Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Đark Fanatikus naplója


Łord Đark Fanatikus [53471 AL], gazdája Đark Fanatikus
Mi jöhet...

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/53471
Mi jöhet...

Mi jöhet még?!

Mikor jócskán mélyen voltam, igyekeztem arra gondolni, hogy még ennél is lehetne rosszabb, és örüljek annak, ha nem jön már semmi. De akkor a tehetetlen düh miatt képtelen voltam tisztán látni. Őrjöngeni akartam, mindent szétzúzni magam körül. Most már utólag belegondolva, nagyon sötét gondolataim voltak. Felégetni jelenlegi életem minden szálát, és egy másikat kezdeni a sötétség oltárán. Rengeteg órán keresztül töprengtem, hogy szabadjára engedjem e szívemben a gonosz erőt, álljak neki tagadni Istent. Éreztem, ahogyan megrendültem. Éreztem, ahogyan a Sátáni befolyás eluralkodik rajtam. Vissza akart szerezni.
Aztán megjelent előttem az örömteli fej, amint dörzsölgeti a kezét, és örül, hogy egy lélekkel több az övé. Éjszakákon keresztül dúltak a harcok belül. És csak hajnaltájt, csitultak el, mikor végre sikerült elaludni. Rengeteg tényező befolyásolta a harc kimenetelét, és bár hajszálon múlt a jó oldalán maradtam. Tudom, jól ha másképp lett volna, én már nem irogatnék ide. Felesleges lenne. Igen lehetne még rosszabb is… de mi jöhet még?
Közben érdekes kérdések fogalmazódtak meg, amire válaszolni is sikerült.

1. Van e célja ennek az életnek?
2. Meg akarok-e vajon halni?
3. Jobban, járnék-e ha meghalnék?
4. Akartam-e már igazán meghalni?
5. Volt-e rá kísérlet?
6. Képes lennék-e rá?

Majdhogynem 12 válasz lehetséges.
1. Vannak pillanatok, hogy már-már úgy tűnik semmi esetre, sincs. Át kell gondolni, kell egy jó nagyot aludni, összeszedni a megmaradt lehetőségeket, és jól körbe tekintve, megvilágítva az árnyakat meg kell keresni. Jelenleg egy konkrét tisztán kivehető célja van az életemnek.
Nekem sosem volt családom. Kegyetlen egy mocskos érzés. Rengeteg hátrányt jelent ez számomra, és bár rengetegen jártak így, sőt rosszabbul, engem nem hagy nyugodni. Életem legfőbb célja ennek a súlyos hiánynak a pótlása.
2. Ez egy felettébb nehéz kérdés. De átvilágítva néhány dolgot azonnal reális választ kaphatunk. Ha az élet elviselhetetlen, meghalni azért jó, mert talán odaát…
De, ha átgondoljuk, hogy bűnösként a túlvilági szenvedéshez képest, semmi fajta földi szenvedés csak apró kis kellemetlenség. A realitás talaján járkálva könnyen bebírom látni, amennyiben most haláloznék el, igen-igen nagy lenne a százalékos valószínűsége a kárhozatnak. Persze ezt csak földi ismereteimre támaszkodva állíthatom, hiszen az Isten túl hatalmas, ahhoz, hogy egy kis porszem, valószínűsítgesse a döntéseit. Nem szeretnék egy örökké valóságig égni. Érzem, hogy tennem kellene még ezt-azt, hogy a „jó” ember kategóriájába léphessek. „Mert akik Isten emlékezetében megmaradnak, haláluk órájában elébe kerülnek, egyébként pedig a bűnös, friss nádszál módjára égni fog bűneinek mértéke szerint”. Tehát határozottan nem a válasz erre a kérdésre.
3. Erre a kérdésre félig már válaszoltam. Csak valószínűsíthető. Úgy vélem jelen pillanatban, nagyon nem járnék jobban, ha elpusztulnék.
4. Egyértelműen igen. Igazán, nagyon igazán, eddig életemben kettőször. Amikor nem az általános sötétség mondatta velem, hanem valóban nem láttam már kiutat. Amikor valóban összeomlás szélére kerültem. Ez volt egyszer 16, majd 19 évesen. Volt még néhány alkalom, amikor az érzés megközelítette az akkorit. Pl.: Tavaly nagyjából ilyen tájt, gondolkodtam még el igazán, erről a kérdésről…
5. Határozottan nem. Kísérletezgetni sok mindennel szoktam, de halállal nem. Bár néhány kísérletezgetésem a test tűréshatáraival kapcsolatban korházban végződött, azonban ez főleg rokonok előtt ismeretlen jelenség, és persze igyekeztem a nyomokat eltüntetni, egy-egy kórház után… Elég jól ismerem egy test felépítését, és működését, könnyedén tudok fájdalmat, vagy egyéb ingerületet kiváltani, és jól ismerem mi az ami könnyedén halálos. Ezáltal simán elintézhetném a sajátomat is úgy, hogy nem is önpusztításnak hatna. Talán az orvos szakértő a boncolás után rájönne erre-arra. Ezért hát nyílegyenesen következik, hogy sosem próbáltam véget vetni életemnek.
6. Ehhez nem férhet kétség. Bár egyetlen dolog kellene hozzá: Elborult agy, amit már nem érdekel sem Isten, sem Sátán.

Tehát jöhet még rosszabb…
Akár lehetek cukros is. Ezt a folyton ingadozó vércukorszintemből vonom le, ami gyakori rosszulléttel jár, főleg ha nem figyelek a normális kajálásra.
Szívbeteg is lehetek. Nem egyszer tapasztalom azt a borzalmas fullasztó nyomást a mellkasomban. Ez azt jelenti, hogy 1-másfél ütemet kihagy néha a szívem.
Meg is vakulhatok…
Tolószékbe kerülhetek…
Elveszthetem a Mesterem…
Elveszthetem a Kedvesem…
Joh. Ne is menjünk tovább, ezek közül elég plusz még egy, és bele se merek gondolni…

Ez egy jó nap a… holnap építésére.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat