Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Rhett Butler naplója


Rhett Butler [320010 AL], gazdája Rhett Butler
2012-12-24 A Great Big Sled

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/320010 		2012-12-24 A Great Big Sled

Már mióta kiterveltem ezt a címet... délután van... vagyis 1 óra... nincs karácsony hangulatom se kedvem az előző karácsonyokon gondolkodni... lehet emiatt van sok öngyilkos...mindenkinek megmondják mit gondoljon aztán eljön a karácsony és jön a szar érzés amiért nem érzik át hogy pezseg minden.


Telefonfülke

Bizonyos időközönként meguntam az életet, és szakítottam a realitással, és csináltam valami igazán őrült dolgot. Hiába, én már csak ilyen voltam. Bementem egy telefonfülkébe, és beszélgetni kezdtem. Nem tárcsáztam, még csak pénzt se dobtam bele, mégis nagyon nagy beleéléssel beszélgettem, bár még nem tudtam kivel. Forgalmas kis utca volt, az emberek használni akarták a telefonfülkét, hiszen kevés dolognak volt olyan hatalmas eszmei értéke, mint a városházával szembeni telefonfülkéből szidni a polgármestert, közben pedig még mutogatni is rá. Igen ám, de most egy idióta volt a fülkében, és nem a polgármestert szidta. Sőt, senkit sem szidott. Ugyan akkor mégis szitkozódott. Hirtelen hangnemet váltottam ,és érdeklődni kezdtem, továbbra is senki iránt. Ekkor egy öreg hölgy, akinek határidőnapló szerint telt a napja, és mostanra volt előírva a polgármester szidása, ütögetni kezdte a fülkét járókeretével. A mögötte lévő sor egyik fele éljenezni kezdett, mert valaki végre tett is valamit, a tömeg másik fele zúglódni kezdett, mert mégis hogy merészeli hogy beáll eléjük. A tömeg pillanatok alatt két részre szakadt. Eközben én Továbbra is beszélgetni kezdtem, igaz, a telefonfülkét felhívta egy padon ülő hivatalnok, aki azt kérdezte, mégis miért teszem ezt. Nem voltam válaszolós kedvemben, így elmondtam neki hogyan kell készül a svéd kalapos nyúlpüré majonéz szósszal. A titok abban rejlett, hogy miután a nyulat 2 óráig fürösszük forró vízben, leellenőrizzük a papírjait, tényleg svéd-e, ha az akkor megnyúzzuk, ha nem az elnézést kérünk, és megkérdezzük hol vett ilyen szép kalapot. Mondanom se kell, a hivatalnok öt perc után megunta az életét, és visszament dolgozni. Szüksége volt az unalmas irodájára, bármire csak ne kelljen ezt hallgatnia. Ekkorra a Végre valaki Tesz is Valamit Kollektíva, és a Hogy Mert Bevágni Elénk Klán ugrásra készen vicsorgott egymásra. Nyilvánvaló volt, hogy csak az én vezényszavamra várnak, hogy megkezdhessék vérre menő küzdelmüket, ettől úgy éreztem magam mint egy bíró egy boxmeccsen. Nem is haboztam, megkérdeztem a telefonfülkétől, hogy mióta vannak együtt a szabadalmi hivatal főnökével. A tömeg csak erre várt, hatalmas verekdés tört ki, mindenki ütött mnidenkit kortól függetlenül. Egy veterán postás szédületes erővel repített neki egy szimplán telefonbetyárkodni kivánó kisiskolást egy parkólási bírsággal megbüntetett kamionsofőrnek, a virágárus hölgy lendületből vágta képen a szomszéd utcai cukrászt, aki ettől nekilendült a borász bácsinak, aki bár az ő oldalán álllt, nem igazán volt ár jó a látása, meg aztáőn mnidig száraz a hatlapos tésztája, így aztán az orrára csapott egyet a cukorszint-mérőjével. Eközben én nyugodtan kimásztam a telefonfülkéből, aki nagyon a szívére vette amit az anyjára mondtam, és odaálltam az öreg hölgy mellé, aki megkínált egy szivarral. Szivesen megkérdeztem volna miért van egy öreg hölgynél szivar, főleg hogy miért épp egy egész doboz, de jelenleg épp két légből kapott csőcselék viszályának voltam a bírója, amit azzal robbantottam ki hogy beszélgetésbe elegyedtem egy telefonfülkével, így jobban belegondolva ezek után már az se volt meglepő, hogy a tűzoltók is megjelentek, pedig a saját szabálykönyvem szerint tilos volt a járművek használata, leszámítva az elektromos kerekesszékes öregurat, elvégre mindenkinek megvan a joga ahhoz hogy a maga módján álljon ki a saját igazáért. Már éppen megnyerte volna a bevágást ellenző klán a küzdelmet, mivel velük volt a város egyetlen súlyemelő bajnoka, és a nyakában volt a versenyhorgász, aki így mindenkit közel húzott botjával ,a bajnok meg leütötte, igazán jó csapatot alkottak, ám ekkor valami váratlan történt. Megjelent a városháza bejáratánál a polgármester. Határozott volt, tudta mit kell tennie. A tömeg ámultam nézte, ahogy belépett a még mindig szipogó telefonfülkébe, és tárcsázta saját magát, majd szidni kezdte a saját anyját. Olyan beleéléssel tette, hogy még a város kocsisa is megirigyelte, aki még mindig a kezében szorongatta a helyi pszihológust. A polgármester ezután megkérte a tűzoltókat, hogy bontsák le ezt a telefonfülkét, persze elötte elmondatta vele az utolsó imáját, nem volt ő szörnyeteg. A tömeg meggyászolta a telefonfülkéjét, majd mindenki bocsánatot kért egymástól, majd az én javaslatomra mindenki elindult a kocsma felé, ahol öreg és fiatal együtt koccintott a telefonfülke emlékére, mindenki elmesélte ki mikor és hogyan szidta a polgármestert. Ő maga nagyon cudar állapotba került, ugyanis mindenki meg akarta hívni egy italra, elismervén kiemelkedő tehetségét a saját szidását illetően. Úgy tűnik innentől át kell térni a helyi főorvos szidására, ha másért nem, már csak azért is mert ő nem jött el. Elvégre aki olyan begyepesedett hogy nem jelenik meg amikor a realitás megszűnik, az megérdemli hogy szidalmazzák.

2012.07.25

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat