Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

V.u naplója


ánya [100462 AL], gazdája V.u
no one knows

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/100462 		no one knows

There's a place I go to
where no one knows me
It's not lonely
It's a necessary thing
It's a place I made up
Find out what I'm made of
The nights are stayed up
Counting stars and fighting sleep


úgy elrepült egy év.. néha próbálok úgy csinálni, mintha még alig múlt volna el a tavasz.. életem legszebb tavasza.. de mikor erőt veszek magamon, és számolni kezdem a hónapokat, rájövök, hogy vészesen messze vagyok már tőle.. sőt, lassan körbeér az idő mutatója, és elkezdek egy új évet. emlékszem a tavalyi szilveszteri bejegyzésemre. egyrészt szomorú voltam, mert amire vártam, az végül nem teljesült, viszont reménykedtem abban, hogy a 2014-es egy szebb év lesz, és az is lett. egy darabig. lassan megint szilveszter, és ideje lenne elengednem ezt az évet. minden szépségével és fájdalmával együtt.
itt volt Adri, és beszélgettünk kicsit.. sokszor már azt hiszem, én képzeltem többet a dologba, én értettem félre, talán nem tudom megkülönböztetni a barátságot a mélyebb érzelmektől.. de azt mondta, hogy "akkor be kellett volna zárni titeket egy szobába, hogy megbeszéljétek, mi is van"... én mindig azt hittem, hogy ez idővel alakul és kiderül, kimondatlanul is. engem talán ez emészt fel, hogy a kimondatlan semminek lett hirtelen vége, kimondatlanul. véget ért, anélkül, hogy elkezdődött volna. ez a lehető legrosszabb érzés. ilyenkor megkérdezném, hogy mégis miért történt annyi szép dolog, miért voltam annyira boldog, miért kaptam ennyi jót, ha aztán egyszer csak bedobtak a süllyesztőbe. csak kilábaláshoz kellettem? vagy egy idő után olyan unalmas lettem, hogy egyszerűbb volt minden szó nélkül itt hagyni? megkérdezném, de soha nem fogom, mert nem is akarom hallani. az a baj, hogy túl jól értek én szavak nélkül is, a szavak hiányából is. egyszerűen csak érzem.. azt írtam még ősszel, hogy nem fogok már erről írni, soha többé. de ha nem írom ki magamból, akkor belülről mar szét az egész.. miért kell olyan embernek írnia nekem, és úgy csinálni, mintha egy kicsit is számítanék, akiről a legszebb álmaimban sem képzelném, hogy szóba áll velem?
az ember minden bántásból tanul valamit. én is tanultam, nagyon sokat, csak azt nem tudom, mit csinálhatnék másképp ezentúl. mert fogalmam sincs, mit szúrtam el már megint vagy mi történt. sőt az is lehet, hogy tőlem teljesen független a dolog, viszont akkor én akár fejre is állhatok, változhatok, erőlködhetek, nem rajtam múlik az egész. talán ez a leszűrhető rohadt nagy tanulság. hogy tehetek bármit, lehetek bárki, mindig jön valaki, aki sokkal-sokkal jobb. és én már mindegy leszek. utálom, hogy azután is érzek, hogy kitépték a szívem. miért nem tudom a kukába dobni az emlékeimet? miért nem tudom kidobni a fényképeket? miért nem tudom elengedni azt a semmit, ami nekem mégis olyan sokat jelentett? miért állok meg legos kirakatok előtt? miért mondom véletlenül az ő nevét más helyett? miért fáj, mikor meghallom? de a legnagyobb kérdés, hogy miért kapaszkodom még mindig abba a melegségbe, amit akkor minden percben éreztem... vesztesnek születni kell, jó vagy vica.

https://www.youtube.com/watch?v=EWSPx--3FIE
End of the affair
én is így üvölteném bele a bennem lévő ürességet egy gitárba...

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat