Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
Elmúlt egy hét & kilátások

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853 		Elmúlt egy hét & kilátások

2017-07-24

Jelentem megvagyok! Megvolt az első éjszakai, felügyelet nélküli szolgálatom! Kicsit bénáztam, kicsit "önbizalomhiányoskodtam", de összességében szerintem jó volt. Illetve... Eredményes, és tanulságos. Első körben: Nyomás alatt nő a pálma, és mély vízben tanulsz meg úszni. Ezek nagy igazságok, és megszívlelendők. Ez az élet első leckéje.

Az elmúlt egy hét, amikor nem léptem be a tevékhez, nem írtam, nem adtam életjelet magamról, tanított nekem valami nagyon fontosat.
"HA MEG SEM PRÓBÁLOD, 100% HOGY ELBUKOD, AMIT SZERETNÉL VÉGHEZVINNI. HA MEGPRÓBÁLOD, AKKOR MÁR 50%-BAN SIKERES VAGY."
Megpróbáltam, és noha követtem el hibákat, de elindultam az úton, aminek a végén a siker vár. A kollégáim nagyon rendesek, segítőkészek, csak és kizárólag szuperlatívuszokban tudok róluk szólni. Jó. Van közöttük egy-egy furcsa szerzet. Embergyűlölők, kissé leépültek, haragosak. Őket meg kell tanuljam kezelni, anélkül, hogy le legyek törve.
Elmondok valamit magamról, úgy általánosságban. Régebben az első súlyos(nak vélt, de a valóságban kis picsafüst) kudarcok után kedvem lett volna halasztani, menekülni, elrohanni, feladni. Senki nem tanított meg engem arra, hogy mindenki követhet el hibákat, és ezáltal nem tudtam kialakítani magamban a kudarckezelést. Édesapám maximalista ember. Sajnos az iskolás éveim alatt folyamatosan baszogatott, még a buzi késések miatt is. Sosem azt mondta, hogy legközelebb jobban fog menni, hanem teljesen kibukott. És persze megkaptam, hogy nincsen más dolgom, csak tanulni, és még ezt SEM tudom normálisan csinálni. Neki könnyű volt. Ő jó eszű ember, nekem viszont több idő kell elsajátítani egy adott dolgot. Csak most, 27 évesen kezdek rájönni: Nem szabad magamat szarnak érezni, csak mert elkövetek hibákat. Más is követett el hibákat, amíg a csúcsra elért. Hibákból tanul az ember. Elsősorban azt, hogyan NE végezze a munkát. Másrészt önismeretet, állhatatosságot. Hiba csúszott a számításba? Ki nem szarja le?! Senki nem úgy született, hogy mindent tökéletesen el tudott végezni! Még azért most bevettem egy Valindát. Zsiráfom tanácsolta, hogy vegyek, mivel eléggé ideges fajta vagyok még mindig.

És hogy mik a kilátások? Jelen pillanatban a nagyvasút felé tekingetek, mint mozdonyvezető. Szereznem kell hozzá utasításokat, hogy megtanuljam azokat. Aztán? Hátha-hátha... Ha orvosilag, és pszichológiailag alkalmas vagyok rá, akkor én bizony felülök a mozdonyra (és nem érdekel, hogy ki mit mond - mármint hogy úgysem fog sikerülni. Ha majd az orvosok/hatóságiak azt mondják, akkor elfogadom!). :))) Egyelőre itt eresszek gyökeret. :)))

Viszont a tendencia ijesztő. Ezen a munkahelyen 50-55-60 évesen meghalnak az emberek. Vagy rákot kapnak, vagy a ketyegőjük áll le. NAGYON nem szeretném így végezni.
Mint ahogy az előző bejegyzésemben leírt durrogásokat is több pontban felülírt egy tapasztalat. A cégnél nagyon sok aggszűz van, olyan 40-50 éves emberek, akiknek még az életben nem volt párkapcsolatuk. És a szüleikkel laknak. Rettenetes... Annyira sajnálom őket! Nekik az sem adatott meg, hogy legalább egy évig együtt legyenek egy olyan lánnyal/fiúval, akiket szerethetnek és legalább egy fél évig viszontszeressék őket. Kezdem magam szerencsésnek érezni: Nekem legalább egy párkapcsolatom volt valamikor... Valamikor régen. nekik ez nem adatott meg. Sajnálom, hogy nekik így alakult.
Mindenesetre én, a magam részéről nem fogok ebbe beletörődni. Egyszerűen nem! Túléltem 13 évnyi iskolai szarságot, további két év kudarcot. Túléltem egy szakítást, ami után évekig öngyilkos gondolatokkal küzdöttem. Túléltem azt, hogy bele akartak rángatni a felejtések, és rémálmok mocsarába olyan emberek, akiknek egy csomó lehetőségük lenne a fejlődésre, de kényelmesebb nekik alámerülni a negatív gondolataik, érzelmeik mocsarába. Túléltem három évnyi kemény munkát, vészesen alacsony fizetéssel, bunkó látogatókkal, sok esetben inkompetens főnökséggel - hol csoportvezető-helyettesi, hol sima melós státuszban. Túléltem a baráti körömben bekövetkező vitákat, balhékat, veszekedéseket. És igen: Túléltem egy tanfolyamot, amiben a meleg szart kihajtották belőlünk. És most itt vagyok, itt gépelek a TC-n. Egy újabb éjszakás műszak előtt. És kicsit még izgulok. De egy hónap múlva már minden tökéletesen oké lesz. :)))

Távoli terveim között szerepel egy újabb Agárdra történő egész hétvégés utazás. Mérlegeltem, és már tudom: Attól, hogy időnként fel-feltörő fájdalmas emlékek kötnek oda, még nem KELL megszakítanom minden kapcsolatot a múltammal. Levontam a megfelelő konzekvenciákat a hibáimból, és bánathozó hibáiból. És kész vagyok újrakezdeni az életemet, ahol 2012 december 21-én abbahagytam. Már tudom, mit akarok, és hogyan. És igen: Egy olyan lány mellett, aki jobban megérdemel bánathozónál. Ha a zöld szemű kolléganővel nem is, mással még igen. És hogy hogyan? Na, az legyen a jövő zenéje.

Ja! És szeretnék megpályázni egy önkormányzati albérletet, hogy végre elköltözhessek itthonról. Nem rossz itt sem nekem. De könyörgöm! Huszonhét éves vagyok, és nem akarok a szerencsétlen kollégáim sorsára jutni! :((( Az viszont tuti, hogy megpróbálom őket lelkiekben segíteni. :))) Szeretném, hogy jó legyen nekik. Még nincsenek elkésve semmivel.

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat