Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/102470
|
2013-05-19
Szóval. Már sokkal jobban vagyok, de megint tisztába kell tennem magamban dolgokat. Nem saját magam, az már rég volt, szobatiszta vagyok.. :)
Már nem sírok. Leszoktam róla. A negatív gondolataim száma is csökkent, ez is pozitívum.
Tegnap itthon tettem a semmit. Már nem volt bedagadva a szemem. Napközben anyuval voltam, aztán beszélgettem egy kicsit Istvánnal, este meg az Eurovíziós izét néztük. Egész jó volt a Kedvesem, kezd tetszeni az a dal. Nekem az oroszok meg az írek is tetszettek, annyira a dánoktól nem voltam oda. Mások ezek szerint igen.. :) Az azeri srác viszont jó volt, főleg a koreográfia, de jól is énekelt.
Ma meg anyuval meg Istvánnal elmentünk a Lajos forráshoz.. :) No komment, anyu ötlete volt..
Ott sétáltunk egy kicsit, megsimogattam egy tök édes berni pásztor kutyát meg egy vakondot.. Utóbbi elsőre kicsit meg is ijedt, azt hittem, megharap..
Aztán meg elmentünk Imihez, Visegrádra. Imi tökre sokat fogyott, valami 20 kilót, de jól áll neki. Na vele meg elmentünk Bogdányba fagyizni. Lefotóztam a kilátást a teraszukról, Visegrádon, nagyon szép. Aztán Imit visszavittük, mi meg hazajöttünk.
Utána Lala rám írt Skype-on.. Eleinte arról volt szó, ki hogy van. Aztán kicsit más irányba ment el a dolog..
Nem tudtam elmenni a téma mellett, hogy hiányzik meg hogy nem tudtam hipp hopp kizárni őt az életemből.. Mire azt mondta, ő se engem és hogy neki is furcsa, hogy nem beszélünk, mert február óta én voltam akivel mindent megbeszélt..
Aztán beszéltük, hogy nem haragszom már rá meg azt mondtam, ennek így kellett lennie. Meg hogy hiányzik, másképp, mint eddig, de rossz, hogy annyi mindenről eszembe jut. Erre meg olyan furát reagált.
Ő nem biztos benne, hogy ennek így kellett lennie.. :/
És hogy nem érti néha az életet meg hogy hiszi, hogy nekünk valamiért találkoznunk kellett, de nem érti, hogy miért van az hogy az egyikünknek így meg kellett bántania a másikat. Szóval miért alakul úgy a dolog, hogy két ember, akik ennyire egymásra találnak,
mégis szétmennek vagy meg kell hogy bántsák egymást.
Erre így nem tudtam mit reagálni..
Azért van, mert ő így döntött.
Aztán meg írtam, hogy talán csak rosszkor érkeztem az életébe. Mire azt kérdezte, belelátok-e a fejébe?! :)
Az a baj, hogy ő már ki tudja, hányadik, akinek rosszkor érkezem..
Utána megkérdeztem - kiindulva a korábbiakból egyértelműnek tűnt az igenlő válasz -, hogy írhatok-e neki akkor néha Skype-on? Aztán azt írta, hogy nem tudja, jó ötlet-e meg hogy miként hatna ránk. És hogy jó, legyen, de ha az egyiknek rossz, rögtön jelzi a másiknak..
Aztán meg azt írta, hogy noha ő hozta meg elvileg a döntést, komolyan nem tudja, hogy mennyire zaklatná fel, ha beszélnénk és hogy ő nem azt mondta, hogy nem jelentettem semmit, sőt.. Meg hogy higgyem el, sokat gondol rám és olyankor nem megkönnyebbülést érez..
Na hát ennyi volt, de ez engem totál felkavart.
Az a baj, hogy én még nem vagyok olyan szinten túl rajta, hogy bármilyen adódó lehetőségbe ne kapaszkodjak bele, hogy újra kapjak belőle. De ez szerintem normális, hiszen 3 hónapig ő volt a minden, nem tudom egy csapásra törölni. Persze ha nem normális, akkor is ez van. :)
És most meg kicsit úgy éreztem, bizonytalan. Amit okozhat persze a lelkiismeret furdalás is, amiért én visszamentem a Petihez. De ugyanakkor eszembe jutnak Brigiék is, akik 2 éve vannak együtt, egy-két hónapos kihagyással. És nekik sikerült még jobbá tenni.
És talán mi sem lennénk reménytelenek.. Csak így..ez az egész..azért már nem bízom úgy Lalában, mint korábban. És amellett, hogy vágyom a társaságára, félek is, hogy nehezebb lesz úgy elengedni. Mert akárhogy is, vonzalom, az volt köztünk. Meg sok minden más is. Éreztük egymást. Akkor írt üzenetet, mikor én neki, akkor hívott, ugyanazt mondta, ugyanakkor. Ami talán nem különleges, de én férfiakkal ritkán tapasztalok ilyet. Max Ádámmal, de ő más lapra tartozik..
Szóval magam sem tudom, mi lenne jobb. Akarom is meg nem is. Bizonyos szempontból úgy érzem, már elengedtem, de hogy a nehezén túl vagyok, az már biztos és nem akarom újra átélni. Ugyanakkor vágyom a társaságát, de nem tudom, hogy csak azért, mert 3 hónapig minden róla szólt, mindent vele beszéltem meg vagy másért is. Férfiként, emberként vagy a barátomként hiányzik?
És ő hiányzik vagy valaki hiányzik, aki úgy megért, mint ő? Persze más nem nagyon van, aki úgy ért pont, mint ő, szóval ez talán felesleges kérdés. De hogy Lala, az ember vagy Lala, a barátom hiányzik, az teljesen jogos.
És nem tudom a választ.
Ugyanakkor testileg meg nagyon érzett.. És amíg a letargiámba mélyedtem, nem éreztem, de hát na..hmmm... :P
Hajajj. Vannak bajok.
Most megyek, mert van elég sok dolgom. De talán tisztultak az érzéseim. Remélem. :)
|
