Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
Kettő...

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
Kettő...

2023-06-10

Milyen volt kilépni azon az ajtón? A pillanatra magára nem kifejezetten emlékszem. A rengeteg szúnyog elvitte a fókuszomat. Azt tudtam, hogy onnan menni akarok. Az elérhető LEGGYORSABBAN. Megkönnyebbülést éreztem-e? Alighanem igen. Jól esett az, hogy a rajtam lévő nyomás megszűnt. De egy részem nem hitte el, hogy vége. Eszembe jutott az álmos, januári nap, amikor ELŐSZÖR léptem át azt a kaput. Az is eszembe jutott, hogy ne itt, ne most, és ne így... Éreztem, hogy ez így nincsen rendben. Az út porát öreg Opelek, és Suzukik verték fel. Tudtam, hogy ott nincsen maradásom. Egy út vezetett csak: Kifele, elfele.

Eszembe jutott bolond Lackó, a hely híressége. Hangos, de ártalmatlan bolond ő.. Odafele menet láttam, amint ott ődöng a határban. Vajon mi lesz vele? Rendes voltam akkoriban hozzá. Szertartás volt, hogy viszek neki szendvicset, ha arra járok. Egyszer megjegyezte: "A fajtám nem ad a számba enni?! Az SS meg etet?!" - magyarra fordítva: A többi roma megveti, a nem roma pedig foglalkozik vele? Mai fejjel olyan hihetetlen, hogy anno törődtem ezekkel az emberekkel. Valami kiveszett belőlem. Nem tudom hogy mi, de visszavonhatatlanul kiveszett. Azóta agresszívebb vagyok mindenkivel.

Beülni az ellenség kocsijába... A gondolattól is irtózom, noha akkor és ott nem volt más választásom. Hova jutottam?! Eszembe jutott az azelőtti életem. Hiányzott az állandóság kényelme. Hogy békén hazaértem, és sok tennivalóm nem volt. Ami akadt, azzal is hamar végezni tudtam. Furcsa, felhős este volt, amikor ezek átfutottak az agyamon. A nap utolsó sugarai fájdalmasan, vörösen izzították a fellegeket. Hamarosan zárult a kapu... És tudtam: Pár óra múlva újra otthon leszek. Elfogytak a terveim. És ahogy eszembe jutott a jövendő, mint koncepció, kiürült a lelkem. Holdleány várt aznap még beszélgetni. Ez tartotta bennem kissé a lelket. Még utoljára megnéztem a tájat. A jegenyesort, amit sosem sikerült megnéznem közelről. A malmot, ahonnan sosem vettem lisztet. A kocsmát, ahová nem ülhettem be sosem inni egyet. És persze az utat, amit esküt tettem: Soha többé nem fogok taposni.

Milyen lehetett volna az élet, ha minden rendben megy? Nem tudom... Talán már családapa lennék. Lehet megszületett volna lányom, Regina. Lehet, hogy a vásznon ott lenne a képem a rókacsaládról, amit terveztem: Aparóki, Anyaróki farka szívet formáz. Előtte meg annyi kisróka, ahány gyereknek vagyok az apja. Nagy kertünk volt. Elfértünk volna ott békén mindannyian. Vajon milyen lehet egy közös, hétvégi ebéd a SAJÁT CSALÁDOMMAL? Már nem tudom meg. Nem tudom meg, mert akkor eldöntöttem: Nincs család. Nincs még egyszer pofáraesés. Teleszartam a tányéromat ezzel az elvárással, de egyedül is jobb, mint azon agonizálni: találok-e illetéktelent a közös ágyunkban? Otthon lesznek-e a szeretteim, amikor hazatérek? Minden rendben van-e otthon? Begurul-e a ház elé AZ autó a családomért, mert a rohadék elszerette a családomat? Őket - akikért keményen dolgozom? (Mondjuk jöjjön, de akkor - mai eszemmel - ürítem a tárakat. No matter the consequences. Tele tárral nem megyünk a halálba.)

Nem... Nem merek még egyszer ekkora kockázatot bevállalni. Túl sokáig hittem opportunista elemeknek. Túl sokáig hittem vakhittel abban, hogy az ember megfelelő mennyiségű szeretettel javítható. Sajnos kiderült, hogy nem. Párduccal is ugyanez volt a helyzet - a projekt csúnya kudarcba fulladt, mert HITTEM abban, hogy az ember javítható szeretettel. Napi én: "Az erdőtüzet nem gyapjúval, hanem vízzel olthatjuk el." Minek táplálni a lángokat, ha csak nagyobbra nő, és mind többet követel, rabol?

El fogok menni a zarándoklatomra. A végállomás Oroszlány. Vagy Kisbér. Vagy Bokod. Kecskéd. Valamelyik valahol. Egy biztos: Katimama sírjánál IGENIS le fogom róni a kegyeletemet. Elviszem neki az angyalkákat, akiket nem tudtam már neki odaadni. Aztán? Majd meglátom, mit teszek. Kora reggel kell induljak. A busz... Hamar odaér Tatabányára. Újra láthatom az elfeledett tájakat. Az odautat a végtelen autópályán. És... Ha sikerül... Lehet nem egyedül térek vissza (konkrét elképzelés nincs - mindent a sorsra bízok). :))) Végigjárom ezt az utat. Bejárom a kedves tájakat... Szeretnék Katimamával beszélni. Szeretném elmondani neki, hogy hiányzik. Mert azon a furcsa nyári napon nem pusztán a jövőmet veszítettem el, hanem azokat is, akik a második családom voltak...

https://youtu.be/uAE6Il6OTcs

Alice in Chains - Rooster

Ain't found a way to kill me yet
Eyes burn with stinging sweat
Seems every path leads me to nowhere
Wife and kids, household pet
Army green was no safe bet
The bullets scream to me from somewhere

Here they come to snuff the rooster
Yeah, here come the rooster
You know he ain't gonna die
No, no, no, you know he ain't gonna die

Here they come to snuff the rooster, ah yeah
Yeah, here come the rooster, yeah
You know he ain't gonna die
No, no, no, you know he ain't gonna die

Walkin' tall machine gun man
They spit on me in my homeland
Gloria sent me pictures of my boy
Got my pills 'gainst mosquito death
My Buddy's breathin' his dyin' breath
Oh god, please won't you help me make it through?

Here they come to snuff the rooster
Yeah, here come the rooster, yeah
You know he ain't gonna die
No, no, no you know he ain't gonna die



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat