Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/102470
|
2013-05-13
Megint nem a legjobb időpontot választom a napló írására, de Lala sem a legjobbat választotta..
És az ő döntése generált a részemről is csomó döntést..
A végeredmény pedig az, hogy itt ülök a gépem előtt és - mint látható - alkotok.
És felmerült bennem a kérdés, hogy muszáj a jó után mindig valami rossznak következni?
És nem, ezúttal nem generáltam semmit..
Vagyis lehet. Nem tudom. Épp ez a baj, hogy nem tudok semmit.
És hát nem, ő sem mond semmit.
De mindegy. Mesélem a hétvégét. A hétvégét, amit annyira vártam, amire annyira készültem.
Csak azt remélem, hogy ha oda jutunk, betartja a szavát és megmondja. Már ha..egyáltalán felhív. Most annyit tehetek, hogy ülök és várok. És tűrök.
És közben tanulnom kell, tanítanom és agyban 100%-osan itt lenni. És igen, jól mondta Brigi, még Lala mondja, hogy sűrű az élete?!
Na szóval vasárnap. Persze ment vita anyuval, nem tetszett neki, hogy menni akarok, estébé. Akkor még úgy gondoltam, megéri. Most már nem vagyok benne biztos.
A hétvégétől vártam a változást. Hogy majd most pihent lesz, nyugodt, együtt leszünk és minden rendbe jön. Csak én generáltam hülyeségeket és nincs is semmi baj!
Hát de. Van.
Szóval vasárnap meg kellett köszönteni a mamát meg ezer dolgom volt, hajmosás, zuhany, pakolás. Mit vigyek, mit ne, milyen idő lesz, megyünk-e valahova. Hát ezen felesleges volt aggódni, a legmegfelelőbb viselet a hétvégére a tréningnadrág lett volna.
Szóval átmentem, egy darabig beszélgettünk, aztán bekapcsolta a TV-t. Na, onnantól kezdve az volt a program, hogy ültünk és néztük. Megnéztük a Thor-t, az jó volt meg a Legenda vagyok-ot meg az Elrabolva-t.
Így utólag visszagondolva kegyetlen, hogy mennyi ideig TV-ztünk. Majdnem 3 film plusz még a Szellemirtók vége stb. Szóval úgy 6-7 óra meg egy fél pizza elfogyasztása után úgy döntöttem, lezuhanyzom.
Ezt végre is hajtottam, fogat is mostam meg minden. Lala azt mondta, majd ő is, de nem. Néztük a Family Guy-t. Feküdtem mellette az ágyban, átöleltem, puszilgattam, ez meg feküdt, mint egy darab fa. Semmi szeretetteljes megnyilvánulás egész este, semmi olyasmi, ami eddig megvolt. Az utolsó egy órát kivéve az egész idő alatt abban a hitben voltam, hogy majd jobb lesz, majd jó kedve lesz, majd kedves lesz, majd megölel, megcsókol és jó lesz.. Hát, ez nem következett be.
Úgy aludt el, hogy hátat fordított nekem. Éjszaka többször felébredtem, rosszul aludtam, hülyeségeket álmodtam és akárhányszor odafordultam hozzá, vagy a hátával vagy a horkolásával szembesültem.
Másnap délelőtt sem javult a helyzet. Megint bekapcsolta a TV-t. Aztán felkelt, leült a gép elé, majd a déli reggeli közben közölte velem, hogy el kell intéznie valamit ma és hogy nem ér rá. Kicsivel később kiderült, hogy ez nem az általam elgondolt 4-5 óra felé lesz, hanem kb 1 órakor, vagyis akkor. Mondjuk itt teszem hozzá, hogy szemmel láthatóan nem időre kellett mennie, szóval szerintem csak meg akart szabadulni tőlem.
Na mindegy, mondtam neki, hogy nem bántam volna, ha ezt hamarabb közli velem, akkor talán tegnap estére tervezhettünk volna valamit, séta vagy ilyesmi és nem ültünk volna órákig a TV előtt. Amire annyit reagált, hogy nem így tervezte meg hogy így alakult. A tipikus férfi indok a könyv szerint is.. És hogy nem arról volt szó, hogy 4re megyek, hanem hogy kb 2-re. És?! Mi az, amit 2-kor lehet csinálni, 4-kor nem?!?!
Aztán mikor már nem bírtam, megkérdeztem, hogy mégis mit csináltam, amiért ilyen velem? Értetlenkedett, mintha nem lenne a Napnál is világosabb, hogy miről beszélek.
Aztán annyit mondott, hogy semmi, csak sokat pörög az agya mostanában. Mi van?!?!?!?!?!
Mire megkértem, hogy konkretizálja már egy kicsit. Annyit mondott ott és a kocsiban, hogy sokat jár az agya, sok a munka, meg a válásról se tud semmit, meg a gyerek és hogy soha nem volt még ennyire sűrű az élete és csomó dolog történt vele, amik persze nem mind rosszak, de ezeket át kell gondolnia. És hogy igen, a kapcsolatunkat is.
Nehogy véletlenül megnyugodjak.
Emlékszem, Ricsire a matek pótZH előtt jött rá a bolondéria. Erre meg az ökoZH meg a vizsgaidőszakom előtt, amikor tudja, hogy mennyi mindenem múlik ezen.
Nincs is erőm titkolni, hogy teljesen kivagyok. Rengeteg dolgom lenne a héten, amik teljes embert kívánnak és amikor megvan, akkor abszolút nem vagyok az, így meg aztán. Képzelem, mi lesz holnap... Nem, inkább nem akarom elképzelni se..
Figyeld, üzenőfal:
"Drága egyetlen Lajoskám! Hihetetlen, hogy már 100 napja vagyunk együtt! Szeretlek, Fiffy"
Frankó.
És persze ez az üzenet villan be, nem a másik húsz.
Szóval. Vissza akartam kérni a könyvem, de elfelejtettem. Egyszer csak előhozta, hogy most úgysem lesz ideje olvasni. Mikor szoktuk a másiknak visszaadni a cuccait? Igen, akkor, amikor már nem szeretnénk többet látni.
Nem, semmi olyasmit, nem mondott, ami megnyugtatott volna. Mert ugyan nem akar megbántani, de átverni sem.
Attól tartok, hogy ez már eleve átejtés volt, mert ő már meghozta a döntést. Csak nem tudom, mire vár.
Lehet a ZH után fogja közölni. De k jó.
És ahogy ültem ott és éreztem, hogy jön, nem vagyok képes visszatartani a könnyeim, azt mondtam, hogy szia és kiszálltam. Nem köszöntem el.
És ő nem jött utánam. Nem írt üzenetet. És nem hívott fel. Nem akarta megbeszélni, nem akart bocsánatot kérni, nem akart semmit. Talán még állt egy darabig, kapott a hátam néhány búcsúpillantást.
És most itthon vagyok. Beszéltem Brigivel, ő sem érti, senki sem érti, senki sem tudja.
Azóta aránylag jól vagyok, csak sírásrohamaim vannak, de nem vészesek. Brigi is azt mondta, hogy ezek a jegyek semmi jóra nem utalnak, de ezt eddig is tudtam. Nem mondta, hogy bizakodjak.
Én nem is tudom. Az elmúlt pár hétben nem voltam képes vidám lenni, nem is értettem miért, de ráfogtam a vizsgák meg a félév vége közeledésére. Hogy ideges vagyok.
És biztosan van benne. De lehet, hogy ezt is megéreztem?
Persze az elmúlt egy hétben nem kellett hozzá zseninek lenni, hogy lássam, valami nem jó.
Szóval most várok.
És már magam sem tudom, mit akarok.
Igen. Itt a 3 hónap.
Ennyi.
|
