Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

V.u naplója


ánya [100462 AL], gazdája V.u
in the dark

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/100462
in the dark

" Az ember hozzákopik a körülményeihez. Akit semmibe vesznek, semmivé válik. "

"Nem ismernél rám. Elegáns nő lettem. De nem ez a fontos. Az a fontos, hogy végre találtam valakit, aki figyel rám, aki törődik velem, érdeklődik, kérdez... Mennyit kérdez! Mindent tudni akar, és akármit mondok, érdekes. Én, akitől már senki se kérdezett semmit, valósággal újjászülettem ebben a kérdés-felelet játékban. Amióta téged elvesztettelek, most érzem először, hogy fontos vagyok valakinek. Azóta vagyok magamnak is fontos."

- Nem ismerek rá! Nekem azt mondta, hogy nem ért a zenéhez.

- Hát nem is ért.

- De nem is mondott róla véleményt.

- Magának nem.

- Csak magának? Miért?

- Nem akarom kiábrándítani a barátnőjéből.

- Kikezdett magával?

- Velem nem lehet kikezdeni.

- Csak próbált?

- Nálam próbálkozni se lehet.

- Aludjon jól.

- Miért olyan sietős?

- Elálmosodtam.

- De én még szeretnék valamit mondani.

- Tudom, mit akar mondani.

- Mit?

- Hogy más nőre rá se tudna nézni.

- Egészen mást.

- Halasszuk holnapra.

- Miért?

- Leragad a szemem.

- Aludjon jól, egyetlen szerelmem.

egyszer akarna valaki nekem is mondani valamit


"Mindaz, amit otthon hagytam, csak késő délután jutott eszembe, amikor beléptem a szobámba. Körülnéztem. Te érezhetted így magad, amikor Misi levezetett a családi kriptába. Csakhogy én élve vagyok idezárva! Ott a telefon, és nincs, akit felhívhatnék. Lent az utca, és nincs hova menjek... Leroskadtam az ágyra."


"A nyurga fiatalember azt fejtegette, hogy ő nem szerelmes. Név szerint felsorolta három leányismerősét, most folyó ügyének előzményeit. Azt állította, hogy azokba se volt szerelmes. Elismerte, hogy külső szemlélőnek más véleménye lehetett; a szerelem azonban, véleménye szerint, illúzió, mégpedig két embernek egymással kapcsolatos illúziója, amiről tehát a kívülállók sohase tudhatnak semmi biztosat. "


"Orbánné nem válaszolt rögtön. Az első percben még a lőtt seb se fáj. A bokáját vizsgálta, melynek dagadása még nem lappadt le. Hirtelen ellökte a lábát, és sírva fakadt.

Ahogy sírt, abban volt valami ijesztő. A sírásban mindig van egy kis bizalom, a bajból kifelé kapaszkodás; ő azonban zuhant, s már önmagát se áltatta semmivel.

Arca lucskos lett. Amikor minden mindegy, akkor az ember már a könnyeit se törli. Az orrát szívta, szörcsögött. Sírni is lehet szépen, de néha már azt sem érdemes."



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat