Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Đark Fanatikus naplója


Łord Đark Fanatikus [53471 AL], gazdája Đark Fanatikus
ĐF:...VII.fejezet

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/53471
ĐF:...VII.fejezet

Hosszú órákkal később az alak haza tántorgott, még ha hatalmas fáradalmak közepette is.
Szinte berobbant a bejárati ajtón. A szobába érve a férfi előtt esett össze.
- Te jó ég te szerencsétlen mit csináltál?
- Miről beszélsz? Kérdezte az alak félájultan, de cinizmusát így is megtartva.
- Merev részeg vagy! Merre jártál?
- Hülye! Szín józan vagyok. Ha tudnád, hogy hogyan néztem ki pár órája.
Egyébként még két embert…
- Ne! Már megint! Meddig akarod még ezt csinálni? Amíg el nem kapnak?
- Engem nem fognak elkapni. Amúgy pedig már nincs sok dolgom.
A férfi felemelte az alakot a földről, és az ölben vitte be a szobába.
- Látom jó erőben vagy.
- Részeg disznó! Aludjál aztán holnap konzultálunk.


Még fiatalasszony vagy, csak nem gondolod, tényleg komolyan, hogy egyedül akarod felnevelni a fiad?
- Amit mondtam, azt megmondtam!
- Ez már nem hűség, hanem elvakultság!
- Nem! Ez csak fanatizmus.
- És az nem ugyan az?
- Nem. Mert tisztán látok, és nem vagyok elvakulva, viszont az iránta érzett szerelmem fanatikus. Tudom, hogy Ő is így tenne.
- Na ne viccelj, hiszen, az egy férfi! Hol bírná ki nő nélkül?
- Ismerted te is! Tudod jól, hogy nem egy volt a sok közül! És halottról jót vagy semmit, de mást nem is lehetne, és egyébként is tartsd tiszteletben, az érzéseimet! Szinte már emelte fel a hangját a fiatalasszony.
- Rendben ne haragudj! Kezdett mentegetőzni a barátnő, aki valójában, tényleg csak jót akart.
- Kibírom nélküle, ezt az életet, hiszen rám hagyott magából egy részt. Itt van életem új értelme, és ő a fontos. S ha majd meghalok, tudom, hogy újra együtt leszünk az idők végezetéig.
- Hát jó. Én már nem tudom, mit mondhatnék. Látom képtelenség meggyőzni téged.
De úgy gondolom ahogy telnek az évek, majd kopik a szerelmed is. Ahogy kopik az emléke.
- De nagyot tévedsz! Lassan 4 éve, hogy elvesztettem. S még most is ugyan úgy érzek. Most is érzem őt, ugyan úgy! S tudom, hogy nap, mint nap, onnan fentről csodálja gyermekét, s vágyakozóan tekint rám.


Az alak miután lassacskán kikászálódott fekhelyéről, pontosan tisztában volt minden elmúlt időszakbeli eseménnyel.
- Nagyon jó. Hamarosan végleg nyugalomba vonulhatok.
Már nincs sok vissza. Hihetetlen fáradtnak érzem magam. Kezd elhasználódni a testem. A különféle mágikus erők is kevéssé tartanak már. Nem baj. Még egy kör és vége. Végre vége.
A férfi belépett a szobába.
- Hoztam reggelit, egyél.
- Hol a kávém?
- Az is itt van.
Mesélj, milyen terveid vannak még?
- Meglátogatom!
- Kit?
- Kedves biológiai apámat.
- Na nagyon helyes. Már mióta mondom, hogy törd át a gátakat, és próbáld meg felvenni velük a kapcsolatot. Legalább megismerheted a féltestvéreidet is.
- Meg a mostoha anyám mi?
- Lényegében igen.
- Nyugi nem bájcsevegni akarok velük!
- Szépen megismeri… tessék? Ezt, miért így mondod?
- Igazságot mindenért! Jóért, rosszért! Hazugságért, életért!
- De hát… Ne! Az egy egész család! Ártatlan gyerekekkel! Gyűlölöd az apád, de mi bajod a többiekkel?
- Csak, hogy megszülettek. Mindenki, meg- fog- hal- ni!!!
S ezzel akkor 9 jelölt halott lesz. Plusz az a 3 akikkel nem számoltam. De lehet, hogy a járulékos halottak száma is nőni fog…
- Végleg kikattantál.
- Ez már akkor megtörtént mikor elvesztettem Őt! Csak te nem vetted észre…


- Hogy is mondjam…
- Ez már több a soknál.
- Rohadék elkapnám, és a saját kezemmel herélném ki! Sziszegte a rendőrnő.
- Nyilvánvalóan ő volt. Ott van mind a négyük homlokán a ĐF jelzés. Állapította meg a doki
- Senki nem lett kímélve. Ezúttal úgy döntött, hogy egy egész családot végez ki.
- Eddig akkor 7 halott van a számláján.
A legszomorúbb azonban, hogy nem bírok összefüggést találni a halottak között. Mérgelődött a nyomozó.
- Nem is fog! Ez egy pszichopata, idegbeteg, perverz vadállat, aki véletlenszerűen gyilkolgat kedvtelésből! Ki akarom herélni!
- Higgadtaknak kell maradnia! Nem szabad, hogy a nyomozás során az érzelmei vezessék!
Ha azt kell tapasztalnom, hogy az idegrendszere labilissá válik…
- Értem nyomozó, semmi problémám nem lesz! Csak kapjuk el!
- Rendben van. Ne izguljon elkapjuk a szemetet! Elkapjuk…


- Hallgatom, milyen volt a mai napod a suliban?
- Képzeld anya, kaptam egy ötöst.
- Nagyon szép! Lépett be az apa a kislánya szobájába.
- Na anya, ezért milyen jutalmat kapjon a kis hercegnő?
A kislány derűs arcocskával vetette fel:
- Menyünk a vidám parkba!!!
- Igen az milyen jó lenne, robbant be a szobácskába a fiúcska
- Nagyszerű!!! Tehát akkor a vidámpark!
Szolalt meg az ajtóból, egy nagydarab, ijesztően hosszú, hófehér hajú, szikrázó lelketlen szemmel az összegyűltekre tekintő férfi… Ki más is lehetne…
- Maga kicsoda? Kérdezte félig felháborodva, de inkább megdöbbenve az apa.
- És egyébként is, mit keres itt bent a lakásban? Kiengedte be magát? Szólt közbe az anya.
- Az ajtó engedett be önön magán keresztül, befogadva magába engem.
- Úristen hívd a rendőrséget ez egy őrült.
- Hányszor mondtam, hogy tessék bezárni az ajtót, szidalmazta az anya a fiát.
- De én bezártam, amikor bejöttem.
- Az ajtó valóban be volt zárva- kelt a fiú védelmére az alak.
Ez azonban számomra nem jelentett semmiféle akadályt, miután közeli jó viszonyban vagyok az ajtókkal.
Az apa idegesen kezdte el nyomogatni a mobiltelefonján a gombokat.
Az alak meg sem mozdult. Azonban láthatatlan mentális sugarakat küldött az apa felé.
- A faszom se hívogatja azt a köcsög rendőrséget te ribanc!
Az anya döbbenten hőkölt hátrébb férje feléje intézett szavai hallatán.
- Egyébként is tudod mit, már hányingerem van tőled! Sőt mindegyikőtöktől undorodom. Egy rohadék szemét élősködő kis férgek vagytok!
- De drágám!
- Semmi de, te utolsó szemét rongyos kurva. Azt hiszed, nem tudom, mit művelsz, amíg én dolgozom? A kis fattyú gyerekeid pedig falaznak neked te utolsó aljas szajha!
Az alak már-már majdnem elmosolyodott, de türtőztette magát. Mindenesetre elégedetten figyelte, hogy milyen jól működik a pszicho kinetikus képessége.
A férfi kirohant a szobából, s pár másodperc után vissza is tért egy hentesbárddal.
- Pörköltet akarok enni! Üvöltötte az apa.
Mióta nem vagy képes készíteni nekem egy nyomorult pörköltet. Bezzeg a szeretőidnek kitudja, miket adsz meg.
- Te megőrültél, mit művelsz?
Mit csináltál a férjemmel te nyomorult? Üvöltötte az alaknak a nő.
Közben a gyerekek a sarokban, egymás karjaiban kuporogva bömböltek össze vissza.
*Túl nagy a zaj! Csinálj valamit!*- hangzott a csak az apa számára hallható mentális parancs.
- Te büdös ringyó! Hallgatasd el a kölykeidet, mert elvágom a torkukat!
*Vágd le az alkarját!*
Az apa a feleségéhez lépve megragadta a csuklóját és könyék tájon rásuhintott a bárdal.
A visítozó gyerekekre fröccsent a vér. Hát még jobban visítoztak.
A nő is visított, és már segítségért üvöltött, s közben kegyelemért is.
*Aprítsd fel!!!*
A férfi önkívületi állapotban kezdte el kaszabolni a nőt. S a nő közvetlen a gyerekek előtt vágódott el a földön.
Miközben a férfi már a belső szerveket pakolászta ki a nőből, az alak a két gyerekhez lépett.
- Féltek ugye? Elhiszem.
Ti ha esetleg nem tudnátok, jelenleg sokkos állapotban vagytok. Jó édes lehet a magas adrenalin szintetek miatt a véretek.
Tudjátok milyen finom az édes vér? Nem mi?
A gyerekek se megmozdulni se megszólalni nem tudtak.
- Nahát azt hittem már szobatiszták vagytok! Hát nem bírtátok volna ki a W.C. - ig?
Egyébként szólítsatok nyugodtan bátyusnak!
Az alak oldalra nézett, hogy lássa mi az ábra. A férfi részletes boncolást végzett a nőn.
- Az apa pörköltet csinál az anyából, mondta meseszerűen az alak a gyerekeknek.
Hát mondjátok szépen nem édes?
Az alak tudta, hogy meg fogja ölni a gyerekeket, de teljesen eltorzult elméjében egy kis szikrányi emlék még mutatta, hogy ő valójában imádja a gyerekeket. Ezért semmiféleképpen nem akart nekik fájdalmat okozni, ahogy megöli őket, okozott már épp eleget..
Ezért mentális csapásokat mért mindkettejükre, melyek következtében, a két gyerek kómába esett. Az alak ezek után szépen lecsapolta mindkettejük teljes mennyiségű vérét, majd behelyezte abba a különleges tasakba, amelyikben a szíveket is szállította.
Az alak lekapcsolta a mentális befolyást az apáról.
- Nos szépen megtizedeltük a családodat. Most csak ketten vagyunk.
Az apa észhez tért, de mindenre emlékezett amit művelt, csak épp nem akarta elhinni.
- Bizony, jól felaprítottad az asszonyt!
- Mit műveltél velem te gazember. És már indult is az alak felé a bárddal.
- Tedd le azt a bárdot. S az alak mentális erővel kitépte a bárdot az apa kezéből.
- Ki a rohadt élet vagy te?
- Na akkor kezdjük az elején…
29 év 7 hónap 13 nappal ez előtt, egy forró éjjelen, te felcsináltál egy nőt te nyomorult.
Aztán a nő 7 hónappal később szült egy fattyat. Te elégedetlen voltál a műveddel, ezért gondoltad eldobod. Dereng valami te nyomorult?
A nő választás elé került te és a fattyú között. A fattyat választotta.
Szétmentetek. A nő egyedül nevelte fel a kölykét. S te az életben felé se néztél.
A kölyökből, ember lett. S megfogadta, felkeresi, azt ki eldobta. Ki a bűnbe, a mocsokba, a szenvedésbe, egy nyomorult kéjes éjszakán megalkotta.
Én vagyok az a fattyú. S eljöttem igazságot szolgáltatni.
Most már neked sincs családod. Ahogy nekem sem volt soha. De nem adom meg neked az esélyt, hogy esetleg készíts magadnak egy új családot. Mert nekem már nem lesz soha. Ezért neked sem lesz. Jössz velem. Jössz a pokolba.
- Te elmebeteg. Nincs azonos súlycsoportban a kettőnk…
- Úgy gondolod nincs? Ez nagyon relatív dolog! Bizony, hogy jogosan tettem amit tettem.
Te megfosztottál engem sok mindentől, én csak a családodtól, és az életedtől.
Gondolj bele. Még meg is könnyítem a helyzetedet. Hogyan is élhetnél így tovább?
Még segítek is neked. Gondold át.
Az apa reménytelenül rogyott a földre.
Teljesen uralma alá hajtotta a rettegés, és a tehetetlenség. Tapasztalta, hogy mire képes ez a valaki, aki a fiának mondja magát. S valóban, ő is tudta, hogy van valahol egy fia. S tényleg eldobta, mint egy hibás árut.
Fölvette a földről a bárdot.
Az alak türelemmel figyelte, hogy mit akar tenni.
A férfi elkezdte a karját felvagdosni. Össze- vissza vagdalta már a jobb alkarját.
Az alak odasétált hozzá. Megragadta az apa ballábát, a sajátjával a férfi hasfalába támasztott, és egy csavarással leszakította a lábat.
Persze, hogy üvölt. Hát miért ne üvöltene.
Az alak elkezdte módszeresen agyonverni a férfit annak saját lábával.
A bokánál fogta a letépett végtagot, és mint valami cséphadaró lenne, úgy ütötte a lábbal a férfit. Addig hajtotta végre a monoton mozdulatokat, míg ki nem szállt az élet a férfiból.
Hegyes körmeivel, mindegyiküknek belevéste a homlokába: ĐF.
Ahogyan ezt tette, a mostohaapjával, a nővel, aki megalázta, a férfivel, aki elvette tőle, az alkoholistával, aki tönkre tette anyját, a férfivel aki használta az anyját.
- Végeztem.
Megtettem, amit meg kellett még ebben a nyomorult világban.


folytatás...



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat