Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Rhett Butler naplója


Rhett Butler [320010 AL], gazdája Rhett Butler
2012-07-17 Passenger Seat

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/320010 		2012-07-17 Passenger Seat

(Death cab for cutie-Passenger Seat)
Szia. Úgy tűnik megváltoztam. Úgytűnik az embert már nem a tettei határozzák meg egy másik szemébe,hanem a hibái. A hibái, amik másokban megmaradnak. A hibák amikről hallok. Vicces amikor a hibákról hallva csak egy nevet kapok, változatlanul. Hogyvagyok? azt hiszem jól. Vagy csak jobban. Semmiképp se boldogan de úgy vettem észre hogy a boldogság egy oylan luxus amit csak nagyon ritkán engedhetünk meg magunknak és amikor rájövünk hogy legjobb próbálkozásunk ellenére sem érhetük el, feladjuk és veszünk egy utánzatot. Az életem jelenleg egy dokumentum filmnél tart. Egy sorozatnál aminek a szomorú részénél mondják ki hogy a sorozatot törlik. Úgyse beszélgettetek mostanság mert öszevesztetek, szerinte miattad. Lucával szakított a palija ,nem tudom mit várt egy 19 évestől...Fura amikor azért kell nekik az idősebb mert azt hiszik attól komolyabb lesz egy kapcsolat de a korkülönbség csak komolytalanná teszi a dolgokat. Nevezzük körforgásnak, buta vagyok. Buta és magányos annak rendje és módja szerint. Nevezzük ezt amolyan magamfajta csavarnak, elvégre biztos érdekel honnan a hirtelen váltás, honnan a jól bevált magamnak való világból át a közvetlenül közvetlen beszélgetésre. Találtam egy számot. Azt hiszem mindig találok. Előhozza az emberből ezt mert olyan a szám mnitha hajnalban utaznál haza kómásan és csak néznéd az elsuhanó fényeket az anyósülésről. Nevezhetnénk szomorúnak de úgyse lesz jobb. Mi változott.... felesleges lenne taglalnom, utálnom is felesleges a tényt hogy tudsz mindent. Amit ide nem írnék le azt sose tudnám. Néha mégis. Visszaolvastam az avatót. Hiányzott valami, de így utólag.... Így utólag valami tökéletes este eleme volt. A fejem mintha lassan zúgna. Ilyen érzést vált ki ha az ember szentimentális. Más ember ilyenkor pisztolyt ragadna és azt mondaná viszlát. Én csak gondolkodtam. Nem vagyok jobban egyedül mint te, sőt én méginkább egyedül vagyok. Valahogy mégis az maradtam aki voltam.
Sokat foglalkoztat a tény, vajon mi adhat okot erre. Ezeknél a soroknál semmi sem igazolja jobban hogy a fejemben lévő információk adnak valamit. Talán csak valami talapzatot hogy ne veszítsd el a fejed, talán valami kötelet hogy ne érezd hogy magábaszippant egy világ ami nem csak ott változik meg ahol te gondoltad hogy meg fog. A vicces az hogy lévén hű követőm tudod jól hogy azt mondhatnám továbbléptem. De mégis ugyan úgy egy útszéli pocsolyában csapkodom a karjaim azt képzelve hogy fejest ugrok a nagybetűs Életbe. De már rájöttem milyen kurva sekély és sáros az a víz, és tudom hogy ez nem az a víz. Ha ez víz lenne. De valahogy nekem csak ez a mindenki más által elhagyott sáros szutyok maradt. Ha ez elszáradna mint döglődő hal pusztulnék bele a saját magam által kiszárított földbe. De még mnidig vannak barátaim és haverjaim akik néhanapján egyre többször odajönnek és beleszúrják napernyőjüket a közepébe, és vizet öntenek rá. Így ki se szárad, és napról napra egyre több kis víz lesz benne. Nem vagyok isten. Nem fogok folyót, patakot vagy óceánt kreálni egy pocsolyából. De hiszek benne hogy egyszer jön valaki és hoz egy esőt, talán egy kurva monszunt hogy a vízhozam elvigyen abba a fura vízeséses bármire amit a bátrabb lelkek elneveztek Életnek. Minden estre a sok balfaszság és a jó dolgok amik valljuk be ha kevesen is de ott voltak után még mindig az vagyok aki voltam. Egyre inkább elhiszem hogy ez a nyár számomra egy nagy fagyasztó. Olyan mint amikor a meccsen az utolsó pár méterrel a kapu előtt felszólal a félidő. El kellett szakadnom onnan mert már nem húztam volna sokáig ha nem jött el ténylegesen az a szóbeszédes tökönrúgás ami mostanság annyira szeret. Fogalmam sincs mit várok az élettől, talán ott akarok már lenni szeptemberben mégse várom hogy vége legyen a nyárnak mert arra várok hogy újra boldog legyek, és meg akarom adni a nyárnak hogy boldog legyek. Fura... két éve volt 3 hetem az igazi nyárból, ráadásul abból egyet nyaralni töltöttem de így visszagondolva rengteg idő. Egész júliust a várakozással töltöttem és már el is ment a fele. Nem tudom mikor jön el amire várok ha egyáltalán eljön. A kétségek falai között élek. Azt tudom hogy egyszer minden megint rendben lesz. Én készen állok rá, de mindketten tudjuk hogy ez nem rajtam múlik. Ha anyud nem mesélte volna a tar anna hozzátok csöngetett be telefonálni miután fél óráig bömbölt a lucáék ajtaján. Totál aggódtam hogy jön, de meglepően tapasztaltam hogy egész nyugodt lélek volt kivételesen. Pedig aztán nikotin elvonása volt. Talán ha hatodszorra megy ez a szám. Tökéletesen megy ehhez az egész óhh bártudnám mihez. Mi mind egyedül vagyunk és mind menekülünk. A fejünkbe senki se láthat bele. A vicces az hogy ha mégse kéne menekülnénk, akkor kétségbe esnénk, mert az egyetlen magyarázat az lenne hogy már elkapott bármi is üldözött. Túl sokat futottunk saját magunk elöl ahhoz hogy elhiggyük hogy létezik még a boldogság. Félek hogy unalmas leszek. Félek attól hogy egyszer egy begyepesedett öreg idióta leszek. Félek attól hogy mindez a sok gondolat csak egy kis szösz lesz a sok dologban amit magam mögött hagyok. Nem tudom kéne-e beszélgetni. Ez már beszélgetés. Én nem tudom mit gondolsz de kiterítem a kártyáim. Akkor leszek vicc amikor kiderül hogy a mondat helyesen nem gondolsz. a mondat helyesen gondoltok. Ilyesmivel nem számolok. Akkor nem elnék elég nagy pöcs. És én egy pöcs vagyok. Így beszáímtva ez megváltozott rajtam. Már nem célom hogy folyton megváltozzak. Segítek akinek tudok, kedves vagyok akivel csak lehet. De néhol pöcs maradtam és azokon a pontokon nem akarok változtatni. Mindig szerettem magam bár mindig féltem hogy elveszítem saját magam. Na ez hangozhat hülyén. Mi nem hangzik hüylén, ez az egész már réééég túl hosszúra nyúlt ahhoz hogy elérje azt aminek kezdetben indult. De én sose fogom be a pofám. Néha visszagondolok arra néha milyen kreatív is voltam néhol. A kedvenc filmem az életem. meg az Én és Én meg az Irén. A jó filmeknek meg kell adni a tiszteletet. Vicces de körülbelül annyira kéne beszélnünk amennyire nem akarsz. ma elösször a tibi jött át, kockultunk jól. Aztán 1 óra késéssel a lucáék, 2 kör padláspipa aztán át tibihez, megvendégelt egy jägerrel. Már én is rájöttem hogy túlzásba viszem az ivászatot, de egy italt nem utasítok vissza. Ha iszok elfelejtem azt ami hiányzik. Vagy arról beszélek és akkor fejben a csak a mondataim sorozatát látom. Minden megváltozott. Csak én maradtam ugyan abban a xar pocsolyában mert minden ami talán olyan nagyon kritikusnak meg nagyon számító dolognak tűnhet ha így elolvasod, minden jó egynapig. Közösülni az kb. kettő, de másnap mindig szegény barbusból szorongatom a szuszt. A lényeg hogy mostanra az mind értéktelen lett. Még vitába se lehetne felhozni őket mert nem maradtak mások mint emlékek. A múltban kezdtem élni. A jelen nem hozott semmit. Ez a hét a legaktívabb és mivel a tibi is megy pestre így fogalmam sincs mi lesz velem csütörtökön és pénteken, az már végleg sejtelmes mi lehetne egy szombat vagy egy vasárnap rejtelme. Ágoston felszívódott. Nyaralni, meg edzeni. Rájöttem hogy amennyire szeretem az osztályt, annyira nem tartunk össze. Csak az osztály miatt alakultunk ki. Nyáron csak fülöppel és ágostonnal meg néha enikővel találkozok. Ó az a stori is érdekelhet mert nekem csak hallgatói szerepem van benne de a fülöpön mindig szivesen nevetgélsz egy picit. Mindig oda volt azért a csajért, bár tanév közbe egy szót nem váltottak mert a fülöpnek meggyőződése hogy miiiindenki utálja és miiindenki lenézi. A csaj mindig is oda volt ágostonért de se ő se a fülöp nem vette észre vhogy. aztán jött a szentivánéj és meg voltam győződve arról hogy azok ott összeütik a dolgot. Amikor aztán összeültünk én ágoston és fülöp győzködni kezdtem ágostont hogy naaa bazdmeg hát ha má az esztit nem pedig azt is kéne de akkor már legalább az enikőt és ekkor mondta el neki a fülöp azegész történetet arról mennyire oda van a csajért szóval... Szóval egyiké se lesz a nő mert ágoston tisztes ember a fülöp meg sose győzi le a démonait... Remélem nem ez volt a legrosszabb beszélgetésed valaha azt gyanítom hogy a legfurább dehát tudod milyen vagyok. Álmodj kék utcaseprő mókusmajmokkal akik celofán úthengerekre gyűjtenek hogy átvegyék a világot. Szia, jóéjt.

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat