Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

V.u naplója


ánya [100462 AL], gazdája V.u
2021-09-29. Ezt nem lehet ...

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/100462 		2021-09-29. Ezt nem lehet ...

...megúszni.

Ákos dedika, Allee 2021.09.29. :) <3
Háromra épp beestem a munkahelyről a könyvbemutatóra. Kiderült, hogy a pláza folyosóján álló sor már a dedikára vár, úgyhogy az előkelőbb hely érdekében inkább már be sem mentek a beszélgetésre... Nagyjából egy másodperc mérlegelés után úgy döntöttem, én nem leszek ennyire hülye. :D Bementem, és meghallgattam a beszélgetést. Talán Juhász Annának lett volna néhány megjegyzése az elhangzottakkal kapcsolatban, mert nekem biztosan, de nyilván nem ilyenkor kell vitázni egy szerzővel... :) 4-kor lett vége, úgyhogy szépen elbattyogtam a sor végére... Pont találkoztam Zsuzsival, legalább nem egyedül kellett ácsorognom. Közben megkínáltam pár ismerőst a sütivel, és titkon reméltem, hogy 9-ig csak bejutunk valahogy... Természetesen beelőzött egy kedves hölgy valami átlátszó dumával, de igazán már ez sem tudott érdekelni.
Gondolkoztam előtte, hogy mit lehet ilyenkor mondani... De mivel legutóbb sem sikerült sok értelmeset, és akkor annyira remegtem, szó szerint, hogy úgy éreztem, hiába találok ki valami frappánsat, ott úgysem fog eszembe jutni. Jól gondoltam, olyan szavak jutottak eszembe csak másodperces csúszással, hogy bogrács vagy sütiforma. Mikor Zsuzsi volt soron, megkértek, hogy csináljak róluk képet. Persze így volt tervezve, nem lepett meg a dolog, de mondta, hogy tegyem le nyugodtan a terheket (4 könyvet :D) az asztalra. Vedd át tőlem a terheket - szólalt meg a fejemben.
Aztán jöttem én. Tudtam, hogy be kéne kapcsolnom valamilyen hangfelvevőt, mert utólag sosem emlékszem az elhangzottak pontos sorrendjére... Másnap, a könyvvel az ölemben ültem, és olvastam: "A szerelmed az első asszony nevét viselte: Éva..." Akkor megint hallottam a hangját, ahogy mondja: "Pedig nagyon szép név az Éva. Az első asszonyé is ez volt. Írtam is róla egy novellát a könyvbe, majd olvasod." Hát így jutnak eszembe az apró emlékmorzsák, amit igyekszem az elmúlt pár napban összesöpörni, és egy piros masnival átkötött, díszes dunsztos üvegbe zárni, hogy elég legyen csak áttörölni az oldalát, és újra felidéződjön minden.
Nem tudom, hol kezdődött, és abban sem vagyok biztos, hogy mi volt az utolsó szavam, talán a köszönöm. Annyi megvan, hogy Évike, és mindig elképesztően szép, csipkés szélű mézeskalácsokat sütök, amikre még Falat, a biztonsági őr is emlékszik, és elmondása szerint ezért is jött oda, mert már sejtette, hogy lesz valami megint, vagy csak emlékszik, hogy volt. Költői túlzás, bár most épp írói, én úgy érzem, egyre kevesebb türelmem van, hogy szépségesek legyenek, és végső soron már megelégszem azzal is, ha némiképp kreatívnak találom az elkészült darabokat. Mindenesetre jól esett a megemlékezés, és a feltételezés is, hogy Tokajban is én küldtem be egy csomagnyi süteményt, de kicsit talán bosszantott is, hogy már ezt a csipetnyi saját ötletet is elveszik tőlem. Azonnal meg lettem nyugtatva, ilyen mézeseket senki más nem tud. (Aha. :D)
Azért rátértünk a könyvekre is, mert egyet dedikáltattam Dalmának, egyet az ő ismerősének, egyet a csapattársamnak, "Olvasd el, és menj edzésre!" felszólítással, remélve, hogy egy ilyen ajándék bármikor örök érvényű és kérlelhetetlen hivatkozási alap lesz arra, hogy valóban eljöjjön. "Habár nem tudom, mit jelent, de ráírom persze." Majd beszámolok róla, és megköszönöm, ha javul az edzéslátogatottság... :) Az Éva néven való elmélkedés után azért az én példányomnál kiemeltem, hogy Vica névre szeretném. "Rosszul tudom?" Nem, nem, Éva vagyok, csak nem szeretem. Majd 20 év múlva fogom használni inkább.
Valamiért megkérdezte, hogy hol dolgozom... Lesütött szemmel bevallottam, mintha mások előtt is szégyellném, hogy még mindig nem valósítottam meg önmagam, és mentegetőzve hozzátettem, hogy mindezek ellenére legalább a legalsó fiókban ott fekszik masszívan egy töri-magyartanári diploma is. És ha már én nem vagyok az, legalább odaadom a magyartanár ismerőseimnek, hogy olvassák el, mert "ők nem olyanok".
Valamiért meglepődött, hogy felnőtt fejjel én is kivárom a sort, csak azért, hogy aláírjon, és még sütit is viszek. A mentőövön nagyot derült, pedig azért a többi sem volt piskóta... Hanem mézes. :)

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat