Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Đark Fanatikus naplója


Łord Đark Fanatikus [53471 AL], gazdája Đark Fanatikus
Ösvény 2.

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/53471
Ösvény 2.

"Mi célból ég ez az élet láng?
Szomjazó kérdés a tüzes vágy
Hogy értelmét végre megtaláld.
Miért az élet, ha szenvedés?
Ha tudjuk jól, helyes az érzés:
Hogy a létezés egy tévedés
És a halál a felébredés!

Számomra sem maradt választás
Időm lejár, végső összeomlás…
Szívek burkain egy repedés
Folyik, ömlik a bánatérzés
És többé nem áll el a vérzés!
Jöjjön végre a felébredés…"

Szánakozva nézem a tükröt. Pontosabban a velem szemben lévő képet. Mármint ami a tükörben van...

A kérdés, hogy miért? az örök dilemma. Erre sosem fogunk tudni konkrét választ adni. Mi nem. Majd a megfelelő időben a megfelelő Hatalom (vélt vagy valós ki hogy gondolja) mindenre konkrét, nagyon is kézzel fogható választ fog adni.

Tulajdonképpen, hogy valaki boldog-e vagy nem az csupán attól függ, hogy miképpen szemléli a saját helyzetét, és a szük epszilon sugarú környezetét mely kitölti az életét.

Mikor valami roszat teszel sose a még roszabbhoz viszonyíts, mert az nem csökkenti a saját cselekedeted súlyát... de amikor szaros kis életed körülményeit vizsgálgatod, és mielőtt elkezdenél elégedetlenkedni akkor gondolj arra, hogy mennyivel lehetne akár roszabb is. Elpusztúlt a macskád? no hát szomorú... de jobb ha örülsz inkább, hogy nem a legközelebbi szeretted tette ugyan ezt.

Nos miért is élünk? Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Az egész életünk pillanatról pillanatra döntések százaiból állnak össze. Minden pusztán döntés. Mikor valamit mondasz az is egy döntés eredménye, még ha ez nem is tudatosul. Hiszen akár dönthettél volna úgy is, hogy nem mondod...

Lehetséges, hogy érdemes lenne csak olyat mondani aminek súlya van. Csak akkor megszólalni mikor érdemes.

Keresem a lét értelmét, de mivel céljaim csupán távoli halvány megközelitésben vannak(?) így a keresés is meglehetősen bizonytalannak tűnik...

Egyszer egy barátom(?) azt kérdezte: ha választhatnék, melyik elemet választanám ami jellemez engem. Természetesen gondolkodás nélkül a tüzet mondtam, merthogy lobbanékony vagyok, és perzselő. Erre ő azt mondta szerinte engem a föld jellemez a leginkább, mivel olyan vagyok akire lehet támaszkodni, aki stabil talajként szolgál mások számára... Nos nem mondom... kevés dolog esett az életben olyan jól mint akkor az a mondat.

Ma már tudom, hogy nem vagyok több egy mocskos, tisztátalan szánalomra méltó senkinél, aki mellett nem hogy a stabilitást nem lehet érezni, de maga az egész jövő bizonytalan, és félelmetes.

Ilyen formában azt hiszem kijelenthető, hogy valóban bizonytalan a jövő, sőt... inkább a negatív bizonyosság felé hajlik... Úgy küzdeni valamiért, hogy már senki nem hisz senkiben... túl nehéz... inkább lehetetlen.
Hogyan harcoljak valamiért, amin látom, hogy már nincs?
Küzdeni a semmiért...céltalan célokért...

Szóval, hogy miért ég ez az élet láng? Nos gondolom, azért, hogy legyen kin szánakozni, legyen kinek még hatszázszor elmondani, hogy egy aljas görény, és semmit nem adott a közösbe, csak elvett... elvett... nem adtam...hát ne is várjak kegyelmet. Legyen kinek elmondani, hogy tulajdonképpen egy mocskos állat, úgy ahogy van, egy senki aki az elmúlt x évben semmit nem tett. Egy munkanélküli, kifogásokat kereső naplopó semmire kellő, aki még a lelkét is kilopja az embernek.

Hogy legyen kinek nap nap után meddő üres harcokat vívnia a saját kis mocskos környezetében, hogy legyen aki nap nap után végig hallgatja az esztelen süketségeket, a politikai és vallási eszmefuttatásokat, amik a realitások talaját, még reptükben sem közelítik meg. Hogy legyen kit fárasztani a kádár rendszerrel, meg a horthy rendszerrel, hogy legyen kinek elmondani, hogy mindenki zsidó, meg kommunista.

Hát ezért ég? Erre vagyok már csak jó?
Végül is...
Valahogyan én is érzem, hogy tényleg csak ennyi jár már.

Az ösvény hol jobbra, hol balra kanyarodik, néha kissé meredek, néha lejt... általában... azonban én ismerek egy darab valakit -egy senkit- akinél az ösvényt szakadéknak hívják...

nem hozhat békét...
köszi nem kell a részvét!
Nem kell a szánalom, a sajnálat...
bennem csak gyülöletet ébreszt...

Undorodva fordulok el a tükörtől... most a kukában darabokra törve... ott van ahova mindíg is való volt.

Ez is -mint általában mindegyik- egy kiváló nap a halálra!



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat