Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Đark Fanatikus naplója


Łord Đark Fanatikus [53471 AL], gazdája Đark Fanatikus
ĐF:...V.fejezet

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/53471 		ĐF:...V.fejezet

V.


-Ez megint a sorozat gyilkosunk műve lehet Gondolkodott el a nyomozó.
-Nem tudni, de amennyi megmaradt belőle abból nem lehet kivenni, hogy a homlokán lenne a jel. Meg ez valahogy nem vall, az eddigi gyilkosságokra.
-Végül is a halál oka?
-Egyértelműen a zuhanás okozta.
-Lelökhették onnan?
-Vagy öngyilkosság.
-Vigyék a hullaházba, és rakják az előző három áldozathoz, én akkor sem zárom ki, hogy ezt az embert is az a valaki ölte meg.
Kitudja lehet, hogy ennek i hiányzik valamilye csak mi most nem látjuk.
Mindenesetre próbálják meg azonosítani, aztán ha van, értesítsék a hozzátartozókat…



Az alak az utóbbi héten jóformán csak pihent, mentálisan erősített, és újabb technika kifejlesztésével foglalkozott. Már alig várta, hogy élesben kipróbálhassa az újabb képességet.
Szenvtelenül járta az éjjeli utcákat. Hirtelenjében erős képi effektusok kezdték bombázni elméjét.
-Ne bánts, kérlek!
-Te rohadt kurva azt hiszed, nem tudom mit művelsz?
-Apa miért ütöd az anyut?
-Mi a franc ez?
Az alak látott egy nőt amint próbálja védeni magát egy jól megtermett embertől aki agyra főbe ütlegeli. Volt ott egy kisgyerek is. Az alak mintha önmagát látta volna.
-Na a fenébe, hogy kerül ide már megint ez az emlék?
Úgy vélte, hogy csak ismét a felszínre tört valami a múltból. De amikor a képek és hangok ujra rátörtek észre, vette, hogy a kisgyermek valójában egy kislány. Rájött végre, hogy amit lát az épp valahol zajlik.
-Fasza. Családi balhé. Áh, én ilyesmire most nem érek rá. Dolgom van.
De a durvábnál, durvább képek csak jöttek, és a nő már csurom vér volt a kegyetlen veréstől.
Az alak már épp arra gondolt, hogy elmegy inkább berugni csak ne lássa a képeket, amikor is a kislány aki ott toporzékolt az anyja mellett, hogy megpróbálja védeni az ütlegeléseket, akkora pofont kapott ököllel a férfitól, hogy repült vagy két métert.
Az alak megtántorodott, és az arcához kapott. Érezte az ütést. Fizikailag érezte, amit a kislány érzett. –Na meg a jó kurva anyádat te féreg!
Pillanatokon belül meghatározta a pontos helyszint. Ami mintegy két utcával arrébb volt.
Egy perc sem telt bele, és az alak már a család ajtaja előtt állt.
Jól lehetett hallani az üvöltözést, és a sírást már a kapuból is.
Nem teketóriázott, ajtóstul, tokostul rontott be a lakásba, mindegyikük nem kis meglepetésére.
-Te ringyó, szóval ez a szeretőd! És már osztotta is volna a következő pofont, de még csak félúton járt a keze mire az alak az ajtóból odaérve elkapta a csuklóját és helyből porrá roppantotta a csontjait.
A férfi, térdre rogyva felordított.
-Legyenek szívesek egy kicsit kifáradni, szólt az alak a nőhöz és a kislányhoz. A nő kissé megilletődve, de szó nélkül kézen fogta a gyereket és kisiettek.
Az alak miután átvizsgálta a nő elméjét megállapította, hogy az sosem csalja meg a fickót, továbbá, hogy a férfi folyamatosan elkártyázza és eljátszza a család pénzét.
-Az asszonyod hűséges! Te pedig egy senkiházi vagy!
-Mit akar tőlem jajveszékelte a férfi.
-Igazságot akarok!
Lelketlen semmit mondó szemével belenézett a férfi szemébe.
-Hiszen maga vak!
-Jobban látok mint azt te hinnéd.
Azt akarom, hogy örökké rettegj! Mindennap ezentúl érezd azt amit a családod érzett ez idáig!
Igy teljen el életed, míg meg nem változol.
Ezzel az alak mentális nyomást gyakorolt az ürgére. Minden pillanat amig azt a lelketlen szempárt nézte hatalmas sebeket ejtett elméjén, és lelkén egyaránt.
A férfi már zokogott, könyörgött, hogy hagyja abba.
Az alak elengedte.
-További békés éjszakát, és jövőt!
Majd megfordult és a férfit magára hagyva kisétált a lakásból.
-Ne menjen el kérem. Szólt az asszony.
-Rám már itt nincs szükség, nyugodtan menjenek be.
-Mit tett vele.
-Semmi különöset, csak kapott kis igazságot.
Ezentúl más ember lesz a férje!
-Látom még magát?
-Nem! Nem lesz rá szükség. És nem is látott soha! Világos?
-Igen, felelte határozottan a nő.
-De én már ismerem a bácsit! Szólt a kislány.
Az alak megdöbbent. Ekkor jutott el benne, hogy ez az a kislány akivel legutóbb a kapuban találkozott.
-Jobb lesz ha te is elfelejtesz kislány!
-De én a bácsival szoktam álmodni.
Az alak már szinte megijedt.
-Mit szoktál álmodni?
-Szoktam ezt-azt, és tudom a bácsi, mit miért tesz.
De ígérem sosem fogja senki sem tudni.
Az alak maga sem tudta miért de bízott a kislányban.
-Na jó! Mennem kell! Minden jót!
-Ja, és a bácsi nagyon nagyot téved ám! Lásson! Ne csak nézzen a különleges szemével!
…


Az alak teljesen össze volt zavarodva. Nem értett semmit. Abban azonban biztos volt, hogy ez a kislány mindent tud. Ez is nagyon idegesítette. Megfordult a fejében az a gondolat is, hogy jobb lenne megölni a kislányt. Ezt azonban hamar elvetette. Valahogy teljességgel érezte, hogy a lányka senkinek semmit nem fog mondani. Azon is elgondolkodott, hogy kapcsolatban kellene maradnia vele. Esetleg tanítványnak fogadni. Végül is arra jutott, hogy nem akarja belekeverni ezt az egyelőre ártatlan lelket. Valahogy a kislányból sugárzott az intelligencia, a jóság és a tisztaság. Aki majd ezt a lányt megkapja az Isten lábát, fogja meg, ez a lány csak tisztességes embert érdemelhet! De hát kitudja még ki lesz belőle.
Az alak megállt a tetőn.
-Most eljött az idő!
(Na tudod ki menne fel olyan magasra!)
Letekintett a húsz emeletes irodaház tetejéről.
-Új képességem kibontakozásának most teret adok!
Hatalmas koncentrálásba kezdett.
A tudatából mindent kizárt, és csak a légtérre koncentrált.
Már elemileg sajátjának érezte a levegőt.
Teste megemelkedett.
Elkezdett lebegni, már mintegy méternyire a tető talapzata felett a semmiben állt.
Megindult előre, először csak lassan, majd egyre gyorsabban haladt előre a levegőben.
Boldogan adta át magát az újabb tudás nyújtotta élvezetnek, hiszen repült!
Már méterekkel a tetőtől, a földtől mintegy 100 méterre a semmiben lebegett.
Érezni kezdte, hogy vészesen fogy az ereje.
Megfordult, és elkezdett visszalebegni a tetőre.
Fél méterre a tető szélétől merült ki teljesen…
Képtelen volt elérni a szélét. Zuhanni kezdett.
Igazság szerint sosem izgatta különösebben az elmúlás gondolata, most is csak az bosszantotta, hogy van még pár nyomorult akik most ez a baklövés miatt vígan tevékenykedhetnek tovább. Azonban a zuhanás első másodperceiben hirtelen jött jól kivehető tiszta képek kezdték ostromolni agyát.
A kislány… az apja… Krisztina… és egyszer csak…
Egy település… város… utca… ház… lakás… szoba…
Egy asszony amint épp a kisfiával játszik…
És az alak számára tisztán látható volt ki az a nő… a halottnak hitt szerelme!
-Hát erről beszélt a kislány!
-Isteneeeeeeem! Neeeeeeeee!!! Torka szakadtából üvöltötte, hiszen tudta, ezt még ő sem élheti túl. A becsapódás pillanataiban mintha lassítva játszódott volna le számára minden.
Fájdalmat nem érzett, de látta, és hallotta, ahogyan először a lábaiban törnek porrá a csontok, majd a medence csont, látta ahogy a szétrobbanó erekből kifröccsen a vér, érzékelte, ahogy belső szervei cafatokra szakadnak, azt már nem láthatta, ahogy a feje szanaszét robban az esztelen erőtől…
…

-Jó reggelt! Gyere csak!
-Jó reggelt, Viktor bácsi.
-Mire sikerült jutnotok?
-Mindent tudok. Tudom, hogy miért nem akarja.
-Szóval megmutatta?
-Igen. Elég drasztikusan.
Az öreg sóhajtott egyet.
-Sajnálom.
-Még nem adtam fel, csak lehet tenni valamit.
-Úgy legyen.
-Nem itt kopognak? Kérdezte a lány.
-Jaj, el se jutott a tudatomig.
Az öreg kiment, hogy ajtót nyisson.
-Jó napot miben segithetek?
-Ön Igül Viktor?
-Igen.
-Jó napot a rendőrségtől vagyok.
A férfit már elkapta a rettegés, hogy rájöttek, a fia követte el a gyilkosságokat.
-Mint a legközelebbi hozzátartozó önnel kell közölnöm a tragikus hírt.
-Kész vége! Elkapták. Gondolta magában az öreg.
-Az unokaöccse, eddig ismeretlen körülmények között életét vesztette.
A férfi másodpercekig bámult maga elé, fel se fogta a hallottakat.
-Kérem, fáradjon be a központi korházba azonosítani a holtestet.
A férfi csak arra lett figyelmes, hogy a lány a háta mögött keservesen zokog.
A rendőr szótlanul távozott.
A férfi még mindig nem fogta fel a hallottakat. A lány tovább zokogott.
-Itt valami félre értés lesz. Ő nem halhat meg.
Gyerünk, induljunk a hullaházba. Mindjárt meglátod tévedés az egész…
…

-Jó napot Igűl Viktor vagyok.
-Ön jött azonosítani Hylger Zoltánt?
A férfi és lány összenéztek.
-igen én.
-Fáradjanak velem.
Ezzel elindultak egy hosszú folyosón, majd beszálltak egy liftbe, amivel a korház –3 emeleti hullaházába mentek. A lány egész testét görcsbe vette az ideg, a férfi önbizalma is kezdett elszállni, és egyre nagyobb gombócot érzett a torkában.
-Kérem, nem szép látvány, a test teljesen összeroncsolódott.
Felkészültek?
-Mutassa már! Szólt erélyesen a férfi.
Kinyitotta az ajtót, kihúzta a tálcát…
A férfi, remegő kézzel libbentette le a lepedőt.
Térdre rogyott és teljes erejéből sírni kezdett.
-Ő az! Üvöltötte teli torokból. Teljesen úrrá lett rajta a fájdalom.
-Fiam! Drága fiam ne hagyj el!
A lány valamennyire tartotta magát, de a könnyeitől ő sem sokat látott.
Felsegítette a férfit, és egymás nyakába borultak.
-Mikor találták meg?
-Ma reggel uram.
A férfi elgondolkodott. Igen az éjjel nem volt otthon. Utoljára előzőnap délután látta.
Azt mondta, nem igazságot megy osztani, hanem kipróbál valamit.
-Most már értek mindent.
Új képességet próbálgatott.
Valami nem sikerülhetett neki.
És valóban meg hallt.
Vége. Azt hiszem eljött az én időm.
-A maga ideje? Kérdezte a lány csodálkozva.
-El fogom hamvasztatni, és a hamvakat kikérem.
-Otthon fogja tartani a hamvait?
-Egy test egy lélek, magamba fogadlak, és visszatérhetsz fiam!
A lány kicsit megijedt a férfi szavaitól. Nem értette, de betudta a sokkhatásnak.
Jól láthatóan kiütötte a férfit a tragédia.
-Én most haza megyek, de egyedül, kérlek egy ideig most ne zavarj!
-Értem Viktor bácsi.
A férfi haza ment.
Első dolga volt bemenni a különös szobába.
Kutatott-keresett, míg nem talált.
„ĐF: Napló a Sötét Igazságról.”
Elmerülten kezdte olvasni…
Tudata szinte itta a betűket.
Meg kellett tanulnia sok mindent, mert az idő sürgetett, és hamarosan eljön a pillanat…


folytatása következik...

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat