Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Rhett Butler naplója


Rhett Butler [320010 AL], gazdája Rhett Butler
2012-08-09 My Happy Ending

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/320010
2012-08-09 My Happy Ending

Ez a nap olyan jelentéktelen... mniden ami ma trörtént az amit magamnak alkottam és valahogy semmi sem akart ötrténni..... és ez.....ez nyomaszt. Reggel a lucával futni kellett volna de tudtam én nagyon jól hog nem fog felkelni, az már meglepett hogy atelefonját is kikapcsolta de valahogy sejtetem az ördögi játékot amiben szerencsém van ha csak a sors vesz részt....lementem oda.... megnéztem mi maradt a helyből ami egykor annira jó volt.... és azt láttam hogy ma, 2 évvel később augusztus kilencedikén egy kiszáradt patak közepén állok majd leülök egy kőre amin vmi gyanus akármi is volt.... és rájöttem hogy ebben a az elő létező metafórában van egy patak és egy híd...de azegyik eltűnt elszáradt megváltozott... viszont én visszatértem...azt hiszem ez híddá tesz. Mennyre nevetséges hogy e azegész így van és.... mennire fáj és tényleg fáj hogy nekem valahogy nem akar rendbejönni az életem....mennyire felemelő votl a tegnap de amint átlépett az idő éjfélen... éretem egy negatív hullámot, egy fal hosszúságú ostorcsapást és rájöttem hogy küshetek ellene, ez a nap nem akar az lenni aminek én akarom. Nemtudo mminekakarám. Talán egy napot mikorvalahogy egy másik idősíkba kerülök hogy ezen a napon ünnepeljek is valamit és lásssam a ukormázas szép új világot vagy.... én már nemtudom..... nem így kéne zajlania ennek a nappnak vay talán bármelyik másnak.... megérkezett a barbi bögréje...tűkön ülve vártam és jobb lett mint amilyennek hinni reméltem, de ittvan. ÉS pont egy hét múlva át is adhatom addigmegk lel gátolnom magma hogy csesztessem és... valahogy van bennem egy remény és aza remény már lassan meg akargyőzni hogy az egy megérzés hogy talán nem ma talán holnap de nem így telik el ez az egéz megemlékezős baromság.... mitvárok a világtól.... az egésznek nincs semmi értelme...de valahogy azt hiszem hogy még valahol valahogy megmenekülök ettő lazegésztől.... ez az egész oylan kurva lehetetlen... mégse naplóba írom..ennyire elhiszem hogy valami valahogy még jöhet, bármiylen elbaszott is ez az egész.... nem tudom merre.... azt se honnan jutotam ide de azt tudo mhogy.... ugyna már hát bő 1 ax 2 hétig vvesztek ösze? m ia faszom az hogyezm egy már 4 hónapja úgyértem ilyen...iylen nem történhet.... nem várta mezt a napot mert ma számolni kell. Ma ki kell számolni valamit ami természetesen totál osszul jönne ki mivel emesével is találkozok de akkor is várnám valamit.... Fogalmam sincs miért.... Tetszik ez a 30rock...annyira jó hogy a főszereplő csajnak sose jön össze semmi és próbálja a legjobbat khizoni a lehetetlen helyzetből.... nagyon jó tud lenni... menekülök bár fogalmam sincs...talán nme is menkeülök, hanem előre próbálo kfutni az előre beállított futópadon... futhatok amennyire csak akarok az nem lesz gyorsabb menni meg aztán végleg nem fog....kifárasztott már a sokbaromság amit elszenvedtem és kifárasztott.
Egy picit mnidenkinek áldoztam a napomból, maganak is ,az emlékeknek is, és akaratomon kívül, de még neki is. ÚGy értve hoygy itt zanaton. Kántorpajtival is eldumáltunk egy jó órácskát, az élet nagy dolgain morfondírozva, ahogy annak a rendje van.

a kellemes melankólikustól a meglepődött és beszorítottólegészen a megostorzottig, a kárörvendő de majdnem boldoggal bezárólag
Csevegés vége

I had a weird day today. A day when I started with what I wanted to feel, and ended with what I did not.Sort of feels like having 5 days in one.From my short diasappointment, over my enless wait, to my time with friends, Meeting that unwanted one, meeting my close trusted one, then go on a jogging which turned into a wild forest tour in the dark, which turned into knowing what I didn't ewant to know. Honestly, did I really want all this crap? Or wouldn1t it'd been better if I just met her noce, listened to some music and had my badly bulit EGO....at least Emese dear knows that I'm not bad...fuck that, she came back...and I'm accused of being a liar...



reggeltől estig egy egész hetet éltem végig az össze bvlfaszsággal, bálinték megint a kurva képben és bazmeg amikor kedves akartam lenni bár méylen mégse cak meg akartam szabadulni a pulcsitól, de akkro is asszus...kitöröltem őket faceről.... clean sweep...fura hogy ezt a címet nem hasznltam... Fura belegondolni hogy jutottam am reggeli majdnem sétálástl oda hogy két batár nagy állat macsétával szeli mellete a kukoricátnagyokat suhogtatva... elaszott egy nap volt....elbaszott egy nap....de megvan a bögre....iádo ma barbit, oylan jól ajándékozin készül ,kitaláltam mikkel kápráztatom el... el kell kezdenem a közös könyvünk kántorral...




Könnyen jött, Könnyen ment.

Csak álltam patak mellett. Vagy ami maradt belőle, nézőpont kérdése. a patak mostanra egy enyhén sáros de javarészt száraz helye volt egy egykori pataknak, ami sokat jelentett egyszer. Mostanra már jelentéktelen kellett volna hogy legyen. Ide jöttem a haverokkal mert itt hűvös volt, és ide menekültünk az eső elől mert egy híddal le volt fedve. És a legfontosabb: Itt jöttem össze életem első olyan nőjével akit igazán tudtam szeretni. Azon a kövön ölelkeztünk, ami most magányosan és semmittevően feküdt ott, ahol eddig is feküdt. Akkoriban egy érdekes kis kitekintő volt, egy remek kis láb áztató, valami egészen remek egy egészen romantikus helyen. Most egy kietlen valószínüleg a hídról letört betondarab a folyó helyén lévő földúton. Most leültem erre a kőre, és az idő múlásán gondolkodtam. a mi múlásunkon. Azon, mégis mennyi idő telt el azóta hogy szerelemes lettem ezen a kövön, mire oda jutottam, hogy a nap első sugarainál egyedül üljek rajta. Hirtelen a patak és a felette lévő híd viszonya egy fura metaforára emlékeztetett. Ezek számtan alapján 2 dolgot alkottak.ahogy mi is ketten voltunk. De ki lehet a patak ,és ki maradt a híd? Nem kellett sokáig gondolkoznom ,hogy a történteket behelyettesítsem. A lány elhagyott,valaki másért, és én itt maradtam egy régen kiszáradt patak emlékénél. 2 évvel később mégis visszatértem, vagyis azt hiszem ez azt jelenti, én vagyok a híd. És ő a patak, ami elszáradt és elhagyott. Nem volt jó érzés hídnak lenni, még ha megnyugtató volt is tudni hogy annak ellenére mennyi minden történt két év alatt, bár így hitelen csak pár hónapnak tűnt, én ugyan úgy ott voltam, ahol minden kezdődött, mélyen azt remélve hogy a folyó ismét megáradna, és újra kezdődhetnének a dolgok. Mélyen reméltem hogy a lány is megjelenik, de ő már elindult a maga útján, csak én lehettem olyan ostoba, hogy arra vártam hátha visszatér, miközben a világ továbbhaladt. Nem esett már jól ott ülni. Eszembe juttatta amikor télen befagyott a patak, és ugyan így ülhettem ,bár a lábam a jégen volt. Eszembe juttatta amikor bokáig lógattam lábam a patakba. Nem akartam elfogadni a tényt, hogy mostanra már csak a földön van a talpam,a patak nincs többé. De hiába a világ továbbindult ideje hogy én is elinduljak. Csak röpke két évet kell behoznom. Felálltam, és bedobtam a követ egy sárfoltba, remélve hogy egyszer még belepi a víz.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat