Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Đark Fanatikus naplója


Łord Đark Fanatikus [53471 AL], gazdája Đark Fanatikus
Átgondolva...

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/53471
Átgondolva...

1...

Azaz Eeeeeegygygygygyööööööö.

Állapot: 0.0% <Critical Emergency>

Az elmult napokban sokminden átértékelödött sajnos.
(vagy nem sajnos, ezt, nem én döntöm el.)

Most itt állok pontosan 21.51 évesen.
Azárt kellene egy áttekintés az eddigiekröl.
Eljött az elszámolás ideje.
Tehát egy kis áttekintés...

Gyakorlatilag az elsö 4 évemröl semmi informácio, nem maradt meg, csupán elbeszélések alapján tudom, hogy fejlödésem ebben az idöszakban fizikai és egészségi hátrányom ellenére(koraszülöttség, és szóletési mozgásszervi hiba) semmiben nem tért el az átlagtol.
Ugyanolyan ütemben fejlödtem mind fizikálisan mind szellemileg mint bármely más egészséges gyerek.

Ezek után jött az életemnek azonidöszaka mely alapjaiban határozta meg a késöbbi alap értékeket, s mind láthatjuk az évtizeddel késöbb megfogalmazodott ugymond rendszernek az alapvetö müködését is teljes mértékben befolyásolja a 4-11 évig terjedö idöszak neveltetési strukturája.
Ezért nem tudom utálni az anyámat annak ellenére amilyen nagy hibákat elkövetett a késöbbiekben, mert amig normális volt talán a világon az egyik legjobb anya volt. Egyedül nevelt fel, sosem szenvedtem hiányt semmiben, jo gyermekkorom volt, és nagyon nagyon fontos alap értékeket nevelt belém. Ugymind öszinteség mindenek elött, segitökészség, tisztelet, a kis dolgok megbecsülése, és megtanitott jol kalkulálni, sporolni, egyszoval sok fontos alapdologra, amiket a késöbbiekben már magam tudtam fejleszteni.
Köszönöm szépen neki.
Akkoriban én is egy teljesen átlagos gyerek voltam, a magam kis csintalanságaival, én se szerettem tanulni, csak muszálybol, a jo pár intö a bunyokért a szüntekben...stb király volt.

Sajnos aztán megtalált a 11. életévem a változások kora.
Innentöl kezdve számitom a sötét korszak idöszakát amely 20 éves koromig tartott. Erröl az idöszakrol sokat mesélhetnék, de nem ez a célom. Sok minden megváltozott, elötérbe került a kitartás, a lelki erö, illetve a fizikai birás. Innentöl kezdve minden nyarat átdolgoztam, sehova nem jártam el, s innentöl jott, hogy már más voltam én mint a többiek. Nagyszerepet kapott a hazugságok sora.
Megtanultam hogyan kell szemrebbenés nélkül akkorát hazudni, mint a ház. De mért is? Védekezésböl. Ugynevezett falazás.
Az anyámat bárkitöl megvédtem akitöl tudtam, s ennek érdekében olyan szinten tudtam hazudni mint senki más.
Csak hogy védjem.
Megkellett tanulni alapszintü tulélést. Hogyan is kell nehéz sulyos idöszakokban gyakorlatilag tulélni az éjszakákat és nappalokat, melyek majdhogynem már nem is különböztek egymástol.
A hatalmas nyomás mind iskolai, mind rokonok részéröl, hogy kikell szakadni ebböl a környezetböl..de én az anyámat nem hagyhattam el. Akkoriban ö jelentette nekem az egész világot.
Aztán rájöttem ez igy már nem müködik, és megkezdödött a 3 korszak amely a mai napig tart.
20 évesen szétszkadtunk, és elkezdtem a magam utját járni.
Ismét elötérbe kerültek a legfontosabb elemi értékek, s ennek megfelelöen folytatam egyedül az életem.
Igy egyedül sok problémával kellett megküzdeni.
Implementálodott(megfogalmazodott) egy uj valami amit ugyneveznek rendszer. Ez szinte semmiben nem különbözik tölem hiszen én magam vagyok, csupán egyetlen egy dolgot jelet: Érzelmek nélkül élni.
Erre az igény az elsö sulyos szerelmi csalodásom után került sor, s mint a késöbbiekben kiderült, csak ideig oráig müködik.
Célokat, célok követtek, ambiciozus modon.
De a célok után bukások következtek, melyek egy idö után elkezdték felmorzsolni az amugy is kissé labilissá vált idegrenszeremet. Most ott tartok, hogy félig teljesen ösz vagyok.
Állitolag tök jol áll, de én azért sapkában járok mindig.
A szemere is azt mondják, hogy milyen aranyos özike szem, én meg azt mondom napszemüveg, télen nyáron.
Voltak olyan periodusok föleg 19 és 20 között amikor azt mondtam na jo van bazdmeg vége mindennek.
De az igazi akarat nem jutattott el odáig, hogy a helyes lépéseket megtegyem. Azota ért még pár sulyos kudarc.
Melyek csak gyülnek gyülnek, és eljuttattak egy olyan pontra amikor már minden mindegy. Talán jelenleg a legsulyosabb idöszakba kerültem. Bár most furán érzem magam. Nem félek, nincs is szar kedvem, semmi nincs teljesen könyünek még is teljesen erötlennek érzem magam. Azt mondják sokan milyen rendes ember vagyok, hát nem tudom ez nézöpont kérdése. Sokan becsülnek az energikusságom és az ambiciozusságom miatt, de nem tudják, hogy ez csak kivülröl láccik igy.
Semmi és senki vagyok, aki a sötétségböl a sötétségbe tart.
Igazábol jo volna sirni...bár nem tudok. De a torkomban mindig ott van, de kinek is sirhatnék? Ki érezne át teljesen öszintén.
Hiszen soha nem szeretett senki.
Rákell ébrednem én tényleg egyedül maradtam, s nem is lesz mellettem soha senki, sem igy sem ugy.
Ha gazdag lennék akkor is csak a "szerelmet" tudnám megvenni, de az a valaki nem engem szeretne hanem a pénzem. S tudom, hogy magam miatt pusztán engem senki sem fog ugy szeretni.
Itt tartunk hááát vége.

Minden jot tiszta szivböl!



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat