Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Đark Fanatikus naplója


Łord Đark Fanatikus [53471 AL], gazdája Đark Fanatikus
ĐF:... III.fejezet

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/53471 		ĐF:... III.fejezet

III.

Az alak hatalmasat nyújtózkodott.
Úgy érzem, ez is egy jó nap lesz az igazságra.
Kitámolygott a szobájából.
-Na végre, hogy uraságod hajlandó volt délbe feltápászkodni.
Kialudtad magad?
-Ja.
-Hol a fenébe voltál két napig?
-Kerestem, találtam, és adtam.
-Mit?
-Igazságot!
-Mi féle igazságot bolond gyerek?
-Sötét igazságot apám!
Sötét igazság legyen lelked legmélyén!
-látom még másnapos vagy. Nem tudod, mit beszélsz.
És a nénikéd az apád!(Ez jó duma)
Keresztapád vagyok!
-Meg az unokabátyám, és az apám is!!!
-Jó van mondjad csak.
-Nem baj tata, látom hitetlen vagy. De még nem tudsz semmit.
Később majd megérted.
Te és én. Már csak te maradtál nekem.
-Ugyan. Szépen túlteszed magad, keresel valami rendes párt, és családot alapítasz
-Ő volt az utolsó esélyem, s most elvették, és ahogyan sohasem volt azonképpen sohasem lesz, már se családom, se boldogságom.
-Ejh gyerek, nagyon besötétedett odabent.
Most meg mit művelsz.
-Naplót írok.
-És minek ahhoz a kés?
-Ezért. És ezzel az alak, egy mély sebet vágott az alkarján.
-Te teljesen meghibbantál te őrült?
Kiáltott fel rémülten a férfi.
-Nyugi tata! Hamar be fog gyógyulni.
A vérem a tintám!
-Elment az esze ennek a kölyöknek mondom én gondolta az öreg, és idegesen felhajtott egy felest.


A nyomozó döbbenten járta körbe a szobát.
-Ez nem igaz!
Tapogatózok, mint vak a sötétben.
-Nyomozó! A vak a sötétben úgy lát, mint világosban!
-Na ettől sokkal okosabb lettem mondhatom!
Eh, ilyen brutalitást már tényleg rég láttam.
-Egy hete sincs, hogy a pincés hullánál is ezt mondta!
-Kapja be, doki!
Na mondjon valami hasznosat is.
-Egyszerű. Két hulla, szív nélkül.
-Micsoda? Áhá! Jó nyomon vagyunk! Szervkereskedelem! Na mondhatom szép kis ügy!
Precíz munka? Szakképzett ember műthette ki?
Egyáltalán nem. Viszont az anatómiát nagyon valószínű, hogy jól ismeri.
Ja. És nem kiműtötték.
-Akkor meg?
-Úgy néz ki egyszerűen, kitépték.
-Ne humorizáljon már egyfolytában!
-Jöjjön ide! Nézze meg! A mellkasukon a lyukak széleinél azt az öt félkört!
A nyomozó erős émelygést kezdett érezni a gondolattól miután megbizonyosodott a doktor állításáról.
-Miért meztelenek?
-Úgy néz ki, hogy aktus közben érte őket a támadás.
-Szép kis halál.
Még valami magas nekem. (Ejha de hülye ez a zsaru)
Az ajtó zárva volt, az ablakok is, és erőszakos behatolásnak nyoma sincs, továbbá az se valószínű, hogy ők engedték be a támadót.
-Nyomozó! Nézze csak. Szolt a nő.
Ezek a jelek a homlokukon.
-Tényleg! Mintha már láttam volna valahol…
-Nyomozó! A pincés hulla homlokán látta! …


A csaj odafordult a fiúhoz, nyakába borult, és elcsukló hangon megszólalt végre:
-Annyira félek!
El fog értem jönni.
-Hé cicám! Nyugi! Már megint azok az álmok?
-Még mindig.
-Nyugodj már meg! Azok csak egyszerű álmok.
-Nem! Nem csak álom!
A srác látta, hogy nem tudja meggyőzni a lányt, és ha ilyen idegállapotban marad, akkor este nem fog tudni vele, már megint mit kezdeni. Ezért megértőbbre vette a stílusát.
-Jó! Elhiszem. Elmondod végre ki az?
A csaj nagyot sóhajtott.
-Az egy fanatikus ember! Sőt, már nem is ember. Egy lelketlen élőhalott.
Megígérte, hogy eljön. Tudom, hogy így van.
-De konkrétan ki az? Mondd már! A csávó már kezdte átvenni a feszültséget a csajtól.
-A sötét költő.
-Hylger Zoltán?! A férfinak nagy kő esett le a szívéről.
Jól van, csak túl sok verset olvasott tőle- gondolta magában a férfi.
Szeretem a műveit a szerelmesek jó tüzesek, a líraiak nagyon szépek.
-Igen, és a sötét versek, meg rémisztőek. Mondta a lány megborzongva.
-Mit akarna az tőled?
-Igazságot!
-Miféle igazságot, babám?
-Sötét igazságot. Válaszolta elmélyült tekintettel.
Ő és én még régebben együtt voltunk. Aztán kicsikét összetörtem a szívét.
Őt hagytam el amikor téged megismertelek.
-Jaj emlékszem! Akkor még egy senki volt.
Aztán meg össze is verekedtünk. Mármint, hogy összevertem.
-Igen. Kórházba is került.
-Az nagy volt, csak jött kitartóan mint egy gép, úgy még senkit nem ruháztam meg.
(anyádat! Nem volt nagydolog szarrá verni! )
-Nem látom tőle a jövőnket!
-Nyugi baby, legfeljebb megint kórházba kerül! Jegyezte meg cinikusan a férfi.
A csaj dühösen ellökte magától.
-Hát nem érted? Nem fogod fel?
Már nem ugyan az! Már nem ember!
Nem tudom pontosan mi, de nem az. Mindent megmutatott álmaimban. Azt is, hogy mire számíthatok. Mindenféle dolgokat művelt magával, és mágiát is használ!
Kikísérletezte magán, hogy többszörösen erősebb és gyorsabb legyen, mint egy ember.
Az érzék szervei is nagyságrendekkel jobbak, és sötétben is úgy lát akár világosban.
Testileg ugyan úgy sebezhető, mint más, csak épp sokkal gyorsabban gyógyul, és ráadásként nem érez fizikai fájdalmat!
A csaj elkezdett zokogni.
-Nem elég mindez, hogy igenis rettegjek?
(A fele is elég lenne szerintem.)
-Oké! Jól van! Értelek! Gyere, búj ide! Ha kell, elmegyünk innen, elmegyünk jó messzire.
-Bárhol meg fog találni! Zokogta a csaj.
-Minden rendben lesz! Bízz bennem! Tudod mit, ha kell, megkeresünk egy ilyen szakértőt! Van sok ilyen, bármennyibe is kerüljön! Mágiát a mágia ellen.
A srác épp, hogy nem röhögte el magát azon az abszurditáson, amit mondott, de legalább a csaj szemmel láthatóan megnyugodott. És a csávónak ez most nagyon kellett. Az este már nagyon szüksége lesz végre már egy kis szexre…


Az alak megállt a sötét sikátorban.
(De szereti, ez a sötét helyeket)
-Jól van, ne humorizáljál! Írd a történetet!
(Né, visszafelesel a szereplőm!)
-De hülye vagy te Ferry bazd meg!
(Te se vagy különb Zollykám!)
Na. Tehát megállt a sötét sikátorban.
Hosszú bokáig érő fekete bőrkabátjába bele akadozott a nyári szellő fuvallata.
-Várjál hugyoznom, kell!
(Na nem igaz erre is most jön rá?)
-Jó kész van!
(Slicced húzd már fel!)
-ö… khm.
Szóval a szélben lengett a kabátja, mint állat.
Tetőtől talpig fekete öltözékének köszönhetően tökéletesen elrejtette a sötétség.
Haját hátracsapva, elkezdett koncentrálni.
Keresett…
Mentális tudását kiterjesztve.
Hirtelen képek kezdték el bombázni elméjét.
Városról, utcákról, egy házról, lakásról, egy szobáról…
-Megvagy, ribanc!
Megnézte a stoppert. Két perc 39 másodperc.
-Ezt még gyakorolnom kell!
A sikátorra hirtelen két szakadék ember fordult rá.
-Húzzál elő gyorsan pár ezret seggfej!
-A bőrszerkód is jöhet! Szólt a másik
-Erre most nem érek rá faszfejek!
-Hallod e azt mondta faszfejek!
-Tudod e, hogy már kevesebbé is öltünk embert?
-Jujuj! Be ne szarjak!
A két támadó szinte egyszerre ugrott a sötét alaknak.
Egy pengevillanás, aztán még egy, majd egy reccsenés, aztán még egy.
-Testem a fegyverem! Szólt az alak a két halottnak.
Elindította a stoppert. Majd először a vállából, majd a kézfejéből húzta ki a pengéket.
Ránézett a stopperra. 1perc 12másodperc.
-Na ez viszont nem rossz.
Ennyi idő kellett, amíg a szúrt sebek nyomtalanul eltűntek…
…

Csaj a zuhany alatt.
Teljes melegség és megnyugvás járta át testét-lelkét egyaránt.
A pasija nyugtató szavai, és a tudat, hogy ő mindent meg fog tenni, hogy megvédje, illetve a mérhetetlen bizalom, amit a férfi iránt érzett biztonságérzettel töltötte el. (kis naiv)
Hirtelen egy gyengéd ölelést érzett és egy forró testet.
-Na mi az már ki se tudtad várni amíg kiérek? Kérdezte mosolyogva a csaj.
Bár nem igazán bánta, inkább csak felizgatta a helyzet.
-Szerinted? Kérdezte a férfi és az altestét a lány fenekéhez nyomta.
-Már baromira kívánlak baby.
-Hűha, zuhany alatt még úgy se csináltuk.
(Akkor ideje volt kipróbálni, kár, hogy az első az utolsó is, hehe!)
A férfi szenvedélyesen bele csókolt a nő nyakába, amaz hangosan felnyögött, s hirtelen megfordult, hogy végre egyesülhessen a két test…
…

Az alak megállt a kapuban.
-Megérkeztem.
Mentális erejét kiterjesztve képek és hangok kezdték bombázni elméjét.
Kéjes nyögések, sikongatások és hangos zihálás…
Látott egy zuhanyzó fülkét, két testet és egy eget rengetően nagy orgazmust.
-Te, hülye! Az kettő volt.
(jóh)
-Mi a franc? Ja! Szóval vagy úgy? Csináljátok, csak amíg tehetitek nyomorultak! Gondolta magában az alak.
(Irigykedsz mi, hogy te már nem tudod!)
-Vajon most, hogy menjek be ezen a kapun?
Egyszerűen kitépjem a helyéből, fizikai erőt alkalmazva, vagy mentális hatalmat alkalmazva jussak át rajta?
Míg ezen a lényegi kérdésen gondolkodott, egy kislány lépett oda hozzá.
A kislány 5-6 (!) éves forma lehetett, határozottan megállt az alak előtt hozzávetőleg egy méterre.
-A bácsi ijesztően néz ki! De a bácsi a lelkét előlem, nem takarhatja el! Hazug külső!
Az alak épphogy nem megrettent, mindenesetre döbbenten nézett a kislányra.
-Szoktam látni dolgokat. A bácsinak van egy felesége, és egy pici fiúgyereke! Ezt is tudom ám!
Ezzel egy mosoly és egy integetés után elrohant.
Az alak mukkanni nem tudott.
-De hát nincs is feleségem. Motyogta maga elé elmerülten.
S megjelent előtte szerelme arca.
Hideg könny futott végig az arcán.
-Jövőre a feleségem lettél volna!
Annyira hiányzol! Üvöltött fel keservesen.
Megpördült. –Na jó a műsornak vége! Erre nem érek rá! Semmire kellő emlékek!
Ráébredt, hogy fizikai erejét alkalmazva esetleg nagy zajt csapna.
Így is fennakadt azon, hogy látta a kislány.
Az alak már tudott arról is, hogy a rendőrök megtalálták a pincében egykori nevelőapját.
Erősen koncentrálni kezdett, hosszú haja lobogni kezdett, majd testének körvonalai elhomályosodtak, a tér is kissé eltorzult körülötte. Végül az alak eltűnt a kapuból…
Hogy aztán a másik oldalán megjelenjen.
…

Erőteljesen lihegve dőltek végig az ágyon.
Pár pillanatig mozdulatlanul feküdtek egymás mellett.
A csaj odasimult a férfihez, és ajkát annak füléhez nyomva suttogta.
Szerelmem, bármitől megvédenél, és tudom, hogy semmi sem választhat el minket!
-De, hogy is nem! Gondolta a kb. 15 méterre lévő bejárati ajtó mögött az alak.
A férfit hirtelen megint felizgatta a lány, forró lehelete.
-Most vajon berontsak, és lerohanjam őket, vagy nesztelen meglepetésként üssek rajtuk?
Megvan! Ők, ha már meztelenek, akkor én nesztelen leszek.
A férfi gyengéden csókolgatni kezdte a nő nyakát lassan haladva szépen lefelé szinte falva annak bársonyos bőrét, önfeledten nyalogatta végig, s már a köldökével játszott, mit sem sejtve, hogy a bejárat mögött álló halál, valami sokkal magasabb rendű kielégülésért áhítozva, megkezdte az ajtón való átjutást, képességei segítségével.
A nő már nem bírta türtőztetni magát, és szinte leteperve a férfit, lovagló helyzetbe juttatva magát, hatalmas vággyal kezdett bele az újabb aktusba.
Az alak átjutva az ajtón megtántorodva dőlt a falnak, de így is nesztelen maradt.
-A franc esne bele, a teleportálás mindig sok energiámba kerül.
Már normál hallással is jól halható lett volna a szobában lejátszódó események zajai.
-Na mi van? Már megint? Még mindig? De jól bírjátok! Habár ha jobban belegondolok, én anno akár egész éjszakán átbírtam. Az alak elmosolyodott a kis gondolat elterelődésen, de amikor ezt az élményt összekötötte szerelmével, megint iszonyú fájdalom hasított bele.
-Na azt hiszem ma megint atom részegre, kell, igyam magam. Megint ezek az emlékek!
A csaj már eufórikus állapotban osztotta a csávót, szinte a csúcs közelén járt.
-Hy! Good night to die!
A csaj villámként vágódott le a férfiról.
-Ő az! Sikította teli torokból.
A férfi is villámszerű mozgást produkált mikor felpattant és ugrásból telibe állon rúgta az alakot. Ezek után hirtelen a sarokba ugrott és előkapott egy baseballütőt.
-Rohanj ki a lakásból azonnal, üvöltötte a férfi és egy szaltóval az alak mögé került.
Amaz rögtön megpördült, de máris az ütővel kellett szembetalálkoznia, ami azonnal háromfelé törte az állát.
-Nem hagylak itt! Zokogta teljesen sokkos állapotban a nő.
Az alak igazából meg volt lepődve a két találaton, amit kapott. De rá kellett jönnie, hogy a teleportálások levették az erejét, és az emberfeletti gyorsasága nem működik.
Az ütés után azonban nemhogy hátra tántorodott volna, hanem a férfi nem kis meglepődésére előrébb lépett, és elkapta annak ütőt, tartó karját. Minden gond nélkül könnyékből leszakította.
Majd lefejelte, és jól megrugdosta. Élvezte, amit csinál, minden egyes rúgás örömmel töltötte el. A nő idegesen matatott a fiókban, az alak szinte meg is feledkezett róla.
-Megvan!
Vette elő a pisztolyt remegő kézzel. Az alak megfordult.
A lány, reszkető kézzel tartott célra.
Kilőtte az első lövedéket…
Vállba. Második…másik vállba…nyakon…kettő a tüdőbe…a hatodik pont szívbe talált.
Normál esetben, olyan képessége is volt az alaknak, hogy belassult az idő egy kis időre, plusz rendkívüli gyorsasága révén elvileg simán kikerülhette volna a lövedékeket, most azonban már mentálisan kimerült volt.
Élettelenül rogyott földre.
A csaj undorodva ejtette el a fegyvert.
Kedveséhez rohant, aki félájultan feküdt kicsit arrébb.
Percekig ölelgette, szorongatta, mire az kissé magához tért.
-Szerelmem! Minden rendbe lesz, korházba viszlek! Sírta keservesen a csaj.
-Me… menj… el.
-Nem hagylak itt! Gyere, próbálj meg felállni.
(hülye! Egy épp csontja nem maradt)
-Mene… menekülj!
-Vége már! Meghalt! Szorította magához bőgve a férfit.
-Roh… rohanj!
-Előlem?
A csaj rémülten kapta hátra a fejét.
Ott állt az alak, és nagyon is élt.
-Neeeeeeeeeeeeem. Bömbölve zokogta a csaj.
-De! Röhögött fel mély földöntúli hangon az alak.
Az alak odalépett torkon ragadta a nőt, és a magasba emelte.
Annak már a lábai bőven a levegőben kapálóztak.
Kedvese 3 danos mester volt, és sok mindenre tanította a lányt. Ennek keretében a levegőben lógva összeszedte magát és tiszta erőből ágyékon, rúgta a támadót.
Amaz elmosolyodott. –juj ennek most nagyon kellene fájnia, nem igaz?
Ezzel válaszképpen erősen visszafogott erővel a falnak csapta a nőt.
Annak úgy tűnhetett, hogy tiszta erőből csapódik a falhoz, és az eszméletét is elvesztette. Azt nem tudhatta, hogyha az alak teljes erőből vágja a falhoz, az számára felért volna egy 100 méteres zuhanással, ami a betonban ér véget. De nem ez volt a cél. Egyelőre nem akarta megölni. - Először is a barátját. Hadd érezzen abból az érzésből egy cseppet, amit, én érzek. A férfihez lépett.
- Mit akarsz tőlünk? Kérdezte amaz akadozva.
- Igazságot akarok. Elvetted tőlem, ami az enyém volt, hát most visszaveszem.
- De hát neked már az óta meg van a párod.
- Azt is elvették. De azt nem tudom vissza szerezni.
- Ne bánts, kérlek! Visszaadom a nődet. Csak hagyj életben!
- Ez nem ilyen egyszerű. Azonban nem érek rá veled itt bájcsevegni.
Az alak odalépett a mozgásképtelen férfihez. Ránézett a mellkasára. Tökéletesen hallotta, ahogy ver a szíve. Ráhelyezte a kezét behajlított ujjakkal. Akárcsak a férfi pénisze a nő hüvelyébe, épp oly könnyen hatolt át az alak karja a férfi mellcsontján.
Megragadta a hevesen lüktető szívet, és lassú mozdulattal kiemelte, óvatosan, hogy a szervben nehogy kárt tegyen. Felsóhajtott az élvezettől, ahogy látta, ahogyan a férfiból kiszáll az élet.
- Király!
A nő az ágyon tért észhez.
- Na! Nem is rossz. 3perc 24másodperc alatt magadhoz tértél.
Ez egy ócska embertől nem rossz teljesítmény.
A nő azonnal a barátjára nézett.
- Fogadd őszinte részvétem.
Sajnos elégtelen szívműködés miatt elhunyt.
A csaj nem kezdett el zokogni, nem kapta el semmi roham. Egyszerűen beletörődött, hogy vége mindennek.
- Tehát ahogy ígértem, eljöttem érted.
- Mit akarsz? A testem a tiéd, lehet, de a lelkemet sosem kapod meg!
- Tested nem kell. A lelked meg jó lesz az ördögnek.
De ha az enyém nem lehetsz már, hát másé sem leszel.
Tőled, belőled csupán csak annyi kell amennyit te, elvettél tőlem.
Összetörted a szívem, most elveszem a tiéd!
Ez így a jogos! Így igazságos. Sötét Igazság ez, de legalább igazság!
- Dögölj meg, te nem normális elmebeteg, perverz állat!
- Nyugi, te előbb megdöglesz, ráadásul, amíg lesznek magamfajta igazságra szomjazó fanatikusok, akik hajlandóak lesznek magukba fogadni szellemem addig én, visszatérek!
Az alak odalépett. A csaj mozdulatlanul feküdt tovább.
Meglehetősen bosszantotta, hogy a csajból semmi félelem nem árad.
Amaz nem is félt. Már nem. Csak undorodott.
Tudta jól akármit is akarna tenni, esélye sem lenne, és egyébként is, még ha le is győzni ezt az őrültet, mihez kezdene?
- Na mire vársz? Most neki állsz megerőszakolni vagy nem?
Az alak élvezettel felkacagott.
- Neked elárulhatok egy titkot. Amikor elvesztettem, akit igazán szerettem, vele halt a lelkem is. Azonban még is, annak a helye is fáj. Ezért elkezdtem kísérletezgetni, hogy az érzelmeket kikapcsoljam. Ehelyett azonban a fizikai érzékeket sikerült kikapcsolnom, a szellemieket nem. Nos nagyon előnyös dolog nem érezni a testi fájdalmat, de cserébe a testi gyönyörökről is le kell mondanom. De úgy gondolom bőven, megéri.
Most viszont sietnem kell. Még le kell innom magam. Tudod, hogy van ez. A rengeteg fájó emlék… valahogyan csak felejtenem kell nekem is.
Az alak a nő felé hajolt, és eljátszotta ugyanazt, mint nem rég a férfinál.
Mellre a behajlított ujjak, és mint kés a vajon be a mellkasba. Óvatosan kiemelni a szívet, és szellemi szinten elélvezni az elmúlás látványától.
- Zolly : Ellenségek 3:0 gondolta elégedetten az alak.
Huh, ez azért húzós volt. Sikerült meglepniük. Remélem a továbbiakban, rendben fog haladni a küldetésem. Még nem kevés elintézni való igazság van hátra…

folytatása következik...

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat