Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Đark Fanatikus naplója


Łord Đark Fanatikus [53471 AL], gazdája Đark Fanatikus
Állapot: Normál

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/53471
Állapot: Normál

Az Alfa igyekezett urrá lenni a válsághelyzeten.
Mint a mühelyben kiderült, a meghibásodás igen sulyos, és akkor még azokrol a problémákról nem is esett szó, amik miatt igazán el akart menni. Az tul sok vizsgálatot jelentett volna, plussz erős feltételezések szerint akár a szerelő központba való beutalást is maga után vonhatta volna.
Erre pedig most a kritikus időszakban semmi szükség.

Isten vigyázz rám, innentől kezdve tul nagy baj nem érhet elvileg :D
Aztán meg egyébként is mindennek megvan a lényege, az oka. Tehát ha idö elött pusztulok el, akkor az nem idö elött van, hanem akkor annak ugy kellett lennie.
"Jó, magyarázd ezt annak akinek fontos vagy..."
Jogos, a mondat, de nem helyes.
Isten mindenek felett áll, az Ő döntése szent és sérthetetlen. Ennyi.

Ezen kívül marhára fáj most a térdem, de olyan színvonalasan, hogy az nem kifejezhető. Nem arrol van szo, hogy a mozgásban gátol, hanem arrol, hogy alapvetően fáj akkor is ha nem csinálok semmit, és ez a legnagyobb igazságtalanság.

Ezenkívül még éhes is vagyok. Ennek keretében mindjárt megyek aztán teszek ellene.
Kimondottan gyülölök éhes lenni.
Álltalában az evéssel állok pont ugy, hogy vagy eszek vagy nem függöen attol, hogy érzékelek e ezzel kapcsolatban hiányt.
Ha egy nap egyálltalán nem érzek semmi éhségérzetet akkor nem is eszem mert megfeledkezek rola. Egyébként meg nem várom meg amig igazán éhes leszek, mert azt az érzést gyülölöm. Nagyon nagyon.
Reggel elfelejtettem reggelizni, és most dél van. Minden előjel nélkül tört rám az erös éhség érzet, nem pedig ahogy szokott, szép fokozatosan. Ha fokozatosan jön azt szeretem, mert akkor a legkissébb érzékeléskor is már megyek enni.
Milyen érdekes dolgok ezek. Ez pont olyan, hogy valamikor inni se iszok egy nap. Minek ha nem érzékelem a hiányát.

És több mint valoszinü, hogy ez a totális rendszertelenség, az alapvetöen sulyosan egészségtelen életvitel,a pszichologiai megterheltség, mind ezek járulnak ahhoz, hogy ilyen rossz fizikai állapotba kerültem. Hát aki hülye az halljon meg :D

Már a multkoriban meséltem két emberkéről, akik mesébe illő világot építgetnek, és sajnos ugy néz ki rajtuk kívül nem sok ember hisz abban, hogy ez megvalosulhat. Igaz, ez nekik nem hit, hanem bizonyosság kérdése...De elkeseritő egyesek hozzáállása(a beavatottakat illetöen)
Az anyám és köztem(a háborus hadmüvelet, ugy ahogy aktiv, de sok változás nem történt ennek a direktivának a megvalositását illetöen)a következő párbeszéd zajlodott le, a vége kissé csattanos, és számomra elkeserítöen bántó volt.

Mutter: Mi ujság a kolleszban?
Acél: Semmi érdemleges.
Mutter: És van valami lányka kilátásban?
(A kérdés elhangzásakor néztem egyet, de gyorsan jött, hogy hogyan reagáljak...)
Acél: Hát persze, van egy két elsös akik probálkoznak...
Mutter: Na az jó, látod mondtam én!
Acél: Jo, de ilyen 7-8 évvel fiatalabbak, és az na, eléggé sok.
Mutter: jo, de hát az még csak most tünik soknak!
Acél: Jó és akkor mi van? Az sem érdekelne ha csak 5, 4, 3, vagy 0 év lenne a különbség, mert akkor is mi lenne, semmi!
Mutter: Jaj, ne kezd már megint, hogy ne lenne, mármegint ez a negativ gondolkodás...
Acél: Nem is ugy értem! Ugy értem, hogy részemről, nem lenne semmi sem na, érted!
Mutter: De miért?
Acél: Azért mert a fiuk teccenek!
Mutter: (kikerekedik a szeme)Jo ne hülyéskedj!
Acél: Na jó! Ugy látom te megfeledkeztél egy iciri piciri aprocska kurva nagy dologról!
Mutter: mégpedig?
Acél: Azt hiszem beszéltem már rola elég sokat, de felfrissitem a memoriád: Nekem már meg van a párom!
Mutter:(Leesik a kö a szivéröl, hogy nem vagyok homok)
Ja tényleg! Még mindig meg van?
Acél:(Megdöbbenve) Mé mit hitté? Nem te vagyok!
Mutter: Na ne szemtelenkedj! De egyébként nem akarlak elkeseríteni, de abból ugy se sokáig lesz valami
Acél: ...
De sikerült elkeserítenie. Nem azért, mert helyes az állítása, hanem azzal, hogy ilyet mond nekem. Ahelyett, hogy biztatna, hogy igen csinálld! Tart ki stb... Ez olyan mintha orvos mondaná a betegnek, hát nem akarom elkeseríteni, de maga igy is ugy is megfog dögleni...
Nem baj legalább a Mester ott van, aki mint minde másban természetesen itt is jelen van, az eszméivel, a dinamikus felfogásával, a "ha törik ha szakad ennek meg kell lenni"-elvével. A magabiztossága, a jo szervező, és tervező készsége, az intelligenciája, a karizmatikussága, a szigoru ugyanakkor nagyon is engedékely viselkedése, a reális meglátása mellett a joszívüsége... Sorolhatnám. De a Mesterem, a példaképem, egy csodálatos ember. Ö testeit meg számomra öt egyéniséget. Öt az egyben: A Mesterem, Nagybátyám, Keresztapám, példaképem, és igaz apám.

Szeretem, tisztelem, felnézek rá, becsülöm, és olyan jó néha elküldeni a kurva annyábba :D



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat