Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Rhett Butler naplója


Rhett Butler [320010 AL], gazdája Rhett Butler
201301-04TheDeepestBluesAreBlack

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/320010
201301-04TheDeepestBluesAreBlack

A dátumot kellett változtatni hogy kiférjen, siralmas. Maga a nap...fárasztó. Sok van a fejemben. Utálom a generációmat. És vágyom a nőre aki nem akar létezni.


Önfejű

Nem volt szép dolog tőlük a tenger közepén kidobni. Igazából semmi se volt szép tőlük, amit az elmúlt fél óra alatt műveltek velem. Ugyan akkor tőlem se volt szép, amit titokban az elmúlt fél évben ügyködtem velük. Úgy történt az eset, hogy kémnek álltam egy háborúzó ország kifürkészésére. Egy kisebb rombolóra kerültem, én voltam a legénység töltény számlálója, ami nagyon ideális volt, lévén tudtam mikor fog kifogyni a lőszer, mikor mehetnek el az álcázott kis halászhajók. Viszont sajnos lebuktam. Nem volt szép történet, éppen leadtam a jelentést arról, hogy ma makrélát adtak enni, mellesleg holnap lerohhanunk egy szigetet, de csak uzsonna után, elvégre nem siettünk sehová. Sajnos a kijelölt kémkedő helyem a toalett mellett volt, és a kapitánysegéd történetesen éppen sietett valahová, és elkapott, de előtte természetesen elvégezte a dolgát. elmenekülhettem volna, de milyen ember lettem volna ha azért szabotálnék valakit a munkájában, mert szólította a természet. Vagy a szakács tehetségtelensége a főzéssel kapcsoaltban, mindkettő lehetséges volt. Így aztán rögtönzött bíróság gyanánt a kapitány elnyomott a karomon egy cigarettát, a többiek rangukhoz megfelelő módokon bántlamazhattak, az újoncok csak egy férfiak pofont, a másodpilóta és a fegyverkezelők fenékbe rúgást kaphattak. Gondoltam hogy a bántalmazások számát még elpislogot morse-jelekkel, hátha hasznos információ, de a szemeim már rég be voltak dagadva, a pislogás fizikai képtelenség volt. Hiába a kemény bánásmód, az igazság az volt, hogy kedvelt engem a legénység. Nemvoltak igazán boldogok, hogy bizony én mostm eghalok, dehát ez van, kellett nekem kémnek lennem. Kellett nekik megszeretni, úgykell nekik. Úgy döntöttek, hogy kapok egy méretes betoncipőt, és a tengerfenéken végzem. Nem volt sok beton a hajón, meg aztán a lábméretezéshez se igazán érthettek, ezért aztán a lábujjaim szabadon maradtak. Az is lehet hogy azért, mert a betonkezelésre kinevezett navigátor hozzám hasonló romlott lélek volt, és mindig közösen csaltunk a kártyapartikon. Kaptam még mindenkitől egy szivélyes búcsúrúgást, amibe rengeteg érzelem szorult, aztán nekilendítettek a tenger mélyének. Eleinte felettébb élveztem, hogy még az utolsó pillanataimban mozgathatom a lábujjaim, aztán ráébredtem hogy bizony én most meghalok. Ők ott fennt arra számítottak, hogy nem fogom túlélni mire a tenger aljára érek, de én makacs lélek voltam, ha én a fejembe veszem hogy leérek, le is fogok érni. Próbálhattam volna elérni lelki békémet, esetleg imádkozhattam volna, de én a másodperceket számoltam. 40 másodperc, és még mnidig süllyedek. Büszke is voltam magara, ám ekkor észrevettem a futa kerek valamit felém közeledni. A sötétülő világban láttma ahol a tengeralattjáró vízelválasztó kamrája kinyílik, pont hogy bele essek. Csakhát sajnos az is az ellenség tengeralattjárója volt.


2012.08.01

Fura a nyaralás alatt írt novella. Emlékszem, a mély tengeren gondolkodtam amikor eszembe jutott.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat