Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Đark Fanatikus naplója


Łord Đark Fanatikus [53471 AL], gazdája Đark Fanatikus
The Best Đark Week

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/53471
The Best Đark Week

My name is Đark Fanatikus...

Multhét:
Hétfö: Közepes (3)
Kedd: elégtelen (1)
Szerda: elégtelen (1)
Csütörtök: It's a good day to die (0)
Péntek: elégséges (2)
Szombat: The Best! (6)
Vasárnap: Elégséges (2)
Hétfö(tegnap): Elégséges (2)
Kedd(ma): jo (4)

Szerda...

Ahogy azt megbeszéltük, végre 2 hónap után találkoztunk a Judittal.
Oké. Este hét óra, jön. Illetve jönnek.
Merthogy jött a legújabb barátja is.
(Említettem anno, hogy szar mert kiköltözik a koleszból, az végett hogy a barátjához költözik)
Na ez már egy másik pasi... tudtam én, hogy ez lesz.
Nos szóval a sráccal semmi bajom nem volt tök jófejnek tünt.
De igazából feleslegesnek éreztem magam merthát azért inkább egymásal voltak elfoglalva. Tök jó gondolom magamba, mióta nem beszéltünk és akkor na...
A másik meg a halálom, hogy elkezdek mondani valamit, és akkor elkezdenek smárolni. Joh persze, hulla szerelmesek, csinálják, de rendkivül paraszt dolognak tartom. Na de nem ez lenne a legnagyobb para, mert jó elnézném...
De!!! Mostanában egyszerüen nem tudom elviselni a szerelmes párok látványát, föleg ha falják egymást.
Mekkora szar már, hogy csont szerelmes vagy, és jóideig nélkülöznöd kell a párod társaságát, és akkor ott nyomulnak az orrod elött, és legszivesebben bögnél. Tettem is nekik egy megjegyzést de nem hiszem, hogy vették a lapot:
"Azért jó elvagyunk igy másfelen."
Utalva arra, hogy ök ketten egyek, én meg fél vagyok a társam nélkül.
Egy órát birtam velük. Aztán mondtam, hogy szorry de be kell mennem a koleszba. "Jol van semmi gond menj csak megértjük."
Jah bocs... elnézést a zavarásért.
Mindegy. Üzembe helyeződött a Rendszer aztán szarni bele...

--**--

Minap...

Ugy látszik nem egészen világos.
Egyszerüen nem. Én NEM változom.
Nem lettem másabb. Nem enyhültem.
A Mester és Acél közötti filozofiai párbaj...

délután 4-5 óra.

Mester: Te! már csak az a pár szál cigid van abból amit reggel bontottál fel?
Acél: Milyen reggel?
Mester: Láttam, hogy kilenc fele bontottál egy dobozt. Már csak ennyi van?
Acél: Persze. De ez nem a reggeli. Ezt dél után valamivel bontottam.
Mester: Ja...(kis szünet) Micsoooda? És a reggelivel mi van?
Acél: Az délkörül elfogyott. Mé mit hitté?
Mester: Na ne basszá. Azt akarod mondani, hogy ez a második doboz vége a mai napon?
Acél: Hát mé mit hitté?
Mester: Anyádat hittem! Te tényleg nem vagy normális!
Acél: Soha nem is tagadtam. De most mi a baj?
Mester: Két doboz cigi alig 10 óra alatt te szerencsétlen, tudod te mennyi az?
Acél: Azt hiszem 40 szál.
Mester: Hát te nem vagy normális.
Acél: Tudom, az elöbb már emlitetted, de akkor se mondtál ujjat.
Mester: Lassan 25 éve dohányzok, de a max napi egy doboz.
Te még egy éve se és már két doboz?!
Meddig ohajtasz elmenni?
Acél: Szerintem a napi egy karton kb ideális lenne.
Mester: De egy hülye kis cinikus barom vagy te!
Acél: Ebben a sorrendben?
Mester: Mégis, hogy gondolod ezt?
Acél: Ugy, hogy elszivok még egy szálat.(Rágyujt)
Mester: Tényleg leszarod az egészségedet? Hát úgy fuldoklasz,hogy a hátamon feláll a szőr.
Acél: Milyen egészségről beszélsz? Nekem olyanom nincs. Ébresztő! Tudod én beteg vagyok!
Mester: Agyilag az biztos nagy baj van.
Acél: Hol nincs baj? És szerinted, hol érdekel ez a hülyeség engem?
Mester: Te most tényleg meg akarsz dögleni?
Acél: Tulajdonképpen jelen pillanatban ilyen terveim nincsenek.
Mester: Akkor, hogy akarsz te hosszú távra tervezni?
Acél: ugyan. Én maximum 15 évre rendezkedtem be. Mindketten tudjuk, 10 éven belül milyen sors vár rám.
Én meg ugy nem vagyok hajlandó lenni.
Mester: Te faszkalap, de addigra az orvostudomány már lesz olyan fejlett, hogy megoldják.
Acél: jaaaaajj! Joh... Hiszem, ha látom. Már rég nem remélek tul sok jot.
Mester: (Megvilágosodott fejjel) Te semmit nem változtál!
Ugyanolyan sötéten gondolkodsz, mint két éve!
Acél: Juj. Most lebuktam. A nevem: Dark Fanatikus. Sosem fogok megváltozni!
Mester: Nemrég beszéltél nekem halálosan komoly tervekről.
Nem gondolod, hogy üti egymást a kettő?
Hogy akarod, hogy így bárki is építsen rád?
Acél: Velem lehet számolni, lehet rám számítani, és lehet építeni is...
Csak esetleg összedől...ha-ha!
Mester: Te tényleg nem félsz?
Acél: Mitől féljek?
Fájdalomtól? Betegségtől? Elmúlástól?
Nem szoktam félni.
Rettegni szoktam: Vereségtől, kudarctól, és attól, hogy elveszthetek valakit aki fontos.
De ha másban nem is ebben önző vagyok. Az már nem érdekel, ha engem vesztenek el...az nekem nem fáj.
Mester: Azt hiszem komolyan át kell értékelnem az anyagi helyzetet veled kapcsolatban.
Te elmebeteg, idegbeteg, degenerált idióta.
Acél: Úristen! Csak azt ne! Bármit értékelj át csak azt ne!
Mester: Nem, hát igy ez nem lesz rendben.
Acél:(kétségbe esve) Jó! nem szóltam semmit! Minden rendben van. Teljes harmóniában vagyok a világgal
Mérséklem a cigit, sőt nem is kell cigi. Látod kinek kell?(félre dob)
Pff. hülye cigi. Tök felesleges. Tiszta hülyeség.
Mester: Befejezted a szinjátékot?
Acél: Khm...ja... persze.
Mester: Nem szeretném megtudni, hogy egy doboz fölé mész!
Acél: Igen Mester, értettem! ööö...óránként?
Mester: Az anyád! 24 óránként!
Acél: Igen Mester, úgy lesz!
(Szemét szocialista szemét geci! Ezért 3 dobozzal fogok szivni!)
Mester: Helyes! Remélem nem csak azt mondod amit hallani akarok!
Acél: Neeeeem, hát én ezt öszintén gondolom!
(Az anyoooodat, azt hitted mi? Oxigén helyett nikotint fogok lélegezni!)
Mester: Na csak észhez lehet tériteni egy kis szankcióval.
Acél: Végül is jobban meggondolva neked van igazad.
(Na ja! Pénz beszél... Persze, hogy nekem van igazam, teeeee szarrrr)
Mester: Erre azért már rájöhettél volna!

A továbbiakban persze, még voltak egyes mélyebb elmerülések.
Amit nagyon birok benne, hogy tök lazán lehet vele beszélni, komoly
és mélyebb szellemi dolgokról.
Igazából kétségem sincs afelöl, hogy igaza van... bizonyos szempontból.
De megtagadni önmagam... nem fogom. Senkiért. Föleg, hogy látom azt a szebb jövöt.
De látom az árnyakat is a jövöben. Lesz itt még keserüség.

És egyébként is szeretnék rávilágitani egy tényre.
Évekkel ezelött, még ebbe a szarba is vázoltam azt a kimutátást mely
világosan rávilágitott: Várható élettartam: 30 év.
Kb husz éves lehettem mikor több éjszakás számitások után
kijött ez a legvalószinübb élettartam.
Ez azt jelentené, hogy mosttól még nyolc év.
Nem olyan vicces ez, de nekem nincsenek is unokákra vonatkozo terveim.
Söt...az még hagyján. Imádom a gyerekeket, de erre a világra nem érdemes bevállalni.
Na mindegy bizakodo vagyok(Magam modján) és én még akár egy 35 éves életkorral is számolok.
A számitást azóta nem vizsgáltam felül. Nem is fogom. Csak rosszabb jönne ki.
A napi két doboz meg tulzás. Az ritkán jön ki, és a maximum érték. Átlagban nem haladom meg a másfél dobozt!
--**--

Le kellett menjünk Bicskére.
Anyámmal. Tárgyalásra. Húgommal kapcsolatban...
Rendben. Ahogy megbeszéltük. Kilencre mentem.
Ott összefutottam, az egyik családsegitövel.
Jött ö is. Állunk a kapuban, felcsengetek. Semmi.
Rágyujtok. Miért nem veszi fel?
Megint felcsengetek. Semmi.
Kezdek ideges lenni. Telnek a percek.
tizkor legkésöbb el kell indulni. A nö is kezd aggodni.
Még idegesebb leszek. Mutter sehol.
Még egy cigi. Ha nem kerül elö para van.
negyed tiz mult... Megjelenik a kolléga nö is.
Mondják minjárt itt a kocsi amivel megyünk.
A mutter még mindig sehol. Mindjárt fél tiz.
Már sik ideg vagyok. Még egy cigi.
Felhivom a mutter paliját. Mondja, hát otthon kell lennie.
Jo. De nincs otthon! Háthogy akkor itt és itt nézzem meg.
Mondom a csajoknak, hogy jo elmegyek néhány hejre.
Mondják rendben. Probáljam megtalálni, mert egy évi munkájuk eshet kutba.
Már ök is idegesek. Hát még én. Még egy cigi.
Nekiindulok. Sietek mint állat, érzem mindjárt leszakat a térdem. király.
Cigifüst belemegy a szemembe, még idegbetegebb leszek, eldobom a francba.
Megbánom. Elöhuzok mégegyet. A francba, már csak pár szál...
Mikor is bontottam? Ja hajnalba. király. Betérek az egyik helyre. Nincs ott.
Kiteperek onnan. Hol abba a bolsevik kurva életbe lehet-gondolom.
Beteperés a másik helyre. Vásárlás két doboz cigi. Persze nincs ott a célszemély.
Kijövök. Még egy cigi. Melléég. De jo. Szemét szocialista!
Betérek egy szar semmi utcéba. Forgalom nulla. Megnövelem a sebességet.
Recseg a térdem. 5 perc mulva tiz. De jo. Remegek az idegességtöl.
Cigi ráég a kezemre. Anyád! Nem is szivtam belöle.
Két lépés, még egy cigi. Közeledik egy épitkezés.
Illetve én közeledek. Áll ott egy szakadt fazon. Látom engem hesszel.
Kurva anyádat nézel te köcsög- gondolom.
Látom elindul. Felém. Már méterekről mondja: Agyá má egy cigit.
Határozott válaszom: Nem!
Közelebb érek, beleszivok a cigimbe, nyul a cigim felé.
Elrántom a kezem. ráorditok: takarodj, mert szájbaruglak!
Ahogy elmegyek mellette megragadja a kezem, és visszaránt de adjam már oda neki azt a cigit.
Visszafordulok, dirr egyet. Nesze az eröszakos kurva anyádat.
Nekiborul a keritésnek, de nem esik össze. Fogom a cigit, azt belebaszom a képébe. Nesze te féreg szivjad!
Teperek tovább és közben bizakodok, hogy nem látott senki, ugat még valamit utánam. cserébe még egy cigi. Hagy ugasson, nem érek most rá agyon verni, pedig dejol esne most valakin kitölteni a haragom, és szétrugdosni.
Vissza érek. Remeg a gyomrom. Hányingerem van. Közben ök már megtalálták.
Azt hitte, hogy én nem megyek, és azért nem nyitott ajtot.
Merthogy nélkülem nem hajlandó lemenni a tárgyalásra.
A lánya érdeke lenne. Nem az enyém. De a hugom persze, hogy nem hagyom ki.
Én legalább ott voltam, de itt az anyámon volt a hangsuly.
Ha végül a két nö nem jut be a lakásba akkor szopás lett volna. De jo.
Azt hittem megfolytom. Csak a két nö elött nem akartam balhézni.
Végül lementünk, aztán megvolt a tárgyalás. Egy csomot kérdeztek engem is.
Aztán a válaszaim stilusán párszor olyan jot derültek.
Komolyan beszéltem én, csak lazán és ugy ahogy én szoktam.
Végül is azt mondta az egyik családgondozo, hogy nagy szerepem volt
abban, hogy a tárgyalás ugy zajlott ahogy.
Annyi biztos, hogy joval többet beszéltem mint az anyám.
Nekem csak a hugom, nem a lányom, de ugy néz ki ez többet ér!



Csütörtök...

Egésznap nem müködött megfelelöen az egész.
Azonban délután 3 órakkor eljött a végkifejlet.
Hihetetlenül rosszul lettem, azt hittem összerogyok.
Ötre meg menem kellett dolgozni.
Áh hát én tuti nem fogok tudni nemhogy dolgozni, de mégcsak elmenni odáig se.
Végül negyed négykor azt mondja:
"Elégtelen processzor müködés miatt a Rendszer leáll..."
"It's a good day to die, minden jót Cobra..."
Aztán elsötétült minden. Persze az ágyig eljutottam.
háromnegyed öt...
"Entaro Adun, üdvözöl a rendszer Cobra!"
Nagy nehezen kinyillik a szemem. Ránézek az orára. Anyád! elkések.
Felpattanok, kapásból megtántorodás.
Mindegy. ezerrel elkezdek repeszteni munkába.
"A rendszer erőforrásai minimális mértékben regenerlodtak!"
Joh. ugy sporoltam az energiákkal, ahogy tudtam.
Még véletlen se gyujtottam rá, hogy keringjen az az oxigén.
mindenesetre tiz perces késés után egyből beálltam dolgozni, de azt hittem
nem fogom túlélni. Pontatlanul és lassan dolgoztam.
"segéd Processzor átveszi az irányítást"
Na ekkor lassult be minden.
Majdnem az ujjamat szeleteltem le a felvágott helyett,
mellé léptem az egyik lépcsőfoknak, azt hittem kitörik a bokám.
képtelen voltam akár a legegyszerűbb matematikai müvelet elvégzésére is.
aztán beértem a koleszba. elmentem tusolni, de az is megfordult a fejembe
hogy szolok a szobatársamnak, hogy segitsen de inkább azért mégiscsak egyeedül kell az ilyet.
amugy meg ugy se segitett volna senki.
Egyszerüen ugy éreztem, hogy végem van.
Aztán már semmi sem müködött megfelelöen.
Akartam enni... éhes voltam, és nem tudtam leülni enni,
mert joformán már a mozgásom nem birtam koordinálni.

Immáron helyre állt minden.
Vizsgálatot inditottam az eset kapcsán, és jo esélyel rávilágitottam:
valószinüleg az eset hátterében pszichés problémák állnak...


Szombat- vasárnap:

Csörög a telefon. Hajnali öt. Nagy nehezen odanyukálok, lenyomom a francba nekem ne csörögjön feleslegesen. Eszembe jut, de nekem ki kell mennem a Mesterhez negyed hétre. A francba. Megfeszített erővel feltápászkodás az ágyból. Forog a világ, szédülök, fejem zúg, szétrobbanna már.
Fájdalmas minden mozdulat, itt- ott véraláfutás. Émelyeg a gyomrom.
Tegnapi harsány mámor, halvány füstje száll. Gondolkodom, hogy is kezdődött el. Miután szombaton kimentem a Mesterhez újabb adag pénzel várt engem.
Ez összességében a héten 8500 forintot jelentett számomra. Már rég nem kaptam ennyit egy hét alatt. Nem kis mértékben javította az életkedvemet ez a tényező. Más örömöm úgy se volt ezen a héten. Sőt, már előző héten jól érzékelhetően zuhant eme jellemző mutatója. Szar hét, szar emberek, szar világ… na és persze szar élet.
Tehát végre jobban éreztem magam. Mondom a Mesternek ezt meg kell ünnepelnünk. Mit akarsz megünnepelni? Azt a jó teljesítményt, amit a héten produkáltál! Jó, de csak lazán azzal az ünnepléssel. Ne aggódj! Bízz bennem jó lesz! Megállapodtunk, hogy fejenként becsapunk egy, két deci minőségi rövidet és jó napot. Oké. Megvettük. Leültünk egy napos részen egy padra, olyan meghitt volt, ahogy apa- fia módra iszogatunk ott a padon.
Filozofálgattunk egy csomó mindenről, szóba jött a Jézus is, szépen elbeszélgettünk. Ültünk vagy félórát a pia társaságában, amikor is észrevettük, hogy mindketten megittuk a magunk kis két decijét. Azt mondja na most vesztettél, mert én egy másodperccel előbb ittam meg a két decimet, mint te a tiedet. Hűha na most mi lesz. Az, hogy most te adsz cigit. A francba. Odaadom neki. Legalább ennyivel is kevesebbet szívsz. Te! Ebbe a szarba nem is volt alkohol. De volt csak ettünk rendesen, és ezért még egy picit se érezzük. Nos kitaláltuk, hogy az ünneplés keretein belül menjünk el egy kínai étterembe. Ott jól bekajáltunk. Na ez király volt. Mondom, hogy megyek nettezni és kísérjen el. Megyünk, megyünk és jön egy bolt, ahol tudom, hogy gyógynövényes likör van, de az rohadt finom. Jó mondom bemegyek veszek belőle egy két decit. Azt mondja: Anyádat veszel! Nem iszunk többet. Mondom neki anyád nem iszik többet. Nyugi tata, bízzál bennem az szinte orvosság, semmi baj nem lesz. Persze, hogy belement. Beültünk egy helyes kis térre, és szépen elfogyasztottuk az előzőnél is erősebb, viszont még minőségibb cuccost. Mi a franc ebbe se volt semmi. Te hülye, itt írja, hogy 45%. Még jó, hogy elmentünk a kínaiba. Na akkor induljunk tovább. Oda érkeztünk a kedvenc netclubbomhoz. Az a székhelyem. Aztán eszembe jutott, hogy van ott egy aranyos kis presszó… Nem! Figyelj ide az anyádat! Nem erről volt szó! Ugyan tata! Most mit parázol? Semmi gáz nem lesz! Bemegyünk megiszunk eggyet, aztán jól van. Itt ráadásul Szt. Hubertus-t ihatunk. Az a kedvenced nem? De. Na ugye megbeszéltük, na gyerünk. Figyelj, te eszméletlen akaratos és rámenős vagy, már többször megfigyeltem, hogy egyszerüen egy az egyben ráerőszakolod az emberekre az akaratod. Ebből még gondjaid lesznek az életben. Ja. Mért, mert mindenki azt fogja csinálni, amit én akarok? Egyébként is könnyű a Katit táncba vinni, ha ő is akarja. Egyébként meg nem erőszakos vagyok, hanem jó érvekkel ráveszem az embereket bizonyos cselekedetekre, kihasználva azt, amit esetleg korábban mondott. Ha nem teszi, meg akkor ellent mondásba ütközik, és én ezt is megjegyzem.
Lementünk. Egy felesről volt szó. Persze erélyes hatásomra másfél deci lett. Az anyádat! Tudod mennyit ittunk? Minimálist te hülye, mi a faszt hitté? Közel fél litert fejenként! De te hülye! Most ez, hogy jön ide? Úgy, hogy te miattad leszek alkoholista! De te hülye! Miről beszélsz? Nincs is semmi bajunk. Ja. Akkor mért tántorogsz? Te hülye, mert nem stabil! Mi nem stabil? Hogy, hogy mi nem stabil, most ezt minek kérdezted? Na jól van üljünk ide le egy kicsit. Ezzel le akart ülni, egy kisebb álványra, de mellé ült. Oda megyek, hogy felsegítem. Erre átesek rajta. Az utcán a járda közepén, ott fetrengtünk mind ketten. Elsőnek tápászkodok fel. Két hóna alá benyúlok, elkezdem húzni a földön. Na ez tök jó! Húzzál még! De te hülye, ne hagyd már el magad, mert tetü nehéz vagy. Aztán valami szarban hanyatt estem. Na jó van, én már nem kelek fel. Most ő kezdett el engem húzni, ahogy én őt az előbb. Behúzott, egy tönkre ment üzlet beugrójába. Azért eléggé érzékelhető volt a kettőnk közötti kondíció beli különbség, ami neki sokkal jobb. Pont annyi hely volt ott, hogy egymás mellett, félig ülve, félig feküdve ott hesszeltünk kifelé. Na gyújtsunk rá. Na mi van mész netezni? Hülye vagy? Megyek be a koleszba tanulni. Te? Tanulni? Elkezd röhögni. De te hülye! Holnap érettségizek matekból. Holnap? Mé mit hitté? Nem baj, hogy holnap vasárnap? Mi? De te hülye… ja tényleg.
Jó akkor is bemegyek tanulni. Végül is fél kilenckor elindultunk, érdekes úton, módon, de mind ketten biztonságban megérkeztünk a célhoz. Magam sem tudom miért, de én az anyámat is felhívtam, mondván, hogy szeretem, meg hiányzik, és anyák napjára kimegyek. Biztos jól esett neki, de mivel ez felettébb szokatlan dolog volt, tuti levágta, hogy valami nem tiszta.
Amúgy a mester is megjegyezte már, hogy ha van az agyamba akkor teljesen lehullik minden álca és keménység rólam, és teljesen elárulom a valós érzéseimet, és érzelmeimet. Ez valójában azt jelenti, hogy azért most is szeretem az anyám. Úgy gondolom, hogy még mindig megpróbálom megtalálni benne azt a 12 évvel ezelőtti minta anyát.
A kolleszban még elkezdtem keménykedni az R2. Aztán neki álltunk fightolni egyet. Felrakott az asztal tetejére, én magamra rántottam, aztán mindketten hatalmasat borultunk, az asztalról. Aztán földön, ágyon mindenhol megfordultunk. Folyosón folytattuk. Kirúgta a lábam, én meg esés közben viszonoztam, úgyhogy ujjból mindketten a földön. Én nem éreztem fáradtságot, ö viszont egyre jobban. Már pont úgy nézett ki, hogy én győzök amikor azt vettem észre, hogy képtelen vagyok megmozdulni.
Lassan a foszlányokból összeáll minden tiszta egésszé.
Már fél hat múlt. El kell indulnom. Kiérkezek pont negyed hétre. Mester még döglik. Kómásan lejön a galériáról. Na mi van, menjünk vagy ne? Áh neked van kedved? Nem sok, inkább dögöljük még. Végül is nem mentünk el kirándulni, helyette ő is visszafeküdt, én meg bementem a szobámba, aztán délig fel se keltem. Végül is összességében szolidan de megünnepeltünk az eredményeket.
Remélhetőleg a jövő hét tartogat valami jobb esemény sorozatot, mert ez a hét annyit ért, mint a jelenlegi magyar kormány…
Ez egy jó napom volt, hát igen a Mesterrel mindig jól érzem magam.

Kedd...(ma)

Lényeében megvolt a matek érettségi. Joval könnyebbnek véltem mint kettö évvel ezelött.
Érdekes volt, izgalmas volt sej-haj.
Volt benne valoszinüségszámitás is, meg statisztika, ami két éve még nem szerepelt az érettségiben.
De ahogy attol rettegtem, persze koordináta-geometria is volt benne, ami épp ugy a gyengeségem, mint amennyire a valoszinüség az erösségem.
Számolom, azt a hülye feladatot, és már öt perc után nem tudtam, hogy mit számolok, és miért is kell nekem az az adat. Pedig két éve joval nehezebb koordinátás feladat volt, most meg sokkal egyszerübb. De akkor se ment. Volt még pár izgalmas feladat, nem gyöztem gyönyörködni a szépségükben. Föleg amikor kijött az eredmény, és valoszinüleg jo. Meg volt exponenciális egyenlet, amitöl majdnem hanyatt estem. Elfelejtettem ugyanis, hogyan kell megoldani. De jo...
Aztán a koordináta geometriás cuccoshoz a végén odairtam: Na jo...ezt buktam mint fidesz a választást.
Azért megnézném a tanár képét amikor javitja a cuccot.

IT'S A GOOD DAY TO DIE...

Szebb jövöt... :(

(S az alak felállt a gép elől, hogy kimenjen egy cigire...)



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat