Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Rhett Butler naplója


Rhett Butler [320010 AL], gazdája Rhett Butler
2012-12-19 Up In Arms

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/320010
2012-12-19 Up In Arms

Ma nagyon jó napom volt. Írok is valamit.

Én és a szeretet.
Csak álltam a megállóba, én és a söröm. Igazán romantikus párt alkottunk, számomra ő jelentette a világot, ő meg sör volt, nem gondolkodott, ami egy kapcsolatban igazán nagy erény. Hideg este volt, emellett is egy hosszú nap, minden okom megvolt arra hogy táljak mindent és mindenkit. Ez nem egy döntés volt, inkább amolyan antiszociális edzésterv, olyan, amit nem előnyös abbahagyni. Épp ezért amikor láttam hogy közeledik valaki, felkészültem hogy bár nem ismertem, ösztönösen utáljam hogy ő létezik, és hogy van mersze elsétálni előttem. Közelbe ért, én pedig meglepődtem. Ugyanis nem utáltam ezt a valakit. Nem ismertem, de valahogy kedveltem. Megnyugtattam a bennem élő szociopatát, biztos csak egy pozitív kisugárzású személy volt, a következő valakit biztos utálni fogom. Vártam tovább a buszra, és élveztem hogy felerősödött a szél, ez majd elrontja a kedvem. A túloldalon megállt egy autó, kiszállt belőle egy halom zajos gyerek. Nem volt jó véleményem a zajos gyerekekről, így már kezdtem megnyugodni. De mégse kívántam hogy megszűnjenek létezni. Sőt, valahogy a világot se akartam hogy felrobbanjon. Összerezdültem, elvégre ha már a zajos kölyköket sem utálom, akkor itt valami komoly baj lehet. Megmentésként érkezett a busz, amin nem volt ülőhely. De valahogy jó volt nekem álla. Miért jó nekem állva, utálok állva buszozni. Akkor miért nem zavart? Követeltem magamtól hogy igenis hogy azonnal kezdje el utálni a körülöttem lévőket, azonnal morogjon és legyen nyomott! De nem lettem. A egyik megállónál egy idős úr sok zacskóval próbált utat törni magának, és én kiterveltem, hogy jól útját állom, majd a morgása visszatérít az antiszocializmus édes valóságába. De nem, akaratom ellenére elálltam előle, sőt, ami még rosszabb, még jeleztem neki. Elátkozva éreztem magam, amikor még meg is köszönte. Céltalanul szálltam le a buszról, és elindultam hazafele. Egyetlen mentsváram maradt, a dolog ami minden magyart depresszióba döntött, a politika. Eszembe jutottak az elnök intézkedései, a tüntetők felesleges intézkedései, a képmutatás és a megbújó háttérben ügyködő másik pártok. De nem lettem mérges. Elvégre mindenkinek meg kell élni valamiből, és az elnök azért elnök, mert lételeme a hazudozás, az pedig, hogy az évek során már ehhez sem értett, igazán nem az ő hibája, tüntetni pedig remek önbizalom növelő, senki sem hibáztathatja szegény céltalan fiatalokat. Ez már sok volt. Megálltam egy lámpaoszlop mellett, megittam a söröm, levettem kabátom és megöleltem a lámpaoszlopot. Máig is ott ölelgetem, lévén még abban a pillanatban elkapott a fagyhalál. Antiszociális ember ne legyen boldog.
2012.12.19

És megint helyben írtam valamit. A minősége más kérdés. Annyi baj legyen.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat