Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Đark Fanatikus naplója


Łord Đark Fanatikus [53471 AL], gazdája Đark Fanatikus
ĐF:Sötét Igazságosztó

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/53471 		ĐF:Sötét Igazságosztó

ĐF: A Sötét Igazságosztó
I.-II. fejezet

Figyelem!!!

A következő sorok elolvasása csak saját felelőségre!
A mű okozta bármilyen testi-lelki vagy mentális károsodás bekövetkezése, illetve szexuális vagy bármely más beállítottság megváltozása miatt felelőséget nem vállalok.
Ha a dokumentumból film készülne, korhatáros lesz.
Továbbá...
A történetben szereplő személyek, helyszínek és események mind a képzelet szüleményei.
Azonban néhány adat és információ a szerző saját élettapasztalataira támaszkodik…
A zárójelben lévő mondatok, a szerző megjegyzései.

A Sötét Igazságosztó

I.

Szerelmes forró éjszaka, gyengéd tüzes ölelések…
-Szeretlek, úgy, mint még senkit. Súgta a lány és még szorosabban oda simult kedveséhez.
Teste még mindig forrt az elmúlt pillanatok szenvedélyétől.
A fiú gyengéden megszorította, s ahogy a lány meztelen bársonyos bőre, erős domború melléhez ért, kissé beleremegett.
-El sem tudod képzelni, hogy valójában te mit jelentesz számomra!
-Na mit jelentek? Kérdezte a lány és pajkosan szájon csokolta kedvesét.
Amaz megfogta a fejét, és egy hosszú érzéki csókra kényszerítette.
(Marha nagy kényszerítés lehetett, hehe…)
-Az életet jelented egy az egyben! Ha nem lennél nekem, már én sem lennék!
-Jaj édes, azért ne ess túlzásokba!
A fiú felsóhajtott.
-Nem túlzok. Szó szerint így igaz.
-Csak a tiéd vagyok, és sosem szakadok el tőled ez igaz. De nagy súlya van a szavaidnak.
-Súlyosak is ezek a szavak, de főként igazak! Te az élet vagy nekem, s még kitudja hány embernek.
-Nem! Csak neked vagyok!
-Nem úgy értettem. Sajnos jó néhány dolog van, amit nem tudsz.
-Igazad van! Rég ismerlek már, s első pillanattól éreztem, hogy te különleges vagy, de még mindig nem ismerlek eléggé. Hát azt akarom, hogy mesélj.
-Nem akarlak elveszteni! Félek, nem tudom, mit merjek elmondani.
-Az igazságot akarom! Mindent rólad, mindent, ami hozzád kapcsolódik.
A fiút az „igazságot akarom” hallatára kiverte a víz.
-Az igazságba sokan belehaltak.
-Ha kell a karjaid között, halok, akár érted!
-Ne mondj ilyet! Ha elvesztenélek, én is elveszek…
-Miért vesztenél el?! Az igazság miatt? Melletted köteleztem el magam örökké. Mondd az neked valamit, hogy volt már jó néhány amolyan kapcsolatféleségem, de 20 éves létemre neked adtam oda magam először, és tudom, hogy más már nem is lesz! Érted? Tudom!
-Hát jó, akkor úgy gondolom, nincs mit takargatnom. Mindent elmondok.
-Nagyon helyes! Ismerni akarlak! Jobban akár magamat!
Egy kis hezitálás után a fiú az ágy melletti szekrény fiókjából előhúzott egy fekete bőrkötésű a széleinél aranyozott nagyméretű könyvet.
A borítón nagy ezüstös betűkkel állt: „ĐF: Napló a Sötét Igazságról”
-De szép naplód van!
-Valóban szép… de nem az enyém.
A lány, kérdő pillantást vetett.
-Az apámé volt.
-Hűha! Jó régi.
-Több, mint 25 éves.
-Tényleg! Anyukádról már meséltél, de az apádról még sosem!
-Hát igen. Hidd el, nem véletlen. De most főként róla fogok.
Tőle indul minden. S ha elmesélem, megérted, hogy te mit jelentesz nekem.
-Már nagyon kíváncsi vagyok.
Kinyitották a naplót, s mind kettőkön erős borzongás futott át.
Meg magyarázhatatlan eredetű erőt éreztek, de félelmet is.
A belső fedőlapon vöröses betűkkel írva állt:
„Mindenki azt kapja, ami jár
A tűznek víz a víznek sár
De igazságot csak halál után lelhetsz
S én AKAROM, hogy mindenki megkapja, amit érdemel
Ha másképp nem, hát úgy, hogy én hozom el…
Az IGAZSÁGOT!!!”
-Milyen költőien szép! Vajon honnan az idézet?
Kérdezte a lány, és még szorosabban bujt a fiúhoz, mert fázni kezdett.
(Fülledt nyári éjszakán? Na a fagyos szent!)
-Ő maga volt költő, tőle az idézet!
-Ez nagyon jó! Folytasd!
-Mutatnom kell még valamit. De nem szeretném, ha megrettennél.
-Bármit! Melletted biztonságban vagyok!
(Ne hogy azt hidd! háhá)
-Gyere velem, most megmutatom azt a szobát…
-Amit az a különös ajtó zár?
-Igen, ahova eddig nem engedtelek. Az is része mindennek.
-Jaj de jó, annyira kíváncsi vagyok.
Magukra kaptak egy köntöst és a fiú az ajtó elé, vezette kedvesét.
-Még mielőtt bemennénk, el kell, hogy mondjam, hogy sosem láttam az életbe az apámat
-Ez, hogyan lehetséges?
-Nem is tudta, hogy megszülettem, meghalt világra jövetelem előtt.
-Ez annyira szomorú!
-Sajnos az egész családom története szomorú, na gyere.
Az ajtó egy hétponton záródó különleges minőségi ajtó volt.
A kis szobában teljes sötétség uralkodott.
Se egy ablak, se villany nem volt benne.
Közepén egy oltárszerűség állt tetején egy arany urnával.
Az emelvény körül telis tele gyertyák sorakoztak.
A fiú módszeresen végig gyújtogatta mindegyiket.
A lány előtt ekkor lett világos, hogy a szoba falai, a mennyezetet és a padlót is beleértve teljesen feketére van festve.
-Milyen hely ez? S beljebb lépett a lány. Elkezdett reszketni, ahogy a hideg rázta, s kissé meg is szédült.
-Jól vagy? Inkább mennyünk ki.
-Ne! Nem akarok! Tiltakozott elég hevesen a lány.
-Jól van! Ez egy szentély, de most már inkább kripta.
Itt ebben az urnában van az apám.
Illetve az ő apja.
-Akkor ez itt a nagyapád urnája?
-Nekem nem a nagyapám.
-De hát az apád apja a nagyapád.
-Igazából neki sem az apja volt, de mégis.
-Ez egy kicsit magas… és most akkor egybe van a két hamu?
-Nem tulajdonképpen csak egy test hamva van benne, de valójában…
Vett egy mély lélegzetet mielőtt folytatta volna.
-az apja és az apám a végén már egyek voltak.
-huh. Tudom, hogy nem vagyok egy lángész, de már tényleg nem értem.
-De! Nagyon is okos vagy, ezért fogsz majd mindent átlátni.
Miután elhagyták a szobát, visszatelepedtek az ágyra.
A lányt végre ismét jól eső melegség járta át kedvese karjaiban.
Ahogy a fiú combja az ő combjához ért ismét fellobbant benne a vágy.
Legszívesebben azonnal nekirontott volna kielégülésért epedezve.
Azonban most jobb szeretett volna tudni. Hallani ezekről a különös dolgokról.
Érteni szeretett volna mindent…
-Nézd itt egy nagyon lényeges mondat:
„Egy test, egy lélek, ha magadba fogadsz én, visszatérek!”
-Ez hátborzongatóan szépen hangzik.
-Ez a mi lényegünk!
-A miénk?
-Most már igen! Neked köszönhetem, hogy ez a mondat nem válik valóra.
-Megijesztesz!
-Nyugodj meg, meg fogod érteni! Te meg tudod érteni!
-Miért ilyen fura színű az írás?
-Mert vérrel lett írva. Az apám a vérét használta tintának.
A lány feje kissé zsibbadni kezdett.
A fiú átkarolta szorosan, és semmibe vesző elmerült tekintettel nekilátott hosszú és rettenetes történetét elmesélni…

II.

Az Alak betántorodott az ajtón.
-Te már megint hulla részeg vagy! Szolt az idősebb férfi.
-Na és? Az a király!
-Szerintem menj, aztán dögöljél le!
-Ja! Az a király!
-Te csak örökké ezt tudod hajtogatni?
-Ja, azé mer az a király!
-Na jól van, feküdj le, holnap beszélgetünk!
-Ja az a ki… Vagyis. Minek? Az megoldás?
A férfi hirtelen odalépett és megragadta a nála két fejjel magasabb alak grabancát.
-Te szarházi! Az megoldás, hogy napi jelleggel részeg vagy?!
Ezzel mit érsz el? Azt hiszed jobb lesz? Ezzel visszahozhatod? Elhiszem, hogy fáj! De ő mit szólna ehhez, ha látná mi?
-Meghalt! Elvették tőlem, és amúgy meg marhára nem érdekel az egész!
-Feküdj le, aludj, azt hiszem rád fér!!!
****

A nyomozó szédelegve lépett ki a pincéből.
-Böe ez undorító volt.
-Miért ölhették meg ilyen kegyetlenül ezt a nyomorult senkit? Kérdezte a rendőr nő.
-Fogalmam sincsen, egy alkoholista szakadt csöves volt, én nem értem
-Egyébként megemlíteném, hogy mielőtt, megölték napok óta fogva, tartották már. Szolt közbe az orvos szakértő.
-Nagyszerű, ettől nem lettünk sokkal okosabbak.
-Hány napos a hulla?
-kettő.
-Rendesen szétkapták, mint Foxi a rongyot.
-Ilyen brutalitást már rég nem láttam.
-Valami szadista állat lehetett, aki egy csövesen élte ki magát…
*****


Az alak belépett a pincelejárón.
Tökéletes csönd és sötétség uralkodott.
(Na tudod, ki menne be oda egyedül)
Azonban számára a világítás teljesen szükségtelen volt.
Magabiztosan haladt a szűk, kacskaringós pince járatokon.
Könyékig érő hófehér haja meg-meglibbent a repedéseken itt-ott beszökő huzattól.
Az amúgy is zord külsejének még barátságtalanabb, már-már félelmetes megjelenést kölcsönzött szeme, melyből csak a fehér rész látszódott, a szembogár már nem.
(Mivel nincs is, csak tudnám, akkor, hogyan lát?)
Felhúzta a hatalmas vasajtón a reteszt, és belépett a kis helységbe, ahol, ha lehet még nagyobb sötétség uralkodott. Tökéletesen látta a székhez kötözött embert.
-Visszatértem. Szolt mély színtelen hangon az alak.
-Pici fiam! Végre! Engedj el, kérlek! Már nem bírom itt soká!
-Egy: Soha nem szabadulsz innen már.
-Kettő: Nem vagyok pici, ha jól látom a közel két méteres magasságoddal, már elbújhatsz mögöttem, nem úgy, mint sok-sok évvel ezelőtt.
-Három: Ha még egyszer fiadnak szólítasz, kinyomom a szemedet!
-Mit akarsz tőlem? Ennyire rossz nem voltam!
-Persze, hogy nem! Sokkal rosszabb voltál!
-Ezt akkor sem érdemlem, itt rohadok egy hete, és éhezem, egy falat kaját nem adtál!
-Miért? Minden nap hoztam vizet… meg egy kis verést…
Az alak élvezettel felröhögött, még is érződött benne valami… mérhetetlen keserűség.
-Szomjazom a vér izét, s mindenkinek meg akarom adni azt, amit érdemel.
-Ez túlzás! Mit szándékozol tenni?
-Semmi különöset. Csak kezedbe adom az igazságot!
-Drága fiam! Könyörgök legalább egy kis enni valót!
-Hajaj, már megint le fiamoztál. Na mindegy. Szóval te csak 7napja rohadsz itt, én hét évig szenvedtem miattad! Éhes vagy, most megtudod milyen, ha fél karod odaadnád egy szelet száraz kenyérért! Szenvedj mocsok! Érezd a kínt, amit én érzek!
-Bocsáss meg! Könyörülj rajtam!
-Majd Isten megbocsát, én csak igazság szolgáltató vagyok.
Könyörületet, pedig te sem ismertél!
Ejh, nos ha jól emlékszem megint fiamnak szólítottál…
Az alak a lekötözött férfi mellé lépett.
-Szar ügy, hogy nem látsz mi?
De most csak a sötétség miatt. Bezzeg én milyen jól látlak!
Az alak a hüvelyk ujját a férfi arcához nyomta, és végig húzta.
Szép vörös vér serkent ki rajta.
A férfi, hangosan zihált a félelemtől.
-Tudod mi volt ez?
-Kés. Felelte a férfi, remegő hangon.
-Nem! Ez a centis borotva éles körmöcském volt.
Az alak nagyon lassan és megfontoltan szinte sebészi pontossággal belenyomta az ujját a férfi bal szemének közepébe. Amaz fájdalmasan felüvöltött, és el akarta rántani a fejét, de képtelen volt megmozdítani, mivel az alak a másik kezével magabiztosan fogta az állát.
Tovább nyomta, még beljebb, mélyebbre, élvezte az érdekes hangot, amit a szemgolyó adott ki. Már érezte, hogy a szemgödör aljánál van az ujja. Párszor megforgatta benne, majd szépen megfontoltan elkezdte kihúzni a hüvelyk ujját… szemgolyóval együtt.
-Jé, ez ilyen könnyen kijön? Tűnődött el, miközben a férfi tovább vonyított.
-Most mit vagy úgy oda? A másikkal még tudsz nézni! Látni meg amúgy se látsz! Akkor meg? Egyébként se lesz már szükséged többé arra a szemre!
Az alak rendkívül érzékeny hallását már kezdte sérteni az üvöltés.
Ha már tátva a szája, gondolta kitépi a nyelvét. Villámszerű mozdulattal benyúlt a férfi száján, és kikapta a nyelvét, mintha csak könyvet kapna le a polcról.
-Franc! Alig bírtam megfogni ezt a csúszós szart. Még jó, hogy be tudtam akasztani a körmeimet. De végre, már halkabban vonyít ez az elmebeteg.
A férfi jóformán csak hörgésszerű hangot adott ki.
Az alak a továbbiakban, még nyugodt módszeres mozdulatokkal eltördelte a férfi ujjait, akárcsak gyufaszálakat tördelne.
A férfi teste vonaglott az iszonyatos kíntól.
-Na mi van? Csak nem fáj?
Megfogta a fejét és lelketlen szemével mélyen belenézett a vergődő megmaradt szemébe.
Üveges, tébolyult tekintetet látott.
Elmerengett vajon mit tehetne, még ami fájdalmas, de nem hal bele.
-Áh! Na te szex gép! Emlékszem mit műveltél az anyámmal, amikor nem volt hajlandó lefeküdni veled! Párszor megrugdostad.
Na nem azért mondom én személy szerint nem, akarlak megerőszakolni, egyrészt valahogy jobban felizgatott egy formás női test, másrészt hát tudod, hogy van ez… már magammal sem tudok mit kezdeni, tudod sajnos a sok ideg kissé megártott a szexuális életemnek.
Ne aggódj már nem soká meg szabadítalak a földi fájdalomtól, de előtte még férfi mivoltodtól is! Ezzel odalépett, a férfi alányúlt, s ruhán keresztül, ahogy illett letépte a heréit mindennel együtt, ami ott található.
Se szánalmat, se bánatot, de még csak undort sem érzett.
Még elnézte pár órán keresztül, ahogy a férfi vonaglik, hörög, vergődik, mielőtt megunta volna, és ki nem törte a nyakát.
Hatalmas kielégülés volt ez sötét, beteg lelkének.
-Igen! Te már megkaptad, ami jár!
Beteljesítettem végre első feladatom, azonban míg a sorsom beteljesülne…
Még van jó néhány feladatom.

folytatása következik...

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat