kettönknek nincs jövönk. Velem már senkinek sincs jövöje!
A lányon kitört a zokogás. Az alak iszonyuan megsajnálta. Most igazán bánta, hogy vannak érzelmei. Szive szerint, oda ment volna, hogy megcsokolja, de minek.
-Vajon, mi hasznát tudnám venni neked? Tünödött el az alak magában.
Fanatikus szerelmed irántam, épp olyan jellegü mint az én fanatikus vágyaim.
Ezt lehetne még hasznositani valahogyan...
Az alakban tervek kezdtek el megfogalmazodni.
Sajnos, ezek is sötét tervek voltak.
De ha már tálcán kínálkozik itt valaki, akkor azt hasznositani kell...


folytatása következik....

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat