Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Đark Fanatikus naplója


Łord Đark Fanatikus [53471 AL], gazdája Đark Fanatikus
Még Sötétebb Hangulat

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/53471
Még Sötétebb Hangulat

Nyilvánvalóan mélyen voltam/leszek/vagyok, akkor amikor éjjelente a belegondolások nem hagynak békét.
Nem vagyok hajlandó a továbbiakban belegondolni a dolgokba. De nem megy. Nem ugy van az...
És közben hülye és agresszív vagyok, mert mért ne, mintha ugy jobb lenne.
Elnézést kell kérnem attól a néhány embertől akikkel sajnálatos módon sikerült a tegnap este msnen beszélni.
Tehát elnézést. Mindenkitől kivétel nélkül.
A munka amit kigondoltam jóval könnyebben sikerült annál mint sem hittem, és jóval jobban sikerült mint hittem. Elég volt két éjszakán át belegondolni ebbe-abba és számomra dermesztően szép munka lett az eredménye. Ez a vers annyira lírainak hat, miközben velejéig dark. De már már letargikusan lírikus.
Mintha lágyabb lenne mint elődje mégis keményebb.
Szebb, hosszabb, jobb... Tehát ime:

Sötét Hangulat II.

I.
Megfáradt Hangulatomban
Egy fagyos, sötét éjjelen
A gondolat tart csak ébren

Komor órák jönnek értem
Láncra verve gyenge létem
Felmentés nincs, bárhogy kérem.

Nem akarok én, semmit már
Az ébrenlét rombol és fáj
A feloldozás meg csak vár

II.
Megolvadt bús, álom jégen
Bánat és vér tengerében
Sodródva semmin és tétlen

Halvány remény a sors keze
Hogy mélységből felemelne
Hőt adna a jég helyébe

De nem! Hitvány, hazug álmok
Végre mindent máshogy látok
Hit, remény: hamis és álnok

III.
Lefárasztott hangulatban
Megfakult, sötét érzések
Adják tudtára az észnek:

Ki segít az is csak érdek!
Tudom én jól! Mindent értek!
Illúziók! Eltűnjetek!

Feketén folynak az évek
Semmibe vesznek a tervek
Célt vesztenek az ész érvek.

IV.
Nem akarok szinte semmit
Valóban éppen csak ennyit:
Boldogabb létet, egy cseppnyit

Néma lélek szakadt húrja
Szívemet tövisként szúrja
Sötét démon fogva tartja

Pedig csak élni akartam
Őszintén, tisztán, hangtalan
Pontosan így valahogyan

V.
Persze már megint sötét van
Mert a fény most is hasztalan
De én mégse így akartam!

Néma csend és a rettegés
Hát még se jön az ébredés
És nem múlik a szenvedés

A fájdalom most is rombol
Közben esztelen düh tombol
Ennyi tellett ki a Sorstól…

VI.
Fellobbanó gyújtott harag
Rég megbuktak már a szavak
Sajnos most már mindent szabad

Még sötétebb hangulatban
Későn, de még mindig ébren
Reszketve a fagyos télben

Virág nyílott tündér szépen
Elszáradt tengernyi vérben
Mert élni akart a fényben…

VII.
Összeomlott hangulatban
Sötétül be dermedt lelkem
Sors keze csak játszik velem

Megfagyott hát minden mondat
S jégbe zárt, béna gondolat
Feltör a Sötét Hangulat

Nem akarok semmit most már
Érzem a létezés is, fáj
És csak azt kapom, ami jár


Az ötödik szakasz egyértelmüen visszautalás az előző részre, szinte szórol szóra, csak másképpen.

Szebb Jövöt!



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat