Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
Na akkor megmondnom a tutit...

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
Na akkor megmondnom a tutit...

2021-02-17

Régen érik bennem ez a bejegyzés, de MOST jött el az idő, hogy kiírjam magamból. Tudom, hogy az érintett olvassa a blogom időnként, ezért most jelzem neki: EZER ponton meg fogom sérteni, hogy gondolkozni kezdjen végre.

Nem én akartam ezt a kurva szakítást. Kurvára nem. Kurvára eszem ágában sem volt eldobni azt, amit elvileg kurvára meg lehetett volna javítani. Csak hát nagyságos asszonynak kurvára könnyebb egyik kapcsolatból a másikba ugrálni, mint energiát áldozni azért, hogy ez újra működőképes kapcsolatban éljünk - mint az elején...
Kurvára nem én hisztiztem ki ezt az egész szart. Rossz volt a lelkiismeretem, de KURVÁRA, hogy harc nélkül nem adtam fel, és még futottam egy kört. Azt hittem, nem volt adekvát az, hogy őrjöngtem, könyörögtem, azt hittem, hogy tényleg csak velem van a baj... Holott KURVÁRA NEM.
KURVÁRA nem én titkolóztam a másik előtt. Én MINDENT felvállaltam, amim csak volt. Kurvára, de kibaszottul elmondtam minden érzésemet, amik előjöttek az elmúlt két és fél évben. Ja, és kurvára nem én léptem félre. Kurvára nem. És nem én titkoltam el a másik elől.
De ha már itt járunk: Kurvára, de kibaszottul volt minden problémára egy megoldásom. Sajnos nem tudok, és nem tudtam azzal mit kezdeni, hogy minden megoldásomra volt generálva egy probléma.
KURVÁRA nem akartam még házat venni. KURVÁRA be lettem lógatva azzal, hogy eljegyzés, hogy ÖNÁLLÓ közös élet (nem szobabérlés, nem albérlet), közben meg az egyikkel botlik, a másikba meg átszeret szíre-szóra, amikor meg direktbe rákérdezek hogy mi a baj, akkor meg "Á! Semmi!". Csak csendben súgom meg: VAN aki albérletben jegyzi el a párját...
KURVÁRA nem nekem kellett volna megváltoznom úgy, hogy már így sem lehettem igazán önmagam. Egy besavanyodott nyomorult lettem amellett az ember mellett, akiről azt hittem, annyira szeret. AHA! Annyira szeretett, hogy összejött ugyan velem, de vágassak hajat, cseréljem le az autómat kisebbre, öltözködjek máshogy, csináljak mindent másképpen, ne legyek annyira negatív... És még folytathatnám a sort. Szerencsére csak a hajam bánta a dolgot, és már végre visszanőtt annyira, hogy elviseljem magam a tükörben. Hát még, ha mindenemet feláldoztam volna...
Ennek a dolognak a részemről KURVÁRA vége. Ezúttal a Tündérkertekbe fogok költözni. És ott fogok élni úgy, ahogyan ÉN szeretnék. Ha fel akarok újítani, fel fogok újítani. Ha ki akarok festeni, ki fogok festeni. Ha nekem minden jó úgy ahogy van, minden úgy marad. Kész. Nem érdekel a dolog.
És az illető elérte, hogy zsarnokká váljak. Az utána következő kösse fel a gatyáját, mert nem fogok alkalmazkodni. Mert hozzám sem akar alkalmazkodni senki sem. Ha elköveti ugyanezeket a hibákat, akkor leszarom, mehet a faszba. 72 óra - ennyit adok, hogy kipakoljon. Kész. Nekem ezúttal a lelkiismeretem tiszta, és az is marad. Igen, eszembe jut az a nap, amikor először mentünk a házunkhoz. Eszembe jut, hogy milyen örömmel láttunk neki. Eszembe jut... Kb. minden. És elszorul a szívem. Aztán rájövök, hogy erre a bizonytalanságra NINCSEN szükségem a továbbiakban. Mert ez a ház hazugságból épült. Engem egy érdekel: Adjuk el mielőbb, minél nagyobb haszonnal. Sajnálom. De csak ez marad.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat