Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Đark Fanatikus naplója


Łord Đark Fanatikus [53471 AL], gazdája Đark Fanatikus
Lidérc

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/53471
Lidérc

Eljött hát a nagy pillanat-gondoltam.
Álltunk egymással szemben...
Szevassz te troger!
Szervusz mint hallom el akarod látni a bajom.-Felröhög.
Nocsak! Bizony, szeretnék kicsit törleszteni feléd.
S már léptem is közelebb, hogy lesuhintok egy hatalmasat.
De elkapta a kezem,-na ne röhögtesd ki magad- és tekert
egyet a csuklomon. hallani véltem, hogy roppan egyet, de
érdekes modon nem éreztem fájdalmat, pedig nem birtam mozgatni
az ujjaimat. Irto, dühös lettem, és gondoltam, most ugy alárugok
hogy a szemén jön ki a golyoi. De valahogy ez se sikerült.
Mi a franc gondoltam, én vagyok ilyen lassu, vagy ez ilyen gyors.
Alig, hogy végig gondoltam, már ott is termett pont elöttem, és akkorát
lekevert, hogy azt hittem leszakad a fejem. Löktem rajta egy hatalmasat
de nem ö, hanem én tántorodtam hátra. Majd még egy ütés, és érzem, ahogy
forroság boritja el az arcom. Érzem az eröm cserben hagy, felse birok állni.
Oda lép, grabancomnál fogva felemel, olyan magasra mint ö. Nem érzem
a talajt a lábam alatt. -Még nönöd kell pár évet hozzám-mondja gunyosan.
És szoszerint a földhöz vág. Feltápászkodok. A düh éltet már csak.
Barnás már a fekete ingem a ráfolyt vértöl. A fülembe lüktet a szivem.
Nekirohanok, hogy na majd most elsodrom...
De egy pontos rugás fejre, és az utolsó kép, hogy látni vélem
amint szabályosan a falra fröccsen a vér.
Felülök... Csurom viz a takaró, a lepedö. Fejem zug, alig kapok levegöt.
Verejtékben uszik az egész testem. A mosdóhoz koválygok. A tükörbe nézve
tudatosul elmémbe a valóság. Csak álom volt, mégis fáj mindenem.
Fél három. Alig egy órája feküdtem le. Nem igaz, megint nem fogok tudni
felkelni. Mintha olomból lenne mindenem, belül meg mintha pehely könnyü
lennék a nagy ürességtöl. Bevillan az elözönapi esemény sorozat.
A bizonytalanság, hogy félek a jövötöl, hogy senkiben sem lehetek biztos.
Mert 15 perc ahogy Paksi mondaná, és megváltozik minden.
Hogy bizzam igy bárkiben is. Egyik percröl a másikra, ha jön egy kattanás...
akkor mi lesz? Lefekszem. A kétségbeesés tombol bele az agyvelömbe.
Lassan elhomályosul minden, már tompák a gondolatok...
Valami elhagyatott romos telepen vagyok.
Ott az anyám, és a nagybátyám. Vitatkoznak.
Hirtelen megjelenik ö is. Te rohadt kurva-üvölti, és felrugja az anyámat.
Mért nem segít neki a mester? tünödök. Amikor is meglátom, hogy ott
a muter pasija is, aki a mesterrel verekszik. Mi a franc? A mester erösebb
mint az a szarházi, most mégis másképp tünik. Észrevesz. Pici fiam! Üvölti
és megindul felém. Jaj ne! már megint. De nagy nehezen bevillan, hogy
ez álom és kész. Most igazságot szolgáltatok-mondom, és eszembe jut
az Igazságosztó. Ez az. Eléugrok, és ugy a falhozvágom mint a szart.
De várjunk csak, ki ez a csaj? Jé, ez a hugom. Csak vagy 10 évvel idösebb
és van vagy 1.90 magas. Memondtam ha nagyobb leszek elverlek mint a szart-mondja
nekem. Valóban mintha mondogatott volna valami ilyesmit. Pár pillanat
alatt rongyá vert. Követni se tudtam a technika sorozatot.
Ott fetrengünk egymás mellett hárman. Anyám, Mester és én.
Ök hárman pedig elégedett vigyorral,felettünk, hogy lám lám
eljött a leszámolás ideje. A mostoha az anyámat, a hugom engem, a muter
pasija, meg a mestert kapta el a grabancánál. Valami szikla szélén vagyunk
mi a franc? Hát itt a vége picinyem mondja gunyosan a mostoha.
Majd szinte egyszerre engednek el minket, és megkezdödik a zuhanás.
Látom, és hallom, a halálsikolyt, ahogy kitör az anyám, és a mester torkán.
Eszembe jut, hogy elvileg én tudok repülni. És igen sikerül.
Utánuk repülök, hogy elkapom öket. Ekkor döbbenek rá, hogy választanom kell
A kettö egyszerre nem fog menni. És vészesen fogy az idö. Látva mindkettö
arcát, szivembe eröteljes fájdalom hasit. Most mit tegyek. Képtelen vagyok.
Elengedem magam, és zuhanok velük a semmibe.
Felpattanok az ágybol. Fejem mindjárt szétrobban. Szivem a torkomban.
Ugy érzem menten megfulladok. Nincs oxigén. Háromnegyed négy. Ez nem igaz!
Elegem van a lidércnyomásbol. Rosszul vagyok, ugy hasogat minden, hogy
hihetetlen. Lüktet fáj, éget. Zsibbadnak a végtagjaim. Lihegek.
Egyszerüen nincs oxigén. Kinyitom az ablakot. Támolygok ide-oda...
Délután Fél egy... Nehézkesen feltápászkodok.
Tudtam, hogy ez lesz! Még mindig reszketek. Hasogat a fejem.
Ennek nem lesz jó vége.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat