Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Đark Fanatikus naplója


Łord Đark Fanatikus [53471 AL], gazdája Đark Fanatikus
Átfogóbb a Gondolat

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/53471
Átfogóbb a Gondolat

A ferry wers értelmesebb "átírása":

Átfogó Gondolatok II.

Valami fáj, valami éget
A Sötét gondolat nem ér véget
Fekszem az ágyamon, a sötétben
Éjjeli zajok zúgnak fejemben:

Az időről, ahogyan szónokol:
Ha lassan is, de mindent lerombol.
Megállíthatatlan végzet folyam
Mint röpke pillanat, pont úgy rohan.
Ez a kérlelhetetlen elmúlás
Ez, melyre sosem lelhetsz megoldást
Kettőssége annyira jellemző:
Hol mosolyt, hol könnyet ad az idő!

A tisztességről ez az, mit hallok:
Erről már semmi jót nem mondhatok.
Hűség nincs, az árulás, jellemző!
Álszent arcokon, hazugság kendő!
Az értékrend egyre csak lejjebb csúszik
A tisztesség percenként megbukik!

A Szerelemről sem jó képet fest:
Hittem hűséget, igaz szerelmet
És, hogy mindent legyőz a szeretet
Becsapott szívem, ezért megfizet!
Nem kell már, hogy bárki is szeressen
Őszinte, hű szerelem úgy sincsen!

A világról pont így vélekedik:
Minden, ami van: pusztul és romlik
Ahogy van, látványosan hanyatlik
Járok és nézek élek, ahogyan
Látom: Pusztul, romlik, ami csak van

Az életről így zúg belül, a zaj:
Amíg érzem, ha fáj, addig nincs baj!
Könnyek között, a kínba születve
Élve, és kegyelmet nem remélve
Bánat sötét medrébe temetve
Semmi és minden között lebegve
A gyötrelemnek lettem teremtve!

Bár késő már, az elme nem pihen
Belsőmben a zaj, kérlelhetetlen
Téziseit mormolja szüntelen:
Elsodor, és vissza már sosem tér
A múlandóság senkit sem kímél!
A hűség, a tisztesség már bukott
Az utolsó remény is elhagyott!
Szeretet sem ég már a szívekben
Ne álltassuk magunk tévhitekben!
E világ, bukásra van ítélve
Bibliába is bele van vésve!
S az élet e kétszínű valami…
Nekem oly mindegy már, jöhet bármi!

s ime az aktualitását vesztett 1. rész:

Átfogó Gondolatok

Gyönyörűen tiszta a csend.
Fejemben összeáll a rend.
Elmém a semmin, vakon jár
Gondolataim messze már.

Vak sötétség úgy, mint mindig
Kívül s belül, ahogy eddig
Lassan vánszorgó percek
S közben peregnek az évek

Az idő gyakran ellenség
Legyőzni: végül képtelenség
Olykor jó szolgálatot tehet
De sose veled, csak ellened!

Az életben minden olyan relatív
A világ pedig ilyen negatív
S ahogyan telik - múlik az idő
Rájövök az értelem oly meddő.

Csönd van és kegyetlen sötét
S nem csukom le lelkem tükrét
Késő már, agyam tovább jár
S hiszem valaki csak rám vár.






Mert nagyon rossz így egyedül.
Szaggat az üresség belül
Magányban: reménytelenül.
S bánat szívemben elmerül.

Őrjítő, ahogy mar a magány
Hogy felemészt lassan a hiány
Ideje, hogy jöjjön valaki
Az életemet jobbá tenni.

De engem többször megtalált
S fel is vetődött a vad talány
Minek szült világra az anyám?
S hogy élve szült, ez az én hibám

Sajnos az, hogy létezem
Ez, kegyetlen büntetésem
S, hogy megszülettem, nem kértem
S anyámnak nem bocsátom meg!

Éjjelente fekve az ágyon
Agyamat ezeken jártatom.
Aggaszt, hogy nincs aki úgy szeret
S nem ismerem a viszont szerelmet
Aggaszt, hogy a világ ilyen mocskos
S hogy romba dönti a sok nagyokos
Aggaszt, hogy futnak pokoli évek
S napról napra elfogynak a percek
Aggaszt, hogy egy semminek születtem
S, hogy ilyen szánalmas az életem…

Látszódik a kettő közötti minőségbeli különbözőség...

Good...

All the Best!



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat