Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

V.u naplója


ánya [100462 AL], gazdája V.u
2010-02-14

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/100462 		2010-02-14

fél 4 van,most fejeztem be a németet és a töriesszét.. kéne német szavakat (blö) és törit is tanulnom.. de ennyire nincs időm.. jajmár..na mindegy..


So I've made up my mind
I will pretend
To leave this world behind
And in the end
You'll know I've lied
To get your attention
I'm faking my own suicide

I'm faking my own suicide
Because I know you love me
You just haven't realized
I'm faking my own suicide
They'll hold a double funeral
Because a part of you will die
Along with me

I wish you thought that I was dead
So rather than me
You'd be depressed instead
And before arriving at my grave
You'd come to the conclusion
You'd loved me all your days
But it's too late
Too late for you to say

Because I'm faking my own suicide
Because I know you love me
You just haven't realized
I'm faking my own suicide
They'll hold a double funeral
Because a part of you will die
Along with me

I'll write you a letter that you'll keep
Reminding you your love for me
Is more than six feet deep
You say aloud that you
Would've been my wife
And right about that time
Is when I come back to life
And let you know
I'd let you know (whooaa)

That all along I was faking my own suicide
Because I know you loved me
You just never realized
I was faking my own suicide
I'll walk in that room,
See your eyes open so wide
Open so wide
Because you know
Because you know
You will never leave my sight (you will never leave my sight)
Until the day that I die for the first time (until I die for the first time)
And we'll laugh, yeah we'll laugh
And we will cry
So overjoyed with our love
That's so alive
Our love is so alive

ez tökjó szám. szép is és a szövege is perfect. néha tökre a magaménak érzem..

így h egyedül vagyok, többet gondolok rá.. délután "beszélgettem" is vele.. eddig csak magamban csináltam, most, hogy nem hallja senki,rendesen..
ő tanított meg mindent.. az iskolához is miatta ilyen a hozzáállásom.. erről nehezebb leállni,mint egy nemtanulósnak elkezdeni tanulni.. kérdeztem,hogy örülne-e, ha tanár lennék.. hogy szerinte jól csinálnám e.. hogy mért nem várta meg az orsiék és katiék esküvőjét,pedig nagyon büszke lenne rájuk.. hogy mért nem várt meg engem,ha azt mondta, én vagyok az utolsó osztálya.. hogy most már tudja,azért vagyok ilyen, mert egyszerűen nem mondhatom el a véleményem itthon,mert.. mindegy.. és másnak sem szoktam sokszor..bár ezen a téren már fejlődtem.. hogy elképzelem a jövőm, és annyira sivár és semmi, hogy inkább lennék már vele.. ahogy magamat ismerem,nem lesz se férjem, se családom se semmi.. olyan leszek,mint most.. csak még ennyi emberem sem lesz.. és majd azért hagyom égve a villanyt, hogy ne érezzem magam egyedül és ezért kapcsolom be a tévét is.. valahogy nem jó ilyet elképzelni.. persze ha tudnám, h tényleg ez lesz, elmenne a kedvem az egész élettől.. de ez olyan h.. tudtam, hogy meg fog halni egyszer, és sokszor le is írtam, hogy félek, de belül mindig reménykedtem,hogy meggyógyul.. az ember elhiszi,hogy megtörténhet, de valahogy mégsem.. így vagyok én örök optimista és pesszimista egyszerre.. belegondoltam, hogy soha nem leszek olyan jó, mint a mama, és soha nem lesz olyan rendes férjem,vagy bárkim, mint a papa volt.. hogy még ennyi év után is így szeressék egymást.. egyszer sem láttam őket komolyabban veszekedni,ésha volt veszekedés, az is csak viccesbe ment át mindig.. én olyat soha nem viselnék el egy hapsitól sem,mint amit apa néha művel,amiket mondd.. nekem nem mondhatná a férjem h kussoljak v csak az ő kénye kedve szerint nem kiabálhatna velem.. az biztos.. nem hülyézhetne le.. ha csak erre gondolok,kiakad a biztosíték.. mivel jobb egy férfi,mint egy nő? azzal h izmosabb? nagyobb a hangja? félelmetesebb?? aki ezt akarja kihasználni h ő legyen a góré,hát no comment.. na mindegy,eléggé elkanyarodtam az eredeti gondolatoktól.. csak.. jólenne, ha itt lenne, ha mondana valamit,hogy mit csináljak.. hogy mit áldozzak fel és mit ne.. hogy meghalt.. talán azt akarta, hogy többet menjek le a mamához.. nemtudom.. mert onnan is mindig rohantam haza,ezért,azért.. igazából csak most, mikor már nincs itt, most jöttem rá, hogy mennyire egy eszményített csoda volt az életemben.. tökéletes.. hogy soha nem bántott meg.. hogy 17 évig töretlenül szeretett.. pedig talán ez az a kritikus időszak, amikor mindenki meghülyül.. azt hittem,én nem fogok,de hát mégis.. de kibírt.. csak.. megvárhatta volna, hogy felnőtt legyek.. hogy beszélgethessünk komolyabb dolgokról.. hogy segítsen felnőni, segítsen helyesen cselekedni.. nem szoktam tanácsokat kérni. igyekszek mindent segítség nélkül megcsinálni. ezzel igazából magamnak csinálom a gondot, a saját életemet nehezítem meg. és most is, őt várom, hogy ő itt legyen, hogy ő segítsen.. duplán lehetetlen.. mikor lemegyek, várom, hogy jöjjön szembe az utcán kabátban.. anya mondta ,hogy a mellettük lévő asztalnál ül egy bácsi, aki pont úgy néz ki, mint a papa, csak soványabb.... én azóta úgy nézek az összes öreg bácsira, hogy ő valakinek a papája.. és hogy dejó neki, hogy még él a papája.. vágyok egy elérhetetlen,pótolhatatlan szeretetre.. pedig tudom, hogy még szeret, onnan fentről, csak jó lenne érezni.. vele álmodni.. hogy ott mondana valami útravalót az élethez.. 13 évesen is több önbizalom volt bennem, mint most.. magambiztosabb voltam,mint most.. és nem vettem észre, hogy mennyi jó dolog vesz körül.. amik egyszer elmúlnak.. olyan,mintha már ezer éve itthagyott volna.. pedig még fél éve sincs.. olyan távolinak tűnik, mintha az életem egy nagyrégi szakaszában élt volna.. és ez annyira rossz érzés.. és csak rosszabb lesz.. félek,hogy elfelejtek dolgokat.. hogy eltűnnek az emlékeim.. az arca a fejemből.. a hangja.. és minél erősebben kapaszkodnék belé, annál messzebb kerül.. nem hiszem el,hogy itthagytál.. hogy képes voltál úgy itthagyni, hogy én azt hittem, meggyógyulsz.. teljes reménységgel mentem be szombaton a kórházba.. előtte pedig végig, görcsösen sírtam, mikor odajöttek,hogy búcsúzz el és hasonlók.. csak kinéztem az ablakon és sírtam.. mintha csak egy rossz álom lenne.. és nem tudtam, a többiek hogy bírják ki sírás nélkül.. de szombaton, rámnézett,kinyitotta a szemét.. láttam benne szomorúságot,és énis sírtam..de nem tudtam.. rossz volt úgy látni a papámat, de teljesen boldog voltam.. és másnap.. az első nap, mikor töri után hazajöttem és ott várt a papír az asztalon.. megijedtem,igaz? írtam,hogy rosszat jelent.. nagyon féltem.. így még soha.. és nem beigazolódott? de.. és még most sem hiszem el.. tudom,hogy hülyeség, de így van... ha valami megtörtént,nem lehet elfelejteni.. és ő megtörtént,létezett, és nagyon fontos része volt az életemnek.. szerettem volna bemutatni embereknek, én vele büszkélkedtem volna,hogy nézd,ő az én papám, és mennyire aranyos és vicces és jófej. de már nem fogok.. ideje lenne aludnom..

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat